szerencsétlen száma a 13?

<...nem!

Emmanuel Pahud és a Liszt Ferenc Kamarazenekar
2013. május 13.
19:30 – 22:00

MÜPA

Janáček: Szvit vonószenekarra
Mercadante: e-moll fuvolaverseny, op. 57

Frank Martin: I. ballada fuvolára, vonószenekarra és zongorára
Debussy: g-moll vonósnégyes, op. 10

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Erre még visszatérünk…

Nádor Terem – 2012. október 15. 19:30

Matuz Gergely (fuvola)

Nagy Ákos: Ame no nori fue; A gyermek Narayan;
Baráth Bálint: Változó világ;
Matuz Gergely: Dies Illa (elektroakusztikus verzió)

Posted in Hangverseny, Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Arany a fuvolában

Hangversenyek után néha megkérdik (laikusok) tőlem milyen fuvolán játszom. Mikor elmondom jön a kérdés, hogy nekem miért nincs aranyfuvolám? Mert, hogy XY-nak is az van – érvel az illető. Ilyenkor a legszivesebben azt mondanám: “Önnek milyen kocsija van? Opel Astra? Miért nem vesz inkább egy Bentley-t?”

null

Az aranyfuvola-kultusz és őrület a nyolcvanas évek közepén bontakozott ki amikor a kedvező világpiaci helyzet és a fuvolafejlődés pályaívének egybeesése miatt a nagyobb cégek sorozatban kezdték el gyártani a különféle magas karátszámú hangszereket. Ez a hullám annyira erősnek bizonyult, hogy még az akkori Magyarországra is begyűrűzött és itt is megjelentek az aranyhangszerek. Sőt még az olyan öreg rókák is elcsábultak és beszereztek egy ilyen hangszert, mint Auréle Nicolet. Természetesen az aranyfuvola terjedésének nagy lendületet adott Sir James Galway – akiknek ezek a “high-end” hangszerek személyiségének részévé és védjegyévé is váltak. A későbbi évtizedekben pedig felnőtt egy olyan fuvolás generáció is, akik már magasabb tanulmányaikhoz mindenképpen aranyhangszert használtak és a hangszertechnikát illetően ezekhez a fuvolákon “szocializálódtak”. Egyértelmű különbség érzékelhető amikor valaki már viszonylag korán “rááll” az aranyhangszerre és nem “csak úgy” vesz egyet magának később, “felnőtt korában”. (Ezt tapasztalhattuk az év elején M.M. Koeffler budapesti koncerjén).

Az arany árának alakulása 1970. óta.

(forrás: https://www.goldato.com/hu/aranylexikon)

A világ azonban nem állt meg és mára az arany ára az sokszorosára emelkedett. Ázsiában még ma is 5, 10 perc kipróbálás után veszik meg a fiatalok a drága modelleket, de a gyártók lázasan keresnek olyan eljárásokat, amelyekkel optimalizálhatják az aranyfuvolák ár-érték arányát – hiszen ilyen gazdasági környezetben az aranyfuvola csaknem megfizethetetlenné válik.

De mennyi is az annyi amikor aranyfuvolát veszünk? Hogy pontos képet kapjunk az ezzel kapcsolatos eljárásokról – még mielőtt a bankszámlánkat kiürítenénk – látogassunk el ismét a Powell Inc. egyik – ezúttal – fuvolaépítéssel foglalkozó blogjára. (Előtte érdemes az alábbi háromszög-ábrát szemügyre venni, igen szemléletesen kiderül belőle, hogy miért van az, hogy az aranyfuvola néha sárga, vörös, sőt olykor felér színű).
A fenti cím – az eredeti cikk címe is – tehát önmagáért beszél, vágjunk is bele.

Az arany ötvözetei és annak színei

(forrás: https://www.goldato.com/hu/aranylexikon)

Az utóbbi években a nemesfémek ára az egekbe szökött. Ebben a környezetben könnyen elhihetjük, hogy a fuvolában több az arany, mint amennyit valójában tartalmaz. Itt következik néhány tip amely talán megkönnyíti az aranyfuvolák értékelését:

“Solid Gold” – általában azt jelenti, hogy a fuvola valamilyen karát számú aranyból készült 10 és 24 karát között. Egy tétel, ami 24k-os 100% aranyból van – míg egy 14k-os 58.4% aranyat tartalmaz. A legtöbb 14k-os arany ötvözet, amely nemesfémeket (mint ezüst és palládium) is tartalmaz, vagy nem-nemesfémeket, mint réz és nikkel. Az ötvözetek fémtartalma gyártónként változik.

“Low Karat Alloys” - mivel az arany ára egyre magasabb az alacsony karátszámú ötvözetek egyre elterjedtebbek, ezek kevesebb mint 10k aranyat tartalmaznak. A Tiffany 175. évfordulójára létrehoztak egy alacsony karátszámú rózsa-aranyat “Rubedo” védjeggyel. Ezt a tendenciát követik a gyártók is, hogy a fuvolásoknak elfogadható áron kínáljanak fuvolákat.

null

Tiffany – Rubedo Collection

“Gold Filled” – lényegében egy rétegelt termékről van szó, ahol a külső réteg az arany és a belső réteg
egy kevésbé drága fém, mint az ezüst vagy a réz. Amerikában az FTC (Federal Trade Comission) szabványa határozza meg hogyan kell ezeket a termékeket felcímkézni. Például ha a termék 14k-os és “Gold Filled” akkor a termék teljes súlyának 5%-a (1/20ad része) 14k-os aranyból kell legyen; jele: “1/20 14k GF”.

“Gold Clad” - ez a “Gold Filled” variánsa. Ellentétben a “Gold Clad” hangszerekkel, a Powell cég szabadalmaztatott egy Aurumite® nevű anyagot, amely egy viszonylag vastