Tom Moore – 50 ismeretlen fuvolás

1800-1850

Stephen Moore – Fifty Unknown Flutists – Music For The Flute 1800 – 1850

Tom Moore előadása, az “50 ismeretlen fuvolás” – amire a 2017-es Bicskai Regionális Fuvolás Találkozón is említettem. Persze nem beszél mind az ötvenről részletesen, és lesznek olyanok is, akik nem ismeretlen számunkra, de bőven találhatunk benne meglepetések. Aki eddig elmulasztották azok most megnézhetik… talán most bele fér az időben.

Ez a legújabb verzió és itt a legjobb hangminőség, valamint – az online előadás miatt – tökéletesen láthatóak a prezentáció képei is (főleg ha teljes képernyőre kapcsolunk). AZ időtartam 55 perc (az utolsó 15 perc a kérdéseké), az érdemi rész a 4. percnél kezdődik. Elhangzott: EMA (Early Music America), 2020.03.30.

És ez a legkorábbi fellelhető verzió, és közel másfél óra, élő jellegéből adódóan egy kicsit részletesebb, mesélősebb. Az eredeti adatok:
Stephen Moore – Fifty Unknown Flutists – Music For The Flute 1800 – 1850
Oberlin College Of Arts And Sciences Conservatory Of Music, October 31st., 2016

Posted in videó | Tagged , , , , | Leave a comment

Történjék bármi…

Úgy tűnik májusban napvilágot lát a Parlando-ban az a cikkem, amelyet az elmúlt pár hónap során dolgoztam ki. A cikk “A 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai” címet viseli, de alapjaiban a 2017-es, Bicskei Regionális Fuvolás Találkozón megtartott előadásomra (A magyar fuvolaiskola nyomában) épül, annak továbbfejlesztése. És egyben a Parlando-ban megjelent két korábbi cikkemhez is kapcsolódik, amelyek itt is elérhetőek:
- A Böhm-fuvola metodikájának kialakulása Magyarországon – 2015,
- Fuvolák és fuvolaművészet Theobald Böhm előtt – 2018.

És még ebbe a témakörbe tartozik – bár nem szorosan – a nemrégiben publikált Nagy Jakab életrajz – 2020, ez utóbbi a floridai zenetörténész Tom Moore munkája.

Az új anyag annyiban haladja meg a korábbiakat, hogy egy felvetésből indultam ki, amely így hangzik: lehetséges-e úgy írni a magyar fuvolázás 19. századi történetéről, hogy a cikk minden állítása és felvetése tényszerűen, újságcikkekkel adatolható? A válasz – amelyen magam is meglepődtem – “igen” lett, sőt tovább megyek, és előrebocsájtom, hogy a kutatómunka és az anyag kidolgozása során számos alkalommal értek kisebb, sőt nagyobb meglepetések is. Ezért van a címben az “újabb adatai” – mert úgy vélem néhány dolog vélhetően újdonságként fog hatni. Az eredeti cím-elgondolásom “A 19. századi magyar fuvolázás a sajtó tükrében” lett volna, de munka közben inkább a másik mellett döntöttem.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Sebességek ’85

És még egy ráadás… lehet lesz több is, mert ez még legutóbb nem volt fent – úgy látszik a NAVA adatbázisa tényleg folyamatosan bővül…

Az általam sokat keresett anyag Madarász Iván Sebességek című 2 fuvolára-hangszalagra írott műve, de egy konkrét előadás, amelyre a Zenebutik című műsorban került sor 1985-ben. Csetényi Gyula és Matuz István játszanak együtt, ők a későbbiekben is többször előadták a darabot.

A beszélgetés a szerzővel és a zene (részlet) 35:26-nál indul, úgy emlékszem a műsor felvételekor az egész művet eljátszották koncertszerűen. Időpont: 1985-05-12

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Tiszteletbeli fuvolás

Nagy Jakab… egy ismeretlen virtuóz

A Parlando 2020-as első számában jelet meg az az anyagom, amely egy fordítás egy floridai zenetörténész, Tom Moore műhelyéből. A kutatóval,  – aki mostanában elsősorban 19. századi elfelejtett fuvolásokról ír monográfiákat – az internet világában kerültem össze és alkalmanként besegítek neki a régies magyar nyelvű sajtóanyagok angolra fordításában.

