‘Powell’ címkével ellátott bejegyzések

Serly Tibor ~ Adagio and Scherzo

2017 11 14

to William Kincaid

Serly Tibor neve alighanem ismerősen cseng mindenkinek, de talán kevesen tudják, hogy létezik egy általa írt kéttételes szólófuvola darab Adagio and Scherzo cím alatt. Ami engem illett néhány nappal ezelőttig mit sem tudtam ennek a műnek a létezéséről. Igen, arról a zeneszerzőről van szó, aki szoros kapcsolatban volt Bartókkal miután a zeneszerző az Egyesült Államokba távozott, és, igen ő fejezte be Bartók 3. zongoraversenyét, ő az, aki a a Brácsaversenyét halála után meghangszerelte.

A kompozíció 1968as keltezésű és nem kisebb személyiség tiszteletére készült, mint William Kincaid, akivel a zeneszerző és karmester kapcsoltba is került. A két művész akkor találkozott, amikor Serly a Philadelphia Orchestra tagja volt az 1930as évek folyamán, ekkor Kincaid volt a zenekar szólófuvolása. Egy nap, amikor a zenekari tagok éppen bemelegítettek Serly arra lett figyelmes, hogy Kincaid egy háromoktávos, klarinét-szerű (tehát nem kromatikus skála!) glissando-t játszik a fuvolán, teljes hangterjedelemben, oda-vissza. Évtizedekkel később a történetet Julis Baker is megerősítette, aki Kincaid tanítványa volt, amikor a Curtis Institute-on tanított.

William Kincaid azon kívül, hogy az észak-amerikai fuvolázás meghatározó alakja volt, ő birtokolta a világ máig legértékesebb fuvoláját is. A platina anyagú, nyitott billentyűs Powell hangszert külön fegyveres őrség őrizte az 1939es New Yorki Világkiállításon. A hangszer lenyűgözte Kincaid-et és a kiállítás után hozzá került, haláláig ezen a fuvolán játszott. Nem sokkal halála előtt a fuvolát Elaine Shaffer-nek adta. Az ő halála után került a hangszer aukcióra 1986ban és rekord áron, 170.000 dollár körül talált gazdára. Ez mai áron - a platinafuvolák árnövekedését figyelembe véve - 356.000 dollárnak felelne meg, így ez a világ legdrágább fuvolája. Tapasztalt fuvolagyűjtők véleménye megegyezik abban, hogy ez a világ legjobb antikfuvolája is egyben. A Powell #365-ös ma a Metropolitan Museum of Art zenei részlegében látható.

Az eredeti cikk linkje itt található. További forrás: itt.

Powell Flutes

2016 04 18


Jérôme Perrod, a Buffet Crampon elnöke április 3án jelentette be, hogy a cég megvárásolja Észak-Amerika egyik vezető fuvolagyártó cégét, a Powell Flutes-t. Ezzel a lépéssel teljesen lefedi a Buffet Crampon a fúvós hangszerek választékát.

Ezek a 2006os videón pedig Steven Wasser, a Verne Q. Powell Flutes, Inc. elnöke meséli el az 1927es alapítású cég történetét, sok érdekességet hallhatunk tőle.

Mr. Powell pályafutását a Haynes cégnél kezdte, az alábbi képen a William S. Haynes, (1864-1939) bal oldalt ül, George W. Haynes, jobb oldain áll (1865-1947), és Verne Q. Powell, (1878-1968) látható még együtt - ő az íróasztal mögött, középen áll.

Kép forrása: https://www.loc.gov/item/dcm001667/

1957es Powell fuvola

Kép forrása: https://auctions.bidsquare.com/view-auctions/catalog/id/187/lot/67164

A Powell Flutes főoldalán kívül - ahol fuvolazenéket is hallhatunk - három blogot is működtet saját, érdemes ezeken is körülnézni:

Fuvolaépítő blog - http://powellflutes.com/flute-builder

Fuvolajavító blog - http://www.repairmyflute.com/

Fuvolapedagógi blog - http://powellflutes.com/teach-flute

http://powellflutes.tumblr.com/

Polishing Rollers

2013 06 07

5 tip a Chaminade Concertino-hoz

2013 05 20

…angolul

Cindy Ellis a Pacific Symphony Orchestra piccolósa tanácsokkal lát el minket a Chaminade Concertino előadásával kapcsoltban. A Powell Flute Youtube oldaláról.

