the FluteBlog

Új darab Sir James Galway írásaiból; ez a 5. cikk! Ebben a sorozatban igyekeztem azokból a cikkekből válogatni, amelyek igazán jellemzőek Sir James Galway nézeteire, és amelyekkel kapcsoltban budapesti látogatásai alkalmával is felhívta a figyelmet.

See the original english article here.

(Sir James Galway - on blog ).

Original was posted by Sir James on February 22, 2008 at 09:49:13:

Intonáció és néhány dolog ami még hozzá tartozik

Szeretnék néhány szót szólni a hangológépekről. Hadd kezdjem azzal, hogy elmondom van egy, de soha sem használom. Bele van építve mindkét jó metronómomba, de attól eltekintve, hogy egyszer kipróbáltam soha sem használtam a fuvola hangolására. Nem hiszem, hogy végeredményben igazán segítenének.

Ami szerintem segít – és nem csak az intonációban – az az éneklés. Mindenkinek, aki fuvolázik kellene tanulnia énekelni. De nem arra gondolok, hogy mindjárt a Metropoliten Operát kéne megcélozni, de elsajátítva az éneklés alapjait könnyen összekapcsolhatjuk a fuvolázással. Arra gondolok, hogy az éneklést az intonáció megértése szempontjából lehetne megtanulni. Tanuljunk meg tisztán énekelni hármashangzatokat, és miután megértetted, természetes módon kívánod alkalmazni az új intonációt a fuvolázásban is.

Tanulj meg énekelni olyan dallamokat, amelyek egyszerű hármashangzatokat tartalmaznak. Például a Brahms Hegedűverseny lassú tételét. A téma a Schubert Variációkból szintén jó példa. El tudod képzelni hány tanár van, akik részletekbe menően magyarázzák hogyan kell ezeket játszani, és ők maguk soha sem próbálták meg elénekelni, vagy nem is tudják elénekelni? Az első rendszeres fuvolatanárom Belfastban Mrs. Muriel Dawn volt, aki nagyon jó énekes volt. Ralph Vaughn Williams dalait is énekelte a szerző zongorakíséretével.  Énekelt a Queens Hall Orchestra-val, Sir Henry Wood vezényletével, aki elkezdte a BBC promenád koncertjeit.

A kép forrása: Robert Bigio oldala

Senki se próbálja meg ezeket a dallamokat eredeti hangnemében énekelni. Inkább olyan hangmagasságot válasszunk ami kényelmes. Ha valamilyen zenei intézményben tanulsz kérd meg valamelyik énekes ismerősödet tanítson egy kicsit énekelni. Amit meg akarunk tanulni az éneklésen keresztül az, hogyan képzeljük el az adott hangot egy pillanattal korábban, mint ahogy megszólaltatnánk. Ha megtanultuk alkalmazni tudjuk majd a fuvolázásunk folyamán is. Már nem tudod többé elfogadni azt a fajta intonációt amit korábban csináltál.

Ha már tapasztalatod van az éneklés területén bármilyen fuvolán képes leszel jobb intonációval játszani. Vegyük Julius Baker-t és Geoffrey Gilbert-et. Mindkettőjüket nagyon jól ismertem.

Mindkét fuvolás perfekt módon intonált, annak ellenére, hogy egyiküknek sem volt Copper-skálájú fuvolája.  Mr. Baker egy régi Powell hangszeren játszott, Mr. Gilbert pedig egy Louis Lot-on. Nem tudnám megmondani, hogy ezek a fuvolák milyen hangolásúak voltak, de azt tudom, hogy le kellett vágni valamennyit mindkét fuvola fejéből, hangolhatóságuk érdekében. Ezért arra gondolok, hogy túl alacsonyak voltak. Mr. Bakert soha sem hallottam énekelni, de Mr. Gilbert gyakran elénekelte a játszanivalókat.

Gyermekkoromban tanultunk énekelni az iskolában skálákat és hármashangzatokat is. Mielőtt elkezdtünk egy dalt Mrs. McCaughy elővette a hangvillát és megadta a kezdőhangot. Előbb skáláztunk, majd énekeltünk néhány hármashangzatot. Ezután énekeltük a dalokat, sok ír és skót népzenét tanultunk, és az első év végétől már nagyon sok dalt tudtunk. A zeneiskolánk olyan kicsi volt, hogy senkinek sem volt hangszere. Eleinte még zongora sem volt! Amíg 14 éves koromban el nem hagytam az iskolát senkinek sem volt semmilyen hangszere, amit az iskolától kapott volna. Volt néhány furulya, de nem emlékszem rá, hogy valaki valaha játszott volna rajtuk. Mindemellett nagyon sok dalt tanultunk és énekeltünk. Hetente kétszer átsétáltunk a közeli parkba krikettezni és focizni, és útközben énekeltünk, én néha indulókat is fuvoláztam.

A sok éneklés eredménye ként bármilyen fuvolán tudok relatíve tisztán játszani. Első koncertfuvolám egy Selmer hangszer volt. A második fuvolámat a belgiumi E. J. Albert készítette, és ezzel a hangszerrel mentem a Royal College-be, és ez első két évben ezt használtam. Ezután vettem egy Haynes zárt billentyűs modellt, C lábbal. Ez a fuvola hihetetlenül máshova volt hangolva, mint amiket ma a piacon kínálnak. Megtanultam hogyan lehet rajta tiszán játszani, és a magas hangok esetében néhány más fogást használtam, ilyen volt például a háromvonalas F. Ezután vettem egy fuvolát Albert Cooper-től. Ezen játszottam az operában, és ez volt első nyitott billentyűjű hangszerem. Nem emlékszem hogy bármilyen problémám lett volna ezzel a fuvolával. Könnyű volt tisztán játszanom rajta, mert már korábban is így játszottam. Tanárom, Mr. Gilbert nagyon ragaszkodott hozz, hogy helyes kéz pozícióval játszunk, és ujjaink természetesen essenek a billentyűk közepére.

Még szeretnék még néhány szót szólni Moyse De la Sonorité című kötetéről. Fiatal koromba ez volt “a könyv”, ami a hangról szól – és bizonyos tekintetben ma is az. Minden nap gyakoroltam annak idején, és ez volt a zenei bibliám.

Amit nem kedvelek a Sonorité-ban az az első gyakorlat, az úgy nevezett hosszú hangok. Eltekintve attól a minimális haszontól, amit adni tud egy tanulónak, ez a gyakorlat csak arra jó, hogy a figyelem elkalandozzon. Amíg ezt gyakoroltam mindig nagyon sok ablak nyílt a fejemben, de soha sem zavart, mert azt tettem, amit tenni akartam. A negyvenes éveim közepén azonban eldöntöttem, hogy nem hagyom tovább elkalandozni az elmémet a hosszú hangok alatt, és kidolgoztam egy másik gyakorlatot. Ezek nem csak egyszerűen jobban szolgálják a céljukat, hanem az ajkakat is rugalmasabbá teszik. Olyanok lettek mintha ötvöztem volna a Sonorité első gyakorlatát a “20 Exercises et études sur les Grandes Liaisons”-al,

amely így magában foglalja mindkét gyakorlat előnyeit. Az alapgondolatom az volt, hogy fejlesszem a hangképzést és rugalmassá tegyem az ajkakat.

Észrevettem, hogy megváltozott a játékom, ami az új fuvolákat és a fuvolafejeket illette. Néhány alkalom után rájöttem, hogy nincs is olyan nagy különbség a fejek között. A modern fuvolafejek nagyon magas színvonalon készülnek és csak egészen kicsi különbségek vannak közöttük. Ami igazán a különbséget okozza az a napi gyakorlás mikéntje, ami által az az ajkak rugalmasabbá váltak. Ez lehetővé teszi, hogy minden fuvolán jó színvonalon tudok játszani. A kurzusaimon gyakran elkérem a diákok fuvoláját, – ami általában egy alacsony minőségű modell – és igazán meglepődnek amikor megmutatom mi tud kijönni belőle. Ahogy én is!

Személy szerint én nem a fuvola “körül” játszom, hanem rajta. Nem vesztegetem az időmet azzal, hogy elveszek a fuvolafejek kipróbálása közepette, csak gyakorolom azt amire szükségem van. Azt hiszem sokkal többet gyakorolok, mint a legtöbb kollégám. És gondoljunk bele: attól, hogy cserélgetjük a fejeket attól nem lesz jobb az intonációnk.

Mr. Cooper elegendő fejlesztést hajtott végre a fuvolán ahhoz, hogy könnyebbé tegye a fuvolázást. Nincs tökéletes fuvola, de rugalmasságunkkal minden alkalommal úrrá lehetünk a nehézségeken.

Remélem tudtam segíteni a fuvolával kapcsolatos mindennapi küzdelmeinken, amit mindannyian élvezünk és szeretünk!

Üdvözlettel,

Sir James Galway