A cikk témája Nagy Jakab, akit – megkockáztatom – nem ismernek nálunk. A 19. századi művész nem fuvolás volt, hanem az általa tilinkónak nevezett népi hangszer mestere (az elnevezést vélhetően nem úgy használta, ahogy azt ma szoktuk) , és akit mi, fuvolások egy nemes gesztussal nyugodtan felvállalhatunk, már csak azért is, mert a Doppler-testvérek kortársa volt, és – a magyar források szerint – közös koncertsorozatban is fellépett a híres testvérpárral.

“Az anyagot olvasva nem lehet kétségünk afelől, hogy Nagy korának kiemelkedő hangszerjátékosa lehetett, olyan személyiség, aki méltán kaphat kiemelt figyelmet és helyet a magyar fúvóskultúra történetében. A forrásokat tanulmányozva nem csak egy délceg, grandiózus személyiség rajzolódik ki előttünk, hanem alakja kicsit olyan mintha egy népmeséből lépne elénk – a ravasz és állhatatos székely, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot követő kényszerű börtönéveket arra használta, hogy tökélyre vigye hangszertudását, amivel szabadulását követően egész Európa figyelmét, és elismerését magára vonta.

Nagy Jakab hangszere nem a ma ismert felhangokat megszólaltató tilinkó lehetett – bár a források következetesen így említik – hanem egy furatokkal ellátott hangszer kellett legyen (talán egy átalakított tilinkó, vagy más népi furulya), hiszen a romantikus zene repertoárját is műsoron tartotta (a hegedűirodalom mellett Doppler Ferenc műveit is megszólaltatta), és a források alapján erősen valószínűsíthető, hogy a magyar hangszeres népzene élő gyakorlatát is beépítette koncertműsoraiba. A művész nevét a tilinkó címszó alatt a Pallas Enciklopádiában (1897) és a Révai Nagy Lexikonban is megtalálhatjuk (1925). Nagy Jakab példája jó jelzi, rengeteg még a feltárandó információ, ami a 19. század hazai fuvolás-fúvós kultúrát illeti, és joggal feltételezhetjük, hogy a teljes kép sokkal gazdagabb és színesebb, mint amit eddig hittünk. “…..

Posted in Napról-napra, cikk, dokumentum, fordítás, link | Tagged , | Leave a comment

Hangszerbemutató

Ma a hangszerbemutatón

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

“CSETÉNYI 80″

Apukám, Csetényi Gyula 80. születésnapja alkalmából egy régi anyagot (1986) kerítettem elő. Juhász Előd ezúttal nem őt kérdezi, mint a korábbi Zenebutikos anyagban, viszont Bartha Zsolt az együttes – a Magyar Barokk Trió csellistája – aki egyben az ÁHZ művészeti titkára is volt, itt jelenti be, hogy Kobayashi Kenichiro lett a zenekar vezető karmestere. A csembalónál Végvári Csaba és Händel a-moll szonátájából az utolsó tétet halljuk.

23 perc, 23 másodpercnél, a 1986-04-27 adás).

Adáslink: (https://nava.hu/id/1826704/

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Zenebutik…

Vannak okok amiért érdemes a blogolás felfüggesztését felfüggeszteni. Egy nagyon régen várt felvételt találtam meg néhány napja. Ez volt életem első televíziós megjelenése és már évek óta próbáltam megtalálni a nava archívumában, de úgy látszik valamikor az elmúlt pár évben kerülhetett fel.

A műsor maga nem más, mint a Zenebutik, amely sok éven át sikeresen futott a televízióban. Juhász Előd műsorában tíz perc alatt került egymás mellé a Depech Mode, a magyar néptánc, a Dolly Roll és a Bécsi Filharmonikusok, sokan bírálták is a műsort emiatt. Tény, hogy az adásidő alatt a lehető legnagyobb kitekintésre törekedett ez a televíziós program.

A felvétel a karapancsai vadászkastély ősparkjában készült és azért érdekes, mert akkor nem volt mód visszanézni, egy eljátszásból ment adásba nem sokkal a felvétel után 1989 július 9-én. Mindenesetre így 30 év után megnyugtató, hogy egészen jól sikerült. Az alig több, mint 2 perces anyag apukám, Csetényi Gyula (aki a felvételen annyi idős, mint most én) interjújával indul, amelyben – mai szóval – promotálja a hosszú éveken át sikeresen működő Bajai Nyári Zenei Tábor-t, – ma nyári zenei kurzusnak, továbbképzésnek, akadémiának nevezhetnénk – és még a nemzetközi jelzőt is nyugodtan hozzátehetnénk.

A játékosok sem akárkik, középen Fogel Frigyes csellózik (ő ma dokumentum filmeket készít és sokan a Kultúrális Kreatívok által ismerik, számomra elsősorban mindig is egy kiváló csellista volt és lesz), jobb oldalon pedig Bodoky Gergely fuvolázik (ő ma a Deutsche Symphonie-Orchester Berlin szólófuvolása). Hármunk közül Gergő volt a legfiatalabb, Frici a legidősebb, de egyikünk sem volt még 20 éves… Haydn Londoni Triójának első tételét játszuk.

A teljes adás (28:20 nál kezdődik):
https://nava.hu/id/2040582/?jwsource=cl

Az adásban 28:20-nál kezdődik (a kezdőpontot nem tudtam beállítani a beágyazáson).

Posted in Napról-napra, videó | Tagged , , | Leave a comment

Itt ér véget…

Számomra itt ér véget a blogolás.

A magyarázat nagyon prózai – egyszerűen időhiánnyal küzdök és ebből adódóan már az utóbbi, körülbelül egy évben nem tudom azt a szintet, de még a mennyiséget sem hozni, ami az általam elfogadható lenne.

Kilenc éve, amikor útjára indult a blog még közel sem volt ennyi adminisztratív feladatom a zeneiskolai munkahelyemen és nem jelentett problémát egy-egy posztot vagy akár fordításokat is elkészíteni. Viszont mára a helyzet tarthatatlanná vált, és gyakorlatilag 90 körüli vázlat várakozik kidolgozásra – ezek egy része már aktualitását is vesztette és valószínűleg soha sem készül el.

Sok mindent mondhatnék, az a minimum, hogy még rengeteg ötletem lenne milyen témákat lehetne feldolgozni. Szerettem volna például  sokkal több videóinterjút készíteni, viszont ezeknek a projekteknek az előkészítése (megbeszélés, interjú időpont és hely egyeztetése, utómunka) és kivitelezése a jelenlegi technikai és főleg időbeli lehetőségeim miatt elmaradt – pedig az eredmény igen látványos szokott lenni.

Az elmúlt években igyekeztem a lehető legnagyobb nemzetközi kitekintést adni, miközben a hazai fuvolásokat is megpróbáltam egyenlően és méltányosan megjeleníteni – még akkor is ha egy-egy szereplő művészete vagy éppen emberi karaktere nem áll/állt közel hozzám. Ebből adódóan lassan kialakult, hogy rang lett megjelenni ezeken az oldalakon, ami nekem roppan hízelgő volt, bár paradox módon a rangot éppen az általam megjelenített művészek generálták a blognak.

Ezzel kapcsolatban aztán egyre több konkrét megkeresést kaptam, hogy jó lenne ha ez-az megjelenne nálam, és ezeket igyekeztem teljesíteni is. De egy idő után rendkívül nyomasztóvá vált, hogy másokat promótáljak – nem maga a promóció kényes feladata vált terhessé (bár ez sem egyszerű), hanem, hogy mindezt időre tegyem.

Kezdetben – 2010 táján – saját szórakoztatásomra csináltam az egészet, és fokozatosan nőtte ki magát a blog abba az irányba, amiben ma látható, sőt egy idő után vállaltan is megpróbáltam egy kicsit a szakma közös nevezője lenni.

Az évek során sok minden történt a helyreigazítást kérő, sarkos levéltől kezdve a letiltott interjúig, viszont nem egyszer köszöntek vissza mások tevékenységében az általam felvillantott, vélhetően először magyar nyelven előforduló anyagok.  Volt tehát minden, amit el lehet képzelni, de úgy gondolom ez ennek a műfajnak a velejárója, és ami az emberi természetet illeti új, drámai felismerések nem értek.