Franz Xaver Mozart - e-moll rondó

2012 11 02

null

Kevésbé ismert a tény, hogy Mozart zseniális fia, - Franz Xaver Mozart - kitűnő rondót komponált fuvolára, amelyet külföldön előszeretettel játszanak a fuvolások. Az itt következő felvételen Elaine Shaffer játsza a darabot egy régi tévéfelvételen. Tanára, minden amerikai fuvolások atyja, William Kincaid volt, és, mint női fuvolás elsőként töltött be szólófuvolás posztot hazájában. Szintén elsőként sikerült szólókarriert építenie kamaraművészként is olyan muzsikusok társaságában mint, Yehudi és Hephzibah Menuhin, valamitn George Malcolm. Ernest Bloch neki dedikálta két művét, Suite Modale-t és a Two Last Poems-t. Baráti között voltak Marc Chagall, aki egy rajzot is készített róla, valamint Herman Hesse.

null

Kincaid 1967es halála nagyon megviselte a művésznőt, mert tanár és tanítványa között különleges kötelék volt. John Solum, - egy úttörő barok fuvolás - a tanítványok csoportjával előmozdította, hogy Aaron Copland darabot írjon, amelyet Kincaid emlékére; ez volt a Duo for Flute and Piano, ami valójában egy háromtételes szonáta, és az amerikai fuvolairodalom egyik legfontosabb műve. Solum Shaffer-t és Hephzibah Menuhin-t kérte fel a darab bemutatójára, amelyre 1971 októberében került sor.

null
1971 szeptember: Aaron Copland és Elaine Shaffer (már betegen) a Columbia Records stúdiójában, a “Duo for Flute and Piano” felvételén.

Nem sokkal később tüdőrákot diagnosztizáltak nála, noha soha sem dohányzott. A számára két legfontosabb tervét még be tudta fejezni: a Bach szonáták felvételét, és a Copland darab rögzítését. Elaine Shaffer nem sokkal a felvételek befejezése után hunyt el Londonban 1973 február 19én.

Elaine Shaffer és Hephzibah Menuhin - F.X.Mozart: e-moll Rondó

Egyébként William Kincaid platina fuvolája a világ egyik legdrágább hangszere: 1986ban 187.000$-ért kelt el egy aukción.
null
A hangszert a Verne Q. Powell Company készítette és Kincaid ezt használta 1967ben bekövetkezett haláláig.

Arany a fuvolában

2012 10 14

Hangversenyek után néha megkérdik (laikusok) tőlem milyen fuvolán játszom. Mikor elmondom jön a kérdés, hogy nekem miért nincs aranyfuvolám? Mert, hogy XY-nak is az van - érvel az illető. Ilyenkor a legszivesebben azt mondanám: “Önnek milyen kocsija van? Opel Astra? Miért nem vesz inkább egy Bentley-t?”

null

Az aranyfuvola-kultusz és őrület a nyolcvanas évek közepén bontakozott ki amikor a kedvező világpiaci helyzet és a fuvolafejlődés pályaívének egybeesése miatt a nagyobb cégek sorozatban kezdték el gyártani a különféle magas karátszámú hangszereket. Ez a hullám annyira erősnek bizonyult, hogy még az akkori Magyarországra is begyűrűzött és itt is megjelentek az aranyhangszerek. Sőt még az olyan öreg rókák is elcsábultak és beszereztek egy ilyen hangszert, mint Auréle Nicolet. Természetesen az aranyfuvola terjedésének nagy lendületet adott Sir James Galway - akiknek ezek a “high-end” hangszerek személyiségének részévé és védjegyévé is váltak. A későbbi évtizedekben pedig felnőtt egy olyan fuvolás generáció is, akik már magasabb tanulmányaikhoz mindenképpen aranyhangszert használtak és a hangszertechnikát illetően ezekhez a fuvolákon “szocializálódtak”. Egyértelmű különbség érzékelhető amikor valaki már viszonylag korán “rááll” az aranyhangszerre és nem “csak úgy” vesz egyet magának később, “felnőtt korában”. (Ezt tapasztalhattuk az év elején M.M. Koeffler budapesti koncerjén).

Az arany árának alakulása 1970. óta.

(forrás: https://www.goldato.com/hu/aranylexikon)

A világ azonban nem állt meg és mára az arany ára az sokszorosára emelkedett. Ázsiában még ma is 5, 10 perc kipróbálás után veszik meg a fiatalok a drága modelleket, de a gyártók lázasan keresnek olyan eljárásokat, amelyekkel optimalizálhatják az aranyfuvolák ár-érték arányát - hiszen ilyen gazdasági környezetben az aranyfuvola csaknem megfizethetetlenné válik.

De mennyi is az annyi amikor aranyfuvolát veszünk? Hogy pontos képet kapjunk az ezzel kapcsolatos eljárásokról - még mielőtt a bankszámlánkat kiürítenénk - látogassunk el ismét a Powell Inc. egyik - ezúttal - fuvolaépítéssel foglalkozó blogjára. (Előtte érdemes az alábbi háromszög-ábrát szemügyre venni, igen szemléletesen kiderül belőle, hogy miért van az, hogy az aranyfuvola néha sárga, vörös, sőt olykor felér színű).
A fenti cím - az eredeti cikk címe is - tehát önmagáért beszél, vágjunk is bele.

