‘Trevisani’ címkével ellátott bejegyzések

Nino Rota

2013 12 11

Raffaele Trevisani és Paola Girardi Nino Rota filmzenéiből játszik - Amarcord, La strada, Otto e mezzo

Baxter Hall, South Africa





Raffaele Trevisani nálunk.


Menjünk koncertre…

2013 04 03

Raffaele Trevisani and Paola Girardi in Japan - Concert Live From Japan

Sajnos a videóinformációból nem derül ki a darab címe és a koncert ideje sem.

Kapcsolódó cikkünk:

null

Live from Nehalem Church…

2013 04 01

Böhn - Nel cor piú

Raffaele Trevisani, Flute - Paola Girardi, Piano
Nehalem Church, Oregon

Vidám virtuózok

2013 03 02

Két Sir james Galway tanítványt hallhatunk az alábbi felvételeken - mindkettőt mostanában publikálta előadójuk. A nevekre kattintva az előadók Youtube csatornájára juthatunk.

Bülent Evcil játsza Morlacchi - Il Pastore Svizzero (A svájci pásztor)

Raffaele Trevisani játsza Briccialdi - Fantasia sull’Opera “L’Ebrea” di F. Halévy

Live from Wigmore Hall

2012 12 22


.
30st March 1998 - Live Concert from Wigmore Hall
Raffaele Trevisani, Flauto - Paola Girardi, Piano

Műsor

Corelli: La follia
Mozart: C-dúr Szonáta KV.296
Schubert: Elszáradt virágok
* * *
Donizetti C-dúr Szonáta
Prokofjev: Szonáta
Borne: Carmen fantázia

Kapcsolódó cikkünk:

null

Raffaele Trevisani Briccardi fantáziákat játszik

2012 12 06

Fantasia sull’opera “La muta di Portici” di D. Auber

.
Fantasia sull’opera “Il Guarany” di C. Gomes

.
Live from Theatro São Pedro
Raffaele Trevisani Flute
Roberto Duarte - Conductor
Orchestra Teatro san Pedro

Kapcsolódó cikkünk:

null

Raffaele Trevisani - 3.rész

2012 10 12

null

Elérkeztünk a harmadik - s egyben befejező - részhez a Raffaele Trevisani-val foglalkozó interjúban, amelyet September Payne készített a Powell egyik blogja számára 2012 nyarán.
null Dr. Payne Emeritus professzor a San Diego State University-n, emellett természetesen aktív szólista is. Már régen kerestem egy Trevisani-val foglalkozó anyagot, vele személyesen a kilencvenes évek elejéről találkoztam Galway weggis-i fuvolaszemináriumain, és meggyőződhettem képességeiről. Úgy tudom Jimmy (Sir James Galway) annyira elismerte a fuvola iránti elkötelezettségét és törekvését, hogy neki ajándékozta huszonnégykarátos Muramatsu fuvoláját. Az interjú fő érdekessége és értékes - számomra - hogy olyan fuvolással készült aki gyakorlatilag felnőtt fejjel vágott bele a fuvolatanulásban, ezért a fuvolázás minden eleméhez tudatos hozzáállással közelített. Hogy ez a stratégia mennyire sikeresnek bizonyult, mutatja, hogy az olasz fuvolaművész rövid idő alatt a világ élvonalbeli és legkeresettebb szólistái közé emelkedett. Pályájának példája - legjobb tudomásom szerint - teljesen egyedülálló. Remélhetőleg a fordítás megfelelő minőségű és hűen adja vissza a tartalmat - bár sok helyen nehézségeim voltak a szöveg átültetésével. Csak remélni lehet, hogy egy napon mi is hallhatjuk a játékát - itthon, élőben. Következik tehát a befejező rész.

September: Milyen tanácsot adnál arra vonatkozóan, hogy hova helyezzük el pontosan a fuvola befúvónyílását?
Raffaele: Helyezzük az ajkakat egymásra; hagyjuk az alsó ajkat szétterülni, különösen fontos ez ha valakinek vékony ajkai vannak. Tartsuk a fuvola befúvónyílásának élét a felső ajak piros része alatt. A felső ajakhoz képest legyen a befúvónyílás éle a piros ajakrész (“vermillion line’) alatt. Személy szerint én egy kicsit bal oldalra helyezem el a befúvónyílást.

September: Igen könnyű és gyors staccato technikád van - hová helyezed a nyelved?
Raffaele: Francia “tu”-t és “du”-t mondok a fogaim felszínén, de nem érintem az ajkakat. Ha mosolygós, széles szája van valakinek a feszesség miatt hibás hagzók keletkeznek min a “twah-twah”. Rampal mestere volt a könnyedségnek és a gyorsaságnak. Könnyedén kell a nyelvütéseket
előállítani gyors tempóban is. Érdemes próbálgatni a le-le-le-le, de-de-de, ge-ge-ge, hangzókat szinte alig kimondva, legato-ban, ütések nélkül. Minden ritmust elöbb szmpla nyelvel kell játszani órákon, napokon, és éveken át, azután dupla- és triplanyelven. Sajnos nincs rövidebb út. Moyse másik nagyszerű könyve az 50 artikuláció Bach Allemande-jára (a-moll Partita). Ez igazi edzés, de ne játszuk el valamennyit egyszerre, hanem csak néhányat egy-egy alkalommal.

Dulpanyelvnél a nyelvhátat használjuk, amely a torkot érinti. A kulcs az, hogy a nyelvhát olyan kicsit és finoman érintsen amennyire csak lehetséges. Egy másik fontos dolog ezzel kapcsolatban, hogy valóban jó, fókuszált hanggal kell rendelkeznünk - így ismét visszajutottunk a Sonorité-hoz.
A detaché alapozza meg a hangot. Ha a hang jó az artikuálció is tiszta és erőteljes lesz. Minél jobb a hang, annál jobb minden más is. Ne eröltessük a nyelvet ha detaché-t játszunk; ne erősen hanem hihetelenül könnyedén üssünk és ne használjuk kemény hangzókat. Próbáljuk ki a “leh-geh, leh-geh”
hangzópárokat, majd a “geh-geh, geh-geh”, végül a “leh-geh-leh-geh”-t addig amíg a két hangzót már nem tudjuk megkülönböztetni. Fújjunk és játszuk a “leh-geh” hangzópárt miközben az ujjunket tesszük a fuvola helyett a szánkhoz, és hangsúlyozzunk az “L”-t és ne az “E”-t.
Összefoglalva: gyakoroljuk a skálákat és a Sonorité kötetet minden nap, mert ezek az alapjai, hogy megértsük és kontrolláljuk a fuvolázást komplexitását.

September: Mi a helyzet a vibratóval?
Raffaele: A rekesznek nincs szerepe a vibrátóban. Használjuk a torkunkat.

September: Szokatlan színeket hallhatunk a hangodban. Különféle magánhagzókat használsz?
Raffaele: A színek érdekében valóban magánhangzókat használok de nem a számban. Megváltoztatom a légáramlás irányát a befúvónyílásnál - kicsit alá vagy fölé fújok, és kicsit nyitom a szájnyílást anélkül, hogy elveszteném a fókuszt. Az álkapcsot nem használom, bár lehetséges lenne ezzel is
hasonló eredményt elérni. Jimmy (Sir James) iskolája azt tanítja, hogy fújjunk többet bele a nyílásba, de tartsuk nyitva a befúvónyílás 1/3át és felét.
.
C. M. Widor - Suite for flute and piano - 2/3 mvt

Raffaele Trevisani és Paola Girardi a Baxter Hall-ban, Dél-Afrika.

Vége

Raffaele Trevisani-t a Powell cég művészeként itt találjuk meg.

Videói

<- A második rész

forrás: http://www.teachflute.com/

Raffaele Trevisani - 2.rész

2012 10 09

September: Mi lenne a legfontosabb tanácsod a diákoknak?
Raffaele: Tanulják meg az alapokat! Ezek az alapjai annak, hogy ki tudjuk fejezni a zenét. Megfelelő technika hiányában nem lehet elmondani azt, amit a hangszeren keresztül ki akarunk fejezni.