Végül még is csak az időhiány a fő ok. Még ha a jövőben vissza is térnék a blogoláshoz egészen biztos, hogy az teljesen más jellegű, személyesebb lesz, mint amit korábban csináltam. Számomra a közösségi küldetés – ha volt ilyen – itt és most véget ért.

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment

Végre…

Andreas Blau

A felvétel amit már nem tudom mióta várok… Megjelent Andreas Blau (1949-ben született) búcsúkoncertjének teljes anyaga, amelyben a Reinecke koncertet játsza, plusz a Syrinx-et. A Yannick Nézet-Séguin vezényletével előadott művet természetesen a Berlini Filharmónikusok kísérik. Míg mások jöttek-mentek Andreas Blau 45 évig(!) volt az együttes szólófuvolása – olyan fuvolások mellet, mint Sir James Galway, Emanuel Pahud (a fuvolaverseny felvételén ő fúj, pl. 6:09-nél láthatjuk is) vagy Karlheinz Zöller -  és a 2013/14-es szezon végén vonult vissza – na nem a fuvolázástól, csak a zenekartól – de továbbra is fellép az 1996 óta létező „14 Berliner Flötisten“-el, akikkel tavaly ilyenkor Budapesten is megfordult, valamint szólóban is színpadra lép és teszi mindezt 70 évesen.

~ A fotó forrása és a kapcsolódó cikk itt található ~

A Reinecke művet rendkívül letisztul, minden magamutogatástól mentes, ugyan akkor nagyon mély muzikalitással hallhatjuk – természetesen maximális technikai perfekció mellett – olyan megközelítés ez amely ma gyakorlatilag hiánycikk. Szerencsére sok kameraállásból, közeli képekkel tarkítva kapjuk a közvetítés felvételét (5:43-tól például az automata Bé használatára láthatunk egy érdekes példát – ezért vicces nekem ha valaki a hosszú-bé használatát erölteti, ha Herr Blau-nak ez így jó, akkor legyen nekünk is jó).

Némi utánajárással azt is kiderítettem miféle fa fuvolán játszik Andreas Blau: nos, talán nem meglepő, hogy nem valamelyik nagy, mainstream világmárka hangszerén, hanem egy abszolút exkluzív Anton Braun fuvolán.  Az öreg Anton Braun még az 1800-as évek végén Temesváron alapította meg hegedűműhelyét. A jelentős magyar felmenőkkel rendelkező család később Kolozsváron, majd Szegeden tevékenykedett, de Németországba már úgy került, hogy fúvós hangszerekkel foglalkoztak – elsősorban piccolókkal és fuvolákkal. A műhelyben ma Anton Braun és lánya, Antonia Simon dolgoznak, ők ketten megrendelésre csinálnak mindent.


I. Allegro molto moderato [00:45] II. Lento e mesto [09:09] III. Finale: Moderato – In tempo animato – Tempo I – Più mosso [16:07] Syrinx [25:22]

Aki esetleg rövidebb és még frissebb anyagra vágyakozik – bár szerintem a Reinecke koncert meghallgatása kötelező, akár többször is – annak mellékeltem Andreas Blau-tól még zongorás anyagot is – itt alább Milhaud Saudades de Brazil sorozatából játszik átiratot:

Darius Milhuad  Brazileria

2019, január, Szöul – Andreas Blau és James Jaewon Moon

De ugyan ezen a koncerten Monti Csárdását is megszólaltatta (A további videók itt találhatóak), és egészében véve megállapítható, hogy a 70 éves Andreas Blau csúcsformában van:

Posted in Hangverseny, Napról-napra, videó | Tagged , | Leave a comment

Mosaic II

Louis Anthony deLise

Megérkezett az újabb tétel, szám szerint az ötödik hiszen egészen év végéig minden hónapban letölthetünk egy-egy tétet a FLUTEPROSHOP oldaláról. Ez a darab is könnyen játszható, igen kellemes zene. Ha valakit érdekel a letöltés mikéntje és csak most kapcsolódott be ebbe a kis menetbe itt olvashat bővebben a témáról. A letöltő link itt található.

Posted in Napról-napra, mp3, új kotta | Tagged , | Leave a comment