Új sorozatunkban Sir James Galway írásaiból válogatunk; ez a harmadik cikk!
Original english article here. Sir James Galway’s tumblr blog.
Original was posted by Sir James Galway on February 10, 2004 at 10:21:18:
Skálák és etűdök
Kedves Barátaim, kedves Olvasók!
Szeretnék néhány megfontolásra érdemes gondolatomat megosztani.
Mint a Taffanel és Böhm etűdök elkötelezett gyakorlója nem hiszem hogy ezek a gyakorlatok átmenetet képeznek az absztrakt skálák és a valódi darabok között. Az új év kezdete óta kezdtem el újra skálákat és etűdöket gyakorolni, és mivel három koncertem volt a Mercadante e-moll fuvolaversennyel Svájcban azt is gyakoroltam. Egyébként csak Böhm 24 Caprices-t és a Taffanel etűdöket játszom.
A skálákat nem találom absztraktnak. Ha a skálákat helyes zeneiséggel játszuk nagyon is izgalmasak és jutalmazóak. Minél többet játszod őket, annál inkább rájuk lehet kapni! Itt van egy töprengésre érdemes gondolat. Nem csak a skálák lesznek jobbak, hanem életre kelnek a darabban is amit éppen játszani készülsz. Én soha sem lepődök meg azon, hogy milyen sokan vannak, akik nem gyakorolnak skálákat és hangzatokat, melyek építőkövei a mindennapi fuvolairodalomnak.
Egy jó zeneszerző kezébe valójában nagyon is izgalmasak tudnak lenni. Vegyük mindjárt a Chaminade Concertino első oldalát, vagy a Csajkovszkij V.szimfóniájának utolsó tételét, vagy Mozart Fuvola-hárfa versenyének szintén utolsó tételét.
El tudnád ezeket a darabokat játszani saját sebességükben anélkül, hogy nem ismernéd a skálák alapvető formáit? És koncertképesnek gondolnád magad úgy, hogy nem tudod a skálákat? Várom a lehetőséget, hogy bemutassam a skálázás művészetét a következő két mesterkurzusomon, ami a Colorado-i Boulder-ban és a , Texas-i Worth-ben lesz ebben az évben [2004].
A résztvevőket megkértem, hogy készüljenek egy-egy etűddel és én magam is bemutatom őket hogyan kell gyakorolni és hogyan lehet a legtöbbet kihozni belőlük. Minden gyakorlatot speciális céllal írtak meg. Ez a cél néha nagyon könnyen felismerhető, néha nehezebben. Taffanel minden etűd elé írt egy rövid jegyzetet, ami a legtöbb esetben segít felderíteni ezt. Még el is játszanék belőlük néhányat koncerten, ráadásként, ha a közönség nem várná tőlem a Dongót vagy egy ír dalocskát.
Igen, valóban sok skálát és etűdöt játszom.
Soha sem szaladj „csak úgy” át az etűdön, még akkor sem ha ismered is, mert felhasználhatod arra, hogy felfedezd mit tud neked adni éppen ezen az új napon. Hadd mutassa meg neked mit kell tenned pont ezen a napon. Megpróbáltad már úgy játszani, hogy a minimumra csökkented az ujjmozgásokat? Megpróbáltad már sokkal puhábban érinteni a billentyűket, mint korábban? Talán jobb lenne csak nézni a kottát és magadban énekelni, hogy beszélhessen hozzád. Csak azért keresztülszaladni valamin gyorsan, mert ismerjük tulajdonképpen rutin, ami az unalom magvait veti el.
Egyetértek azzal, hogy az etűdöt metronómmal játszani jó ötlet. Ez elősegíti, hogy időben maradjunk, és megmutatja mit is jelent a Moderato és az Allegro valójában. Valójában nagyon jó ötlet metronómmal játszani a darabot is. Vegyük a Chaminade Concertino-t. A tempó Moderato, de a legtöbben Andante con moto-ban játszák. Gondoljunk bele egy pillanatra , hogy Cecile azt hitte ez a darab csak lassan játszható el, vagy a skálái csak kevésbé tempósan volnának játszhatóak? Azt hiszem ő, mint a francia iskola zeneszerzője nem kevesebbet várt, mint brilliáns skálákat, és hangzatfelbontásokat, könnyed ujj-munkát, csodálatos hangot és előadói magabiztosságot, amely a hallgató lelkének legmélyét érinti meg.
Amikor a párizsi Conservatoire-ba jártam nagyon jó voltam a skálákban és a hangzatfelbontásokban. Már a Royal College of Music kidolgoztam őket. Annak idején csodáltam a szomszéd termekben gyakorló hegedűsöket és zongoristákat, akik skálákat gyakoroltak és briliáns módon játszották őket, és megkérdeztem magamtól miért nem gyakorolják a skálákat a fuvolások is egészen perfekt szintre, ahogy ezek az emberek teszik. A barátom és mentorom akkoriban William Bennett volt, akik nagyon jó volt a skálákban. Megpróbáltam lépést tartani vele. És ott volt Geoffrey Gilbert, aki a tanárom volt, minden héten találkoztam vele és megkért készüljek fel minden skálából mert meg akarja hallgatni valamennyit.
Éppen úton vagyok Los Angelesből Zürichben, és azért ilyen hosszú ez a cikk, mert repülőgépen nem szoktam aludni.
Amennyire tudom Joachim Andersen soha sem játszott a Berlin Philharmónikusoknál. De azt tudom, hogy ő dirigálta az egyik szezon nyitó koncertet azokban az időkben amikor Furtwangler volt a vezető karmester a zenekarnál. Amikor Böhm és Taffanel gyakorlatait játszom, úgy érzem jobban meg vannak tervezve, hogy fejlesszék a kéz pozícióját és a billentyűzet érzetét a Böhm fuvolán, mint Andersen etűdjei. Böhm és Taffanel is rendszeresen használja a mély C hangot minden etűdjében, így még jobban tudatosítja a billentyűzetet és még jobban fuvolásak érzem magam, mint amikor Andersen játszom. Azt hiszem Andersen etűdjei mind egy kicsit túl gyorsak, és vágyom néha egy szép Adagio-ra, vagy valamilyen táncosabb karakterű dologra.
Annak idején tanultuk Párizsban az op.15ös sorozatot Andersen-től, és nagyon élveztem. Az volt az érzésem, hogy a többi srác az osztályból már korábban is állandóan játszotta őket, és ez része a francia iskola rutinjának.
Befejezésül itt egy kis történet Geoffrey Gilbert-el kapcsoltban.
Ahogy azt általában mindenki tudja a szokásos etűd tanítási mód az, hogy a tanár fel ad egy-két etűdöt minden hétre, és azután meghallagatja az útbaigazítás nélkül hagyott tanítvány szegényes erőfeszítését. A tanáraim egyike sem játszotta el nekem az etűdöket kivéve Mr. Gilbert-et. Nagyon jól emlékszem rá, ahogy ezt bemutatta a második fuvolaórámon. Leonardo de Lorenzo Nagyetűdjeiből adta nekem fel, és az elsővel 4 oldalassal küzdöttem amit a következő hétre tudnom kellett. Egy ideig hallgatta amit játszom azután megállított, odajött a kottaállványhoz és eljátszotta nekem nyaktörő tempóban. Ez volt az első alkalom, hogy valaki bemutatott nekem egy etűdöt. Teljesen el voltam képedve és – azt mondhatom- , ez olyan mérce lett a szememben, hogy húszéves korom táján teljesen új elképzelésem lett arról, hogyan is kellene játszani a fuvolán.
Üdvözlette,
Sir James Galway