September: Milyen kottákat és könyveket ajánlanál a gyakorláshoz?
Raffaele:
Marcel Moyse De la Sonorité-ja az egyetlen kötet amelyre szükségünk van a hang, a hangszín, hangerő, az ajkak hajlékonysága és az
intonációt illetően. Moyse ideája a hangról a következő: ha már van egy jól koncentrált hangunk, akkor összeköthetjük egy másikkal, amelynek ugyan olyan karakterisztikát adunk (koncentráltság, hangerő, gazdagság, intonáció). Továbbá, a hangoknak simán kell csatlakozniuk egymáshoz, hogy az ujjakat mozgatjuk. Könnyűnek tűnhet, de nem az. Gondoljuknk arra, hogy csak egy lehetőségünk van jól csinálni és ezer másik arra, hogy rosszul csináljuk! Ez az agyban dől el! De nem a meditációra gondolok. Nem hinném, hogy ezeket a gyakorlatokat játszva valami vallálsos élményben lenne részünk! Rugalmasnak és figyelmenek kell lenni, hogy a szükséges változtatésokat megtehessük - egyik hangról a másikra, merevség nélkül.
Az ansatz nem lehet ugyan az a magas hangokon mint a mély regiszterben, és a levegőnek dinamikusnak kell lennie amikor egyik hangról a másik hangra váltunk. Moyse több kötetet is írt a hajlékonyságról! A hajlékonység volt a tanításának és életművének a centrumában. És az, hogy valakinek meg van Moyse kottái még nem jelenti azt, hogy olyan hangja is van.

null

Prokofiev - Sonata op.94 (mvt 2)
Raffaele Trevisani(flute) and Paola Girardi(piano).
Live from “Glenn Gould Studio” - Toronto

Visszautalva arra a megjegyzésemre, hogy Jimmy hangja még precízebb, mint Rampalé, számomra azt jelenti, hogy a hang még aktívabb, élő, erőteljesebb, de még is csodálatos. Tanárként Jimmy mindig a legjobb hangot próbálja kihozni a tanulóiból. Moyse is hasonló képpen dolgozott a tanítványaival, mindig több precízitást igénylet, és ehhez ragaszkodott amikor azt mondta “Még egyszer! Miért játszik így! Menj messzebb a hangoddal, menj mélyebbre! Fejezz ki valamit!” MOYSE Sonorité-ja az aktív hangról szól.

Amikor a Sonorité-t gyakorlojuk kezdjük az első oldallal, a félhangokkal és folytassuk a szekundokkal és a tercekkel, és végül fejezzük be a tág intervallumokkal. Azután gyakoroljuk a moyse skálákat, lassan, figyelve a hangra és a hangok egymáshoz kapcsolásával. Minden skálát egy kis darab zenenkét fogjuk fel! Mindig fókuszált hagon játszunk, és ha valami nem működik a darabunkban, térjük vissza a Sonorité kötethez és játszuk újra, lelassítva a kapcsolatot a hangok között.

Természetesen a másik fontos tényező az ajkak pozíciója. Ha valaki jó szájtartás nélkül játszik egy óra Moyes-t az nagyon ki fog fáradni. Ez nagyon veszélyes módja a gyakorlásnak. Sokan modják nekem, hogy nem szeretik ezeket a gyakorlatokat, mert nehezek és túl fárasztóak. Ha valakinek néhány skála után el megy az ansatz-a, akkor nem rugalmas, hanem feszes és valamit nem csinál jól! Gyakran kérdezik tőlem, hogyan tudok virtuóz darabokat játszani órákon át anélkül, - sok hangot fent és lent, nagy ugrásokkal - hogy szinte soha sem fújok gigszert. A tanácsom, hogy ne nyomjuk az ajkak közepét annyira. Lazítsunk, és tartsuk meg a szájsarkakat kissé lefelé húzva, és ne csináljunk mosolygós ansatz-ot. Ezt csaknem lehetetlen megtanulni tanár nélkül, mert állandó beállításra van szükség amíg el nem érjük. Jobb kevesebbet játszni, de jó hangon, mint sokat skálázni, de rossz, ki nem egyelített hangon. Ezeket a magamtól és Jimmy-t követve tanultam meg.


Debussy: En Bateau
Raffaele Trevisani és Paola Girardi a Baxter Hall-ban, Dél-Afrika.

Vége a második résznek.

Raffaele Trevisani-t a Powell cég művészeként itt találjuk meg.

