Daniel Dorff – Kilenc séta a 7.sugárúton
Julie McGough – fuvola
Daniel Dorff-tól már mutattam műveket többször is; ezúttal egy 2004es, variációs kompozíció következik fuvola és zongorára; Kilenc séta a 7.sugárúton. A korábbiakhoz hasonlóan ez is bonyolultabb ritmikájú, virtuóz darab.
Dorff 9 Walks Down 7th Ave from Julie McGough on Myspace.
Forrás: http://www.thewellmusician.com/alexander-technique/
A The Well Musician Jennifer Roig Francolí-val készült interjújának előzetese.
1- Az Alexander Technique Segítségével megelőzhetőek és enyhíthetőek a sérülések és a túlterhelés.
2- Enyhíti a stresszt és a túlzott feszültséget.
3- Lehetővé tesz egy könnyedebb és természetesebb mozgást.
4- Visszaállítja a természetes légzést, javítja az általános egészségi állapotot, és működést.
5- A hibás testtartást helyesre cseréli le.
6- Elősegíti a következetességet és a sikert, ezáltal megerősíti az önbizalmat és enyhíti a lámpalázat.
7- Növeli a fizikai állóképességet a jobb, összehangoltabb és kiegyensúlyozottabb izomtónus által.
8- Javítja a technikai készséget, és hangminőséget.
9- Inspirálja a kíváncsiságot és az örömteli kreativitást, így csökkentve az értelmetlen ismétlést, és az unalmat.
10- Erősíti a tudatosságot, ami célzottabb és hatékonyabb tanuláshoz vezet.
11- Fejleszti szélesebb spektrumú és szabadabb művészi kifejezést azáltal, hogy megerősíti az érzelmi folyamatok feldolgozásának képességét.
12- Segíti a rejtett potenciálok megvalósulását.
Jennifer Roig Francolí:
Elliott Carter még egyszer visszatér ezekre a lapokra – ahogy ígértem. A szólódarabja után, amit novemberben posztoltam , most a Fuvolaversenyt mutatom meg, amelyet pont 100 évesen komponált. A mű premierje Izraelben volt, ahol a szólót Emanuel Pahud játszotta, a kamaraegyüttest Daniel Barenboim vezényelte.
Proms 2011
Emmanuel Pahud – fuvola
BBC National Orchestra of Wales, vez.: Thierry Fischer
Forrás:
http://www.nytimes.com/2011/10/01/arts/music/elliott-carters-concerto-for-flute-review.html?_r=0
Does Tension Fuel Peak Performance?
Back to the Original Blog
Posted on: 24/06/2014
Author: Bill Connington
Bill Connington, színész, a Yale School of Drama tanára- Gary Schocker fuvolatovábbképzéseinek rendszeres vendége, mint Alexander Technique tanár – új könyvel jelentkezett Physical Expression on Stage and Screen címmel, amelyben az Alexander Technique segítségével nyújt tanácsokat és gyakorlatokat az előadóművészeknek. A könyvébe a képre kattintva olvashatunk bele:
A szerző a könyvhöz egy sorozat videót is készített, amelyben bemutatja a gyakorlatokat; ezeket feltétlenül érdemes megnézni akkor is, ha a könyvet nem olvastuk; itt találjuk őket. Nem ez az első Bill Connington-al kapcsolatos posztom, mert a videókkal már egy korábbi bejegyzésben foglalkoztam – érdemes talán ezt is újra elolvasni.
Az alábbi képen pedig Bill Connington-t láthatjuk Tom Caruso 2010es filmjében, amelyet Joyce Carol Oates “Zombie’’ című regényéből készült. Az egyszereplős, mintegy 19 perces rövidfilmben – amelynek színpadi változata is van – Connington egy simulékony modorú sorozatgyilkost alakít, és ő jegyzi a forgatókönyvet is.
Ezek után jöjjön a beígért cikk – A feszültség segíti az előadói csúcsteljesítményt?
