Sonate pour flûte et piano
Tovább cikázunk Európában, hogy mellőzött, modern fuvolaműveket citálhassunk. Sokat tépelődtem azon hogyan mutassam be az orosz Ediszon Deniszov-ot (1929-1996), aki nem kevés, jelentékeny művet írt fuvolára. Noha földrajzilag közel esik hozzánk életművének fuvolás aspektusát máig nem fedezték fel nálunk, noha a szovjet érdekszférához való tartozásunk ezt éppenséggel indokolta volna. Talán az is szerepet játszott Deniszov mellőzésében, hogy művei az igen drága Leduc kiadónál jelentek meg nyugaton, így kottái méreg drágák. (Itt jegyzem meg, hogy sok műve zeneműtárainkban fellelhetőek…). Egyébként Deniszov bevallottan vonzódott a francia kultúrához, különösen Debussy-höz, akit alaposan tanulmányozott. Egyébként az orosz zeneszerző egyetlen idegen nyelvet beszélt, a franciát.
Deniszov életművének első és utolsó műve is fuvola-vonatkozású, sőt az egész életműve szinte hemzseg a fuvolával kapcsolatos művektől. (Ha jól tudom fia is tanult fuvolázni). Első blikkre találunk itt fuvola szólószonátát (kettősfogásokban és negyedhangokban bővelkedik!), fuvola-hárfa, és fuvola-gitár szonátát – ez utóbbit volt szerencsém hallani Peter-Lukas Graf előadásában, életem egyik legmeghatározóbb fuvolaestjén. Kamarazenéjében szívesen társítja az énekhangot fuvolával, de természetesen írt fuvolaversenyt, sőt fuvolát foglalkoztató más versenyműveket, többek között Ligetihez hasonlóan fuvola-oboa kettősversenyt. Van nyolc fuvolát foglalkoztató, Mozart témára írt variációsorozata is. Úgy tűnik Deniszov művészete fuvolaszempontból megkerülhetetlen.
Úgy gondoltam, hogy a szerző első művével nyitjuk a sort – ez a fuvola-zongora szonáta. Nagyon érdekelt volna életének utolsó darabja, egy altfuvolára és vibrafonra készült kompozíciója is, de ez nem elérhető a neten. Így Deniszov bemutatását majd egy másik darabjával fejezzük be.
A 90es évek elején jómagam játszottam a Prelúdium és Ária(1973) című művét (itt fent hallgatható meg, a zongora szólamot Román Henriett játsza), de ezen kívül más előadásról nem tudok. Ez az egy előadás pedig kevésnek bizonyult a Deniszov-reneszánsz beindításához. Még terveztem a Nicolé-nak írt Négy Darab bemutatását is, de erre már nem volt lehetőségem, pedig inkább ez a mű mutatja be Deniszov érett zeneszerzői hangját, mint a Prelúdium és Ária vagy a Fuvolaszonáta. Anno komoly fejtörést okozott a fuvola-zongora szonáta, amely első nyilvánosan vállalt műve. Ezzel a darabbal nyitjuk a Deniszov-sort, amelyet a kitűnő, a Sir James Galway Fesztiválon “Rising Star” Díjjal jutalmazott Irina Stachinskaya játszik nekünk:
Deniszov – Szonáta fuvolára és zongorára,
Irina Stachinskaya – fuvola,
Irina K. Stachinskaya – zongora.
Íme a teljesség igénye nélkül fontosabb, hangszerünket érintő művei:
1960, Sonate pour flûte et piano
1969, Silhouettes, pour flûte, 2 pianos et percussion
1971, Canon en mémoire Stravinsky, flûte, clarinette et harpe
1971, Solo pour flûte
1973, Prélude et air, pour flûte et piano
1975, Concerto pour flûte et orchestre
1977, Quatre Pièces pour flûte et piano
1977, Sonate für Flöte und Gitarre
1979, Concerto pour flûte, hautbois et orchestre
1982, Sonate pour flûte
1983, Sonate pour flûte et harpe
1984, Deux Pièces pour flûte
1985, Duo, pour flûte et alto
1989, Etoile de Noël, pour voix, flûte et orchestre à cordes
1990, Variations sur un thème de Mozart, pour 8 flûtes
1993, Concerto pour flûte, vibraphone, clavecin et cordes
1996, Concerto pour flûte, clarinette et orchestre
1996 Avant le coucher du soleil for alto flute and vibraphone (utolsó műve).
A remélhetőleg teljes műjegyzék – jobb, mint ami a wikipedian van: http://www.musicologie.org/Biographies/d/denissov.html#Catalogue