Videói

<- Az 1. rész

A 3.rész ->

forrás: http://www.teachflute.com/

Raffaele Trevisani - 1.rész

2012 10 05

null Régen tervezek egy fordítást Raffaele Trevisani-ról. Ő az aki 20 éves kora előtt nem találkozott fuvolával és felnőtt fejjel vágott bele a hangszer megtanulásába, hogy azután a világ vezető fuvolásai közé emelkedhessen rövid idő alatt. September Payne készített egy háromrészes interjút vele 2011ben a teachflute.com, amely tulajdonképpen a Powell Flutes INC. egyik, fuvola tanítással foglalkozó blogja. Az interjú ott 3 részben került közlésre, és ez itt is így lesz - jöjjön tehát az első rész! A cikk végén találjuk linket a következő részhez:

September Payne: Sir James Galway 1996os nyári Szemináriumán meggyőződhettünk arról menyire hasonlóak az elképzeléseink Moyse és a francia iskola vonatkozásában hang és a szájtartásról tekintetében. Volt lehetőségem megismerni az játékodat és a tanításodat milánói mesterkurzusodon ahol aszisztensed voltam, és San Diegoban is, ahol vendégül láttunk egy mesterkurzusra. A zenei képzésed útja elég érdekes volt.

Raffaele: Igen, elég különleges módon közelítettem a fuvolához, valószínűleg teljesen máshogyan, mint mások. Habár volt zene a házunkban és gyerek koromban zongoráztam, 20 éves koromig egyáltalán nem fuvoláztam. Jelentkeztem egy speciális iskolába, ami amatőr zenészeknek tartott képzést. Attól a pillanattól kezdve egész nap gyakoroltam és a legjobb akartam lenni. Ez volt a filozófiám: ha én akarok lenni a legjobb miért ne tanuljak a legjobbaktól? Ezidőtájt Jean-Pierre Rampal csodálatos hangja és fantasztikus artikulációja volt az ideálom. Ezután jött Jimmy (Sir James Galway) a képbe. Nekem ő valahogy még  precízebbnek tűnt. Természetesen, zeneileg nagyon szeretem Rampal játékát is. Ha meghallgatjuk a felvételeit a formálása örülten jó, de szerintem hang szempontjából Jimmy (Sir James) a legjobb. Julius Baker hangját is érdekesnek találom. Nekem ők a legnagyobb fuvolások, és természetesen Marcel Moyse , de őt soha sem hallottam játszani élben, ellentétben Veled.
Első alkalommal 1978ban hallottam Jimmy-t. Zenei jelenléte és elő hangja sokkolt. Tudtam, ahhoz, hogy elérjem ezt a hangminőséget változtatnom kell a szájamon. Az átállást nem volt könnyű kivitelezni úgy, hogy közben már épült a karrierem, de kitartással és kísérletezéssel sikerült, és ezért van az, hogy automatikusan tudom azonosítani a diákok problémáit.
Hogy még többet tanuljak, követtem Jimmy-t Európán át, minden koncertjét meghallgattam, és mindent megismertem amit a fuvoláról és az életről mondott. Még ma, profi ként is, minden nyáron részt veszek a szemináriumán hallgató ként és előadóként is! Kétségkívül én voltam - és vagyok ma is - a legnagyobb rajongója.
Még ha valaki természetes technikája van, ez koránt sem jelent mindent. Jimmy (Sir James) és Jean-Pierre Rampal még ha természetes száj-adottságokkal rendelkeznek is, tudják, hogy mit csinálnak a hanggal. Ez volt Marcel Moyse filozófiája is. A tehetség önmagában semmi, az számít ha valaki tudja magát irányítani.
Ha a hang nem jó, egészében véve sincs rendben - még akkor is ha a ujjtechnika elég gyors. Minden hangot tisztán hallani kell. Úgy kell fejleszteni az egészet, ahogyan Jimmy teszi; minden hang fontos, mindig, és csak ehhez jönnek az ujjak.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem kaptam képzést senki mástól, így szabad voltam az anzatsomat illetően, és követhettem Jimmy-t a világ körül, ahogy Te is {September} Marcel Moyse-ot. Habár részt vettem Maxence Larrieux genfi osztályában soha sem tanultam repertoárt úgy, ahogy mások, hétről hétre, leckéről leckére. A saját módszerem szerint képeztem magamat.

September: Sokak szerint úgy játszol ahogy Sir James…
Raffaele: Saját stílusom van. Természetesen az iskola felismerhető, de büszke vagyok, hogy nem utánozok senkit!

VÉGE az első résznek!

Raffaele Trevisani-t a Powell cég művészeként itt találjuk meg.

Videói

folytatás

forrás: http://www.teachflute.com/