Az arany ötvözetei és annak színei

(forrás: https://www.goldato.com/hu/aranylexikon)

Az utóbbi években a nemesfémek ára az egekbe szökött. Ebben a környezetben könnyen elhihetjük, hogy a fuvolában több az arany, mint amennyit valójában tartalmaz. Itt következik néhány tip amely talán megkönnyíti az aranyfuvolák értékelését:

“Solid Gold” - általában azt jelenti, hogy a fuvola valamilyen karát számú aranyból készült 10 és 24 karát között. Egy tétel, ami 24k-os 100% aranyból van - míg egy 14k-os 58.4% aranyat tartalmaz. A legtöbb 14k-os arany ötvözet, amely nemesfémeket (mint ezüst és palládium) is tartalmaz, vagy nem-nemesfémeket, mint réz és nikkel. Az ötvözetek fémtartalma gyártónként változik.

“Low Karat Alloys” - mivel az arany ára egyre magasabb az alacsony karátszámú ötvözetek egyre elterjedtebbek, ezek kevesebb mint 10k aranyat tartalmaznak. A Tiffany 175. évfordulójára létrehoztak egy alacsony karátszámú rózsa-aranyat “Rubedo” védjeggyel. Ezt a tendenciát követik a gyártók is, hogy a fuvolásoknak elfogadható áron kínáljanak fuvolákat.

null

Tiffany - Rubedo Collection

“Gold Filled” - lényegében egy rétegelt termékről van szó, ahol a külső réteg az arany és a belső réteg
egy kevésbé drága fém, mint az ezüst vagy a réz. Amerikában az FTC (Federal Trade Comission) szabványa határozza meg hogyan kell ezeket a termékeket felcímkézni. Például ha a termék 14k-os és “Gold Filled” akkor a termék teljes súlyának 5%-a (1/20ad része) 14k-os aranyból kell legyen; jele: “1/20 14k GF”.

“Gold Clad” - ez a “Gold Filled” variánsa. Ellentétben a “Gold Clad” hangszerekkel, a Powell cég szabadalmaztatott egy Aurumite® nevű anyagot, amely egy viszonylag vastag arany réteget tartalmaz és lehet akár kívül vagy belül a csőben. Például, a Powell 14k-os Aurumite® fuvoláján a belső aranyréteg adj a cső súlyának 22%át, amely 58.4% arany. Így a 22% 58.4%a végül 13% aranyat eredményez, amely sokkal több mint amennyit egy “Gold Filled” termékben általában találhatunk.

null

9k Aurumite® modell - az aranyréteg kívül van

“Gold Plated” - olyan hangszerek ahol egy mikroszkópikus vékonyságú arany réteget visznek fel elektrolízissel vagy kémiai úton egy kevésbé értékes fémből készült al-rétegre, amely ezüst vagy nikkel-ezüst. A réteg vastagsága mikronban értendő [az eredeti szövegben "microinches or microns" szerepel]. 1 mikro-inch (0.000001”) egyenlő 0.0254 mikron, és az arany karátszáma, amely a réteget alkotja különféle lehet. Az FTC szabványa szerint az aranyozásnak legalább 2.5 mikronnak kell lennie, amely 0.0001 mm. Összehasonlítás képpen az aranyréteg az Aurumite® fuvolán általában 0.003, amely azt jelenti, hogy durván harmincszor több aranyat tartalmaz, mint egy aranyozott fuvola.

14k Aurumite® modell - az aranyréteg belül van

Az aranytartalom összehasonlítása 14k esetében:
14k Metal             Gold Index

Solid gold                      58.4
Low karat gold ( 5k)       20.8
Gold clad                       12.8
Gold filled                       2.9
Gold plated                      0.5

Ha arany fuvolát szeretnénk a sűrűséggel összefüggő akusztikai tulajdonságai miatt, azok a hangszerek jöhetnek szóba, amelyeknek magasabb az aranytartalma. Ezt a Solid Gold”-ban találjuk meg, ezt követi az Aurumite 14k-os modell. Általánosan elfogadott tény, hogy a fémnek van a legjelentősebb hatása a hangra, mivel ez érintkezik közvetlenül a rezgő légoszloppal. Ha azonban inkább esztétikai szempontok vannak előtérben a “Gold plated” vagy a “Gold clad” a gazdaságosabb megoldás. De ne feledjük, hogy az aranyozás idővel kopik, míg az Aurumite® fuvola külső aranyrétege rendkívül tartós. A Powell cég több mint 25 év garanciát ad az Aurumite® fuvolára, amely minőségi teljesítményt nyújt.

forrás: http://www.flutebuilder.com/ (A Powell cég blogja)

Raffaele Trevisani - 1.rész

2012 10 05

null Régen tervezek egy fordítást Raffaele Trevisani-ról. Ő az aki 20 éves kora előtt nem találkozott fuvolával és felnőtt fejjel vágott bele a hangszer megtanulásába, hogy azután a világ vezető fuvolásai közé emelkedhessen rövid idő alatt. September Payne készített egy háromrészes interjút vele 2011ben a teachflute.com, amely tulajdonképpen a Powell Flutes INC. egyik, fuvola tanítással foglalkozó blogja. Az interjú ott 3 részben került közlésre, és ez itt is így lesz - jöjjön tehát az első rész! A cikk végén találjuk linket a következő részhez:

September Payne: Sir James Galway 1996os nyári Szemináriumán meggyőződhettünk arról menyire hasonlóak az elképzeléseink Moyse és a francia iskola vonatkozásában hang és a szájtartásról tekintetében. Volt lehetőségem megismerni az játékodat és a tanításodat milánói mesterkurzusodon ahol aszisztensed voltam, és San Diegoban is, ahol vendégül láttunk egy mesterkurzusra. A zenei képzésed útja elég érdekes volt.

Raffaele: Igen, elég különleges módon közelítettem a fuvolához, valószínűleg teljesen máshogyan, mint mások. Habár volt zene a házunkban és gyerek koromban zongoráztam, 20 éves koromig egyáltalán nem fuvoláztam. Jelentkeztem egy speciális iskolába, ami amatőr zenészeknek tartott képzést. Attól a pillanattól kezdve egész nap gyakoroltam és a legjobb akartam lenni. Ez volt a filozófiám: ha én akarok lenni a legjobb miért ne tanuljak a legjobbaktól? Ezidőtájt Jean-Pierre Rampal csodálatos hangja és fantasztikus artikulációja volt az ideálom. Ezután jött Jimmy (Sir James Galway) a képbe. Nekem ő valahogy még  precízebbnek tűnt. Természetesen, zeneileg nagyon szeretem Rampal játékát is. Ha meghallgatjuk a felvételeit a formálása örülten jó, de szerintem hang szempontjából Jimmy (Sir James) a legjobb. Julius Baker hangját is érdekesnek találom. Nekem ők a legnagyobb fuvolások, és természetesen Marcel Moyse , de őt soha sem hallottam játszani élben, ellentétben Veled.
Első alkalommal 1978ban hallottam Jimmy-t. Zenei jelenléte és elő hangja sokkolt. Tudtam, ahhoz, hogy elérjem ezt a hangminőséget változtatnom kell a szájamon. Az átállást nem volt könnyű kivitelezni úgy, hogy közben már épült a karrierem, de kitartással és kísérletezéssel sikerült, és ezért van az, hogy automatikusan tudom azonosítani a diákok problémáit.
Hogy még többet tanuljak, követtem Jimmy-t Európán át, minden koncertjét meghallgattam, és mindent megismertem amit a fuvoláról és az életről mondott. Még ma, profi ként is, minden nyáron részt veszek a szemináriumán hallgató ként és előadóként is! Kétségkívül én voltam - és vagyok ma is - a legnagyobb rajongója.
Még ha valaki természetes technikája van, ez koránt sem jelent mindent. Jimmy (Sir James) és Jean-Pierre Rampal még ha természetes száj-adottságokkal rendelkeznek is, tudják, hogy mit csinálnak a hanggal. Ez volt Marcel Moyse filozófiája is. A tehetség önmagában semmi, az számít ha valaki tudja magát irányítani.
Ha a hang nem jó, egészében véve sincs rendben - még akkor is ha a ujjtechnika elég gyors. Minden hangot tisztán hallani kell. Úgy kell fejleszteni az egészet, ahogyan Jimmy teszi; minden hang fontos, mindig, és csak ehhez jönnek az ujjak.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem kaptam képzést senki mástól, így szabad voltam az anzatsomat illetően, és követhettem Jimmy-t a világ körül, ahogy Te is {September} Marcel Moyse-ot. Habár részt vettem Maxence Larrieux genfi osztályában soha sem tanultam repertoárt úgy, ahogy mások, hétről hétre, leckéről leckére. A saját módszerem szerint képeztem magamat.

September: Sokak szerint úgy játszol ahogy Sir James…
Raffaele: Saját stílusom van. Természetesen az iskola felismerhető, de büszke vagyok, hogy nem utánozok senkit!

VÉGE az első résznek!

Raffaele Trevisani-t a Powell cég művészeként itt találjuk meg.

Videói

folytatás

forrás: http://www.teachflute.com/