“Használd fel az idegességedet az előadás során” – halljuk sokszor a közismert tanácsot, amely szólhat tanulóknak, vagy profi színészeknek. “Ha nem vagy ideges valami nincs rendben. A játékod erőtlen lesz.” Ez talán egy bizonyos ponton igaz is. Részt venni egy számodra fontos nyilvános eseményen – beleértve a színházi előadást és a filmforgatást – előadó ként gyakran tapasztalni fogsz egy érzelmi állapotot, ami az izgalom és a várakozás elegye, bizonyos mértékig idegességgel és aggodalommal vegyítve. Adott körülmények között egy bizonyos szinten az a fajta “idegesség” teljesen normális.
De hol húzódik a határ a magas endorfin szint és a bénító félelem, és szorongás között? Ha a stressz szinted túl magas az meggátolhatja az előadást, okozhat “lefagyást” , “bénulást” , vagy extrém esetben pánik rohamot. Ha bármelyiket ezek közül tapasztaltad már nem vagy egyedül. Szinte minden előadóművész leblokkol, merevvé válik, mint egy deszka, vagy elveszti érzelmi kötődését a játékához a jelenetben az aggodalom és a lámpaláz miatt.
A jó hír, hogy van valós, gyakorlati segítség ezekre a helyzetekre. Test-tudat technikák, mint az Alexander Technique különösen értékesek ezekben az esetekben. Ahelyett, hogy megpróbálod azt mondogatni magunknak “nem félek” – miközben félsz, vagy megkeményíted magad, az Alexander Technique konstruktív alternatívát kínál: segít visszatalálni a test és tudat alapjaihoz – és pontosan erre van szükséged a kihívásokkal teli pillanatokban. De a legfontosabb, hogy megmutatja hogyan csináld ezt olyan fokozott stresszhelyzetekben, mint egy meghallgatás, nehéz próba és fontos előadás. Az Alexander Technique segítségével csinálsz azt a legjobban csinálhatod, azáltal, hogy eltávolítja azt ami visszatart: a feszültséget.
Íme egy gyakorlat, amely a Physical Expression on Stage and Screen című könyvemből való. Segíthet, hogy előhozd valódi tehetségedet és megmutathasd mindenkinek.
Konstruktív pihenés
1. Feküdj le egy szőnyegre, vagy jógamatracra. Helyezz könyveket a fejed alá úgy, hogy a fejed ne húzódjon sem előre sem hátra,ne nyomja össze sem a nyakadat, sem a válladat.
2. Hajlítsd be a térdeidet, és helyezd a kezeidet az alsó bordákra. Ez segít, hogy a vállaid szélesek legyenek és érezheted saját légzésedet.
3. Engedd el a hátadat a padló felé. Érezd ahogyan a padló alátámaszt. A gravitáció segíteni fog.
4. Légy nyitott arra, ami a testedben történik, és észleld ha valahol feszes vagy.
5. Emlékeztesd maga arra, hogy nem akarsz semmit sem megtartani – elengedni szeretnél.
6. Gondolod végig Alexander gondolatait: legyen a nyakam szabad, hogy a fejem egyensúlyban lebeghessen a gerincoszlop tetején, azért, hogy a törzsed széles és hosszú lehessen.
7. Bizonyosodj meg róla, hogy semmit sem erőltetsz. A tested válaszolni fog a gondolataidra.
8. Engedd, hogy a levegő könnyen ki és be áramolhasson, engedd, hogy a légzésed lassú és mély lehessen.
9. Feküdj így 5-10 percet. Koncentrálj könnyedén, és nyugodtan, elengedve magad menálisan és fizikailag is.
Amikor felállsz csaknem biztos, hogy másképp érzed magad. mint korábban: kipihent és felfrissült leszel. Ez megfelelő idő lehet a cselekvésre. És felfedezheted mi segíti elő az előadói csúcsteljesítményt – az ha felszabadítod a hangszeredet – önmagadat”.
Források:
http://www.billconnington.com/
http://vimeo.com/channels/connington
https://www.actorsandperformers.com/2014/06/does-tension-fuel-peak-performance11
Drigo – Szerenád
Sir James Galway december 8án lesz 75 éves, hihetetlen, de igaz, hogy még mindig aktív szólista. (Sokáig a dec. 3as dátum is forgalomban volt az interneten, de a 8.a a helyes – ami azt illeti én is hibásan posztoltam mára a cikket…)
Rendkívül büszke vagyok rá, hogy 1993-94-95ben aktív hallgató ként vehettem részt Fuvolaszemináriumán.
Happy Birthday, Sir James Galway!
Két ritka felvétellel köszöntjük őt, 75. születésnapja alkalmából; az elsőben Nana Mouskouri-val Drigo Szerenádját adja elő.
Bach – Allegro a C-dúr szonátából
A másik felvételen – , hogy legyen valami gyors is, – itt van Bach C-dúr szonátájának Allegro-ja:
Nosztalgiázzunk még egy kicsit Carol Wincenc-el, hallgassuk meg Christopher Caliendo, neki ajánlott fuvolaszonátáját, szám szerint a kilencediket! Műveit az Államok vezető fuvolásai játszák, ha szétnézzünk a szerző oldalán (lásd a bejegyzés alján) olyan nevekkel találkozhatunk, mint Amy Porter, Jim Walker, Robert Langevin (az ő nevét azt hiszem a Szilágyi Szabolccsal készült interjúben is megemlítettük), és Dr. John Barcellona (életem első angol fordítása az ő egyik cikke volt…).
A darab a Manhattan Sonata alcímet viseli, izgalmas üzenetet hordoz, mivel erőteljesen merít New York multikulturális és történeti hátteréből; lássuk a tételek leírását a szerző nyomán:
Flute Sonata No. 9 – Carol Wincenc & Wendy Caldwell
1. tétel:
Village Vanguard és a Blue Note Jazz Club – két meghatározó jazz intézmény. Max Gordon, a Village Vanguard zenésze nyitotta meg a klubbot 1935ban. A Blue Note 1981es megnyitása óta a világ vezető jazz-klubjai közé emelkedett. Az első tétel tisztelgés New York e két inkonikus intézménye előtt, amelyek a XXI.században is a jazz fáklyavivői.
2.tétel:
forrás: http://archinect.com/news/article/2640951/new-york-s-high-line
The High Line, Lower West Side – New York ipartörténeti múltjának fontos része a nálunk főleg filmekből ismert, masszív lábakon álló magasvasút, amely mára egy különleges, nyilvános park lett, és a közelmúltban kapott új, innovatív arculatot, gazdagítva ezzel a new york-i közösség életét, és az élő jazz zenét szerető közönséget is. A világ más nagyvárosaiban, ahol hasonló magasvasút működött több ilyen, a létesítménynek új funkciót adó projekt is fut mostanában.
3. tétel:
forrás: www.jamesmaherphotography.com
Interborough Rapid Transit Subway, az IRT 1904ben nyílt meg, mint New York City első metró társasága. Az emelt pályájú vasútvonalak mellett szükség volt egy gyors, földalatti közlekedésre is, amely nyilvánvaló megoldás volt a felszíni zsúfoltság csökkentésére, és a külső területek bekapcsolására, fejlődésük elősegítésére. Ebben a tételben a zene az utazó tömegek keveredését ragadja meg, a City Hall állomáson.
Megszülettek a 69.Genfi Fuvolaversen eredményei:
A portugál Adriana Ferreira és a dél-koreai Yubeen Kim megosztva második díjat vehetett át. A harmadik helyezett az orosz Elena Badaeva lett. Az első díj nem került kiosztásra.
Érdekes, hogy a megosztott díj két tulajdonosa között 8 év a korkülönbség, Yubeen Kim mindössze 17 éves.
Emily Beynon, a zsűri elnöke a következőket mondta: Nagy megtiszteltetés és kiváltság volt számunkra a nagyszerűen játszó versenyzőket hallgatni! A fuvolázás nagyon jó kezekben van a jövő művészgenerációjánál!
A zsűri többi tagjai voltak Silvia Careddu, Mathieu Dufour, Eyal Ein-Habar, Andrea Lieberknecht , Felix Renggli és M. Hideaki Sakai.
A versenyzőknek az alábbi modern versenyművekből kellett egyet szabadon választani Mozart G-dúr vagy D-dúr koncertje mellé:
Elliot Carter: Concerto (2008),
Jonathan Dove: Magic Flute Dances (2000),
Joan Tower: Concerto (1989)
André Jolivet: Concerto (1958).
De a kihirdetett eredmény – a jelek szerint – nem volt teljesen “utórengéstől” mentes. Nicole Esposito (ő a helyszínen hallgatta meg a döntőt; a The University of Iowa fuvolaprofesszora ) Facebook hírfolyamában december 2án egy bejegyzés vonta magára a figyelmemet , nem fordítom le, csak a lényegét írom le (nem tartottam szerencsésnek ide másolni, vagy lefordítani, mindenki keress meg az eredetit):
Úgy gondolom a zsűrinek kötelessége első helyezettet választani, ez a zsűrizés lényege, amely néha nagyon nehéz feladat. Különösen áll ez a genfi versenyre, ahol a színvonal hihetetlenül magas volt. A hibátlan, elkötelezett, inspirált előadás nem elég jó? Mi az elég jó? Megtudják csinálna a zsűritagok azt amit a versenyzők… végig játszani négy igen nehéz fordulót kotta nélkül? A zsűri feladata az, hogy kiválassza a legjobbat, azokból akik fellépnek és nem az, hogy valamilyen nem evilági ideához hasonlítsa őket. Nem a zsűrit akarom kritizálni, de ez az általános véleményem a versenyekről. Örültem volna ha valamelyik jelölt részesült volna az első díj megtiszteltetéséből. Valamennyi versenyzőnek gratulálok hihetetlen teljesítményükért!
A bejegyzésre reagálva Paula Robison írt néhány sort saját tapasztalatáról (kéretik ezt is visszakeresni):
A zsűri tagja voltam a kobei versenyen [1989, Japán] ahol két második díjat akartak kiadni: az egyikük Petri Alanko volt, a másik Emmanuel Pahud. Vettem egy nagy levegőt, felálltam és azt mondtam: két egyenlő első díjat kell kiadnunk! Mindkét versenyző egyformán értékes volt, más-más okokból. A kollégáim egyet értettek, némi gondolkodás után valamennyien beleegyeztek. Ezzel történelmet írtunk Kobe-ban. Kár, hogy Genfben most nem ez történt.
Természetesen a hozzászólás nyomán kialakult vitát és megjegyzéseket is érdemes visszakeresni a Facebook-on.
Még annyit kell megjegyeznem, hogy Petri Alanko-t talán kevéssé ismerik nálunk, de ugyan olyan nagyszerű fuvolás, mint Pahud – erről anno személyesen győződtem meg, akkortájt amikor az említett kobei kettős győzelem megszületett. Míg Pahud felvételeivel tele van az internet, addig minden Alanko felvétel le van tiltva, semmit sem tudok mutatni tőle… és valósznüleg ezért is ismerik jóval kevesebben.
És talán érdemes újra elővenni néhány nappal korábbi bejegyzésemet, ahol felvételeket is bemutattam a három döntőstől. Az eredmény ismeretében, a belinkelt felvételekből kiindulva, érdemes alaposabban is megismerni játékukat.
Christopher Calindo felújította a weboldalát, ezért szükségessé vált az ő oldalára mutató linkeket kijavítása azokban a cikkekben, amelyekben róla és a műveiről esik szó. És ha már dolgoztam ezeken a tavalyi posztokon elhatároztam, hogy újra közlöm őket, és valószínűleg legalább két Caliendo fuvolaszonátát bemutatok még december folyamán. Mert a gitáros szerző – akinek a felesége egyébként fuvolás – az Államok csaknem minden vezető fuvolásának ajánlott egy-egy szonátát, sőt alcímeiket és programjukat tekintve, a darabok az amerikai kultúrkörből merítenek. Ma az N. C. Wyeth Sonata-val nyitok, 7én pedig a Manhattan Sonata-val folytatódik a sor. Íme a felújított cikk:
Wyeth munka közben
A kép forrása: wikipedia
Mindig örülök, ha két posztomat valahogy össze tudom kapcsolni. Így történt ez most is, amikor a szerzővel való levélváltás után megtaláltam az oldalán az Amy Porter-nek írt darabját is. Christopher Calindo-ról még lesz szó, a Carol Wincenc-nek írt szonáta került hamarosan terítékre, Amy Porter pedig már “járt nálunk” a blogon, az ő előadásában gyönyörködhettünk Giesking fuvolaszonátájában. Most tehát Caliendo 3.szonátája következik, amelyet Amy Porter-nek ajánlott; ez a darab is a Manhattan Sonata-hoz hasonlóan az amerikai kultúrából, kultúrtörténetből merít.
1. tétel:
A 2.tétel:
3. tétel:
A mű az amerikai festő és illusztrátor, N. C. Wyeth (1882-1945) élete és művei inspirálták.
Amy Porter így vall a műről: a 3. fuvolaszonáta nem csak diákjaink repertoárjának a szerves része, hanem a közönség részérő is kedvező fogadtatásra talált profi fuvolások előadásában. Elégedett vagyok a darab által támasztott érzelmi kihívással, amely a tanulók emócióit megmozgatja. A szonáta nagyszerű választás versenyre is! A darab N.C. Wyeth életéből és művészetéből, valamint az ezerkilencszázas évek elejének Amerikájából merít. Egy igazi zenei tour-de-force!
Nagymező u. 1.,Budapest
Saturday 6 December 2014, 14:00
Organized by : Fon-Trade Music
Így invitálja a fuvolásokat a rendhagyó eseményre Ittzés Gergely:
Kedves Fuvolás pályatársak!
Hogy ne teljék el túl sok idő anélkül, hogy a fuvolázás jegyében, de kötetlenül találkozhasson a hazai szakma apraja-nagyja, a Fon-Trade Kft. ismét „összetrombitál” minket. Ezúttal az alkalom Mikuláshoz kötődik, de olyan programot igyekeztünk összeállítani, amely nemcsak a gyerekeknek élvezetes, de a főiskolásokat és a felnőtt tanár kollégákat is érdekelheti.
Dec. 6-án délután a Bartók Konziban először az idei balassagyarmati fuvolaegyüttes verseny győztesei játszanak, azután megérkezik a Mikulás. A program további része sosem látott különlegesség lesz: egy teljes hangversenyt szentelünk a piccolonak. Azt reméljük, hogy a hazai jeles zenekari művészek és szólisták által bemutatott színes programot azok is élvezni fogják, akik ezt a hangszert eddig szükséges rossznak tekintették. A témához kötődően piccolokurzust is szervezünk Nagy Bernadett vezetésével.
A csatolt műsor tartalmazza a leglényegesebb információkat. Később még egy részletes koncertprogrammal is jelentkezem. Addig is juttassátok el a hírt mindenkinek, akit érdekelhet, mert érdemes lesz eljönni!
Üdvözlettel:
Ittzés Gergely
Event page on Facebook: https://www.facebook.com/events/303592796515894
A Fon-Trade Kft. december 6-án, szombaton délután fuvolás összejövetelt rendez a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, a fuvolás kamarazene, a piccolojáték és természetesen a Télapó jegyében.
A program:
14:00
Az idei balassagyarmati fuvoladuó- és kisegyüttes verseny nyerteseinek gálakoncertje
16:00
Érkezik a Mikulás! – és természetesen ajándékot is oszt.
(Cserébe örömmel veszi, ha egy kicsit fuvoláznak neki a gyerekek.)
16:00 (a nagyobbaknak)
Nagy Bernadett pikolókurzusa zenekari próbajáték-anyagokból
17:00 -Ilyet még a Mikulás se látott!
Félmaratoni pikolóhangverseny jeles hazai zenekari muzsikusok és szólisták közreműködésével
Mindeközben hangszerkiállítás és -vásár lesz az iskola aulájában újdonságokkal és ünnepi kedvezményekkel.
Nemsokára jönnek a részletek!
Forrás:
http://www.wherevent.com/detail/Fon-Trade-Music-Pikulas-Mikulas
December első napjára tartogattam a David Loed darabokat bemutató sorozatom ezen darabját, abban a reményben, hogy talán addigra hó is lesz. A piccolóra írt szólómű 2012ben keletkezett. Előadja:
Christine Erlander Beard – piccolo
I. Lento
II. Scorrevole
III. Allegretto
IV. Lento assai
A művésznő Youtube csatornája itt található. Ez pedig a saját oldala.
