Még soha nem kerestem rá a fuvola-zongora kompozíciók és a kopt egyház kereszthivatkozására, tehát ez a darab véletlenül került elém. A DUO DELTA Δ előadásában Régi Kop Éneket (Chant Antique Copte, n°3 ) hallhantunk “Golgotha” címmel, a zongorista, Etienne Champollion hangszerelésében. A DUO DELTA fuvolás tagja, Mina Ghorial, valóban igényesen szólaltatja meg a kopt hívők szerint már évezredek óta érintetlen himnusz, amelyet a fáraók temetésén is előadtak. A kopt egyház tehát nagyon ősinek tartja ezt a dallamot, amely jó felismerhető az ABABA formájú műben. Napjainkban Nagypéntek tizenkettedik órájának végén éneklik a kopt hívők.
A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása című könyvünkről készült betekintések és promóciós anyagok linkjei a Papageno oldalán, a megjelenés sorrendjében (legújabb lent).
Szilágyi Szabolcs és Czeloth-Csetényi Gyula:„Tévhiteket akartunk tisztázni” – Szilágyi Szabolcs és Czeloth-Csetényi Gyula a magyar fuvolázás történetéről
Vannak helyzetek, hogy újra elő kell vegyek bizonyos régebbi posztokot. Most az a kétrészes anyag kerül újra terítékre, amely Kazuo Fukusima (magyarosam is lehet írni a nevét) Requiem című szólódarabjával foglalkozik. Néhány hete azt a kérdést kaptam hogyan oldom meg a 43.ütem üveghangjait. A kétrészes műelemzésben nem foglalkoztam ilyen gyakorlati kérdésekkel, de most megteszem. Egyébként itt a két cikk elérhetősége, aki még nem látta – vagy régen olvasta – annak érdemes újra rápillantani:
A szóbanforgó rész a darab vége felé van, itt látható. A notáció 3 üveghangot jelez, mégis négy hangot jelölte meg piros kerettel. Eredetileg tehát az egyvonalas C hang átfújásairól van szó.
A kérdéses ütemre a pp dinamika érvényes, ilyen módon még az egyvonalas C átfújása is kérdéses lehet. Ám a pp hangzáson belül a cisz külön dinamikát kap: ppp – így előfordulhat, hogy kissé kilóg a hangzásból. A szerzői szándék meglehetősen nyilvánvaló: egy homogén, vékony hangzó területet hoz létre egy teljes ütem terjedelemben. Tehát – ami a saját megoldásomat illeti – sehol sem játszok valós üveghangot, helyette piano fogásokat alkalmazok. Ezek – mivel túlintonáltak felfelé – lehetővé teszik az extrém befordítást, ezáltal a stabil és egységes vékony hangzást eredményeznek minden hangra ebben az ütemben. Tehát az alábbi fogásokat javaslom a kérdéses hangokra ( C lábas fuvolára):
Vagyis a kérdés örök, nevezetesen, hogy mit is kell megszólaltatni: a notációt, vagy a szerzői szándékot…
Ami a 13. Grand Solot-illeti már nagyon vártam, ugyanis ez az a mű amit nálunk mindenki ismer Kovács Lóránt jóvoltából, aki beletette a művet a Romantikus Virtuózok 2. kötetébe a 300 év fuvolamuzsikája sorozatban. A megjelenés éve 1989, de ehhez képest eléggé ritkán hallható ez a Tulou mű, pedig nagyon szép feladat.
Napjainkban (2021) – ahogy arról korábban írtam – Anna Pustlauk továbbra is szorgalmasan játsza fel a Conservatoire vizsgadarabjait és most ért a tizenharmadikhoz – erre utaltam a poszt kezdetén. A művésznőt egyre csak csodálom, mert elképzelni is nehéz hogyan tud alkalmazkodni egy-egy műben az adott fuvolához és billengyűszámhoz, amely nyilván meglehetősen spacifikussá teszi egy-egy technikai állás kivitelezését.
Következzen tehát az op. 96-os Grand Solo (cca.1840), a zongoránál most is Toby Sermeus játszik, a hangszer egy 1854 Pleyel zongora, a fuvola Claire Genewein gyűjteményéből került a fuvolaművésznő kezébe.
J.-L. Tulou: 13e Grand Solo op. 96
Egy másik Jean-Louise Tulou (1786-1865) Grand Solo-t is választottam, egy eléggé különleges darabot, az Esz-dúr hangnemű kilencediket, amely az op. 91-es.
A művésznő így ír erről a különleges koncertről:
Tulou 1843-ben komponálta a 9.Grand Solo-t a Conservatoire szokásos versenyére. A darab ez egyik leghosszabb vizsgamű és abban is különleges, hogy bés hangnemben íródott – mindössze öt ilyen van a húsz között. Ez már önmagában nehézséget okoz a D-dúr jellegű, egyszerű rendszerű hangszereken, de Tulou még egy Cisz-dúr passzázst is beiktatott a műben, amely így komoly fejtőrést okozhatott a három pályázónak. Gustave Lemou, François-Émile Lascoretz és Gustave Bruyant hiába gyakoroltak szorgalmasan, egyikőjüknek sem sikerült első díjat szerezni. A tizennégyéves Lemou második díjat kapott, (Anna Pustlauk az ő fuvoláján játsza a 10. Grand Solo-t ), Lascoretz pedig “megfelelt”. Ő tanulmányai végeztével visszatért szülővárosába, Troyes-be és fontos szerepet töltött be a város zenei életében. Bruyant nem kapott díjat és a vizsgát követően hangszert váltott, áttért oboára. Tulou tehát – úgy tűnik – eléggé próbára tette a tanítványokat az Esz-dúr hangnemmel… A fuvolaművésznő sok fuvolát kipróbált míg talált egy megfelelőt erre a műre, amely nem más, mint lyon-i Jean-Baptiste Tabard ötbillentyűs hangszere (cca. 1840), amely vélhetően katonazenekari fuvolának készült és ezért jobban illeszkedik a bés hangnemhez. A zongorista személye itt sem változik, a Pleyel zongora ezúttal 1843-as.
Tulou 9e Grand Solo op. 91
Azthiszem Anna Pustlauk még nem rögzítette a kedvencemet, amely – ha jól emlékszem – nem más, mint a 11. Grand Solo. Legalább még egyszer hallunk tehát az előadókról, amikor ez a felvétel is elkészül.
Régi magyar fuvolák jártak nálam Mihály György gyűjtő jóvoltával, aki kiemelkedő fúvóshangszer-gyűjteményt tudhat magáénak. Kettővel felvételt is készítettem – kissé kapkodva – sajnos a többivel nem tudtam elmélyedni igazán, illetve nem voltak igazán játszható állapotban. A hangszerek egy fotózásra érkeztek Budapestre, ahol a “Magyar Fuvolázás 200 éve” című kötet borítóján jelennek majd meg.
Scheily egybillentyűse
A két fuvola két pesti mester munkája, cca 1830 körüliek. Az egyik Scheily/Schaily műhelyéből került ki – ez az egybillentyűs. A másik Bleszner Antal munkája, aki a Scheilynél sajátította el a fuvolakészítés fortélyait. Egyik fuvola sincs teljesen jó állapotban, de meglepő mennyire karakteres hangi adottsága van mindkettőnek ilyen állapotban is, ezért ugyan az a művet – Lewis Granom Siciliano-ját – játszottam mindkettőn. Nagy kérdés és fehér folt is, hogy vajon milyen minőséget képviseltek a 19. század első felének pest-budai fuvolakészítői, de e fuvolák alapján talán nem túlzás kijelenteni, hogy a kitűnő minőség mellett még egyfajta egyéniséggel is rendelkeznek.
Bleszner ötbillentyűse
I had old Hungarian flutes courtesy of the collector György Mihály, who has an outstanding collection of wind instruments. I also made a recording with Kett – a bit hastily – unfortunately I couldn’t really go into depth with the others, and they weren’t in a really playable condition. The instruments arrived in Budapest for a photo shoot, where they will appear on the cover of the book “200 Years of Hungarian Fluting”. Scheily’s one-keyboard The two flutes are the work of two masters from Pest, circa 1830.
One of them came out of the Scheily/Schaily workshop – this one-keyed. The other is the work of Antal Bleszner, who learned the tricks of flute making at Scheily. None of the flutes are in perfect condition, but it is surprising how much characterful voice they both have in this condition, so I played the same work – Lewis Granom’s Siciliano – on both. It is a big question and a white spot as to what quality the Pest-Buda flute makers of the first half of the 19th century represented, but based on these flutes, it is perhaps not an exaggeration to say that in addition to excellent quality, they also have a kind of individuality.
Aki mostanában téved erre a blogra azt hiheti, hogy ez valamiféle barokk fuvolával foglalkozó oldal – pedig nem. Még akkor sem, ha – belegondolva – körülbelül 1993 óta foglalkozom a traverso-val, vagyis lassan harminc éve. Ezzel együtt persze ez a foglalkozás nem volt folyamatos, sőt ez a fuvolafajta inkább az utóbbi néhány évben került nálam előtérbe. A barokk fuvolával való kapcsolatomról majd külön írok egyszer, most viszont ideje volt már egy modern hangszeres felvételnek. Ráadásul egy elfelejtettnek vélt anyagot találtam, sajnos csak részletek eléggé kétséges minőségben.
Valamelyik fuvolás találkozóra készülve, előkészítésként koncerten játszottam a Vivialdi Négy évszakjából a Nyár című concerto-t. Azthiszem a fuvolás találkozóra Békésen került sor (2004) nem sokkal a Zene Világnapi koncert után, ahol ez a felvétel készült. Úgy emlékszem a koncertet zenekarra kellett játszanom és – külföldi és hazai közreműködökkel – a teljes Négy Évszak elhangzott, ha jól emlékszem Matuz Gergő vezényletével. A szervezők négy fuvolásra osztották a négy versenyművet, eredetileg a Nyarat nem én kaptam, hanem apukámra, Csetényi Gyulára osztották ki, akinek viszont Ausztriában volt koncertje éppen akkor Szelényi István fiával, Szelényi Lászlóval. Így került hozzám a concerto.
Talán Severio Gazzeloni volt az első, aki ennek a sorozatnak az adoptálásával próbálkozott. Mivel én ezt a művet még soha nem játszottam korábban egyszerűen a hegedű szólamot használtam. Vivaldi Négy évszakja jól játszható fuvolán – előadó kérdése, hogy milyen átírói megoldást talál az egyes szólószakaszokra – de valamennyi concerto-ban van kiemelten nehéz szakasz, sőt talán a Nyár ilyen szempontból kissé kiemelkedik a többi közül. Utólag azt mondom kár, hogy nincs meg a felvétel végig, illetve nem tudom készült e felvétel a Találkozón, ha igen, talán egyszer az is előkerül.
Czeloth-Csetényi Gyula – flute
Csősz Éva – piano
01.10.2004.
Ideje szétnézni a Quantz-projekt házatáján is, mert a kínálat egyre csak bővül. A Benedek Csalog és Alexis Kossenko (Franciaország) nevével futó kezdeményezés nem kevesebbet vállalt, mint Johann Joachim Quantz össze művének rögzítésére. Ami kitűnő hír, hogy egy ideje már kottákat is kapunk a felvételek mellé. Ezeket ugyan ott találjuk, ahol a felvételeket, vagyis a “Listen” menüpont alatt, és ugyanitt találunk információt az adott felvételről is. Ezen belül, a “Released Sheet Music” menü alatt még további kottákat találhatunk (ezúttal hangnemek szerint), valamint a “Upcoming Recordings & Sheet Music” alatt láthatjuk azt az utat, ami még az előadók előtt áll…
Jelenleg tizenkilenc szonátát és négy koncertet találhatunk az oldalon, illetve Quantz Verschuch-jából az Adagio-t, amely meglehetősen nyilvánvaló metodikai céllal készült. Az alábbi kép egy részlet e tételből, amely remélhetőleg arra sarkal, hogy meghallgassuk, sőt tanulmányozzuk a felvételt – úgyvélem Benedek kitűnően játsza, teljesen spontán hatást kelt a rendkívül szövevényes diszítés-folyamat.
Nyáron váratlanul lehetőségem nyílt, hogy felvételt készíthessek egy igen szép helyen (egyelőre nem árulom el hol….). Sajnos a lehetőség hirtelen, sőt felkészületlenül ért el, így gyakorlatilag szinte semmit sem tudtam készülni rá, mindössze a telefont raktam le a felvételekhez és már játszottam is. Mindezt korán reggel 7 körül kellett kiviteleznem, mert nem tudtam, hogy a környező szántókon dolgoznak-e. Tehát eléggé kapkodnom kellett, de a kiemelkedő hangzású kápolna miatt feltétlen megérte, még ha a felvételek nem is tökéletesek. Végül volt lehetőségem még egy másik felvételt is készítenem a szintén kitűnő akusztikájú pavilonban is.
Raphael Dressler (1784-1835)
- Choix de jolies Bagatelles ~ Air Portugaise (Theme and variation)
Traverso flute by Rudolf Tutz after G. A. Rottenburgh
George Tromlitz (1725-1805) – IV. Partita ~ Menüett I-II
Traverso flute by Rudolf Tutz after G. A. Rottenburgh
Nem rég találtam ezt a felvételt, amely a maga nemében egyedülálló. Ugyanis Anne McKennon valamennyi darabot eljátsza a sorozatból, ilyen módon ez az egyetlen felvétel jelenleg, ahol profi művész szólaltatja meg ezeket a kis darabokat. Kedves ötlet és meglepő is, hogy eljutott hozzá – a floridai Jacksonville-be – az EMB kiadványa. Kár, hogy későn találtam meg… milyen jó lett volna közzé tenni a “Nyitnyikék” verseny előtt, amikor a darabok kapcsolatos posztot kiadtam.
http://www.aemckennon.com/
Szelényi István (1904-1972)
Anne McKennon -fuvola
Jeanne Huebner – zongora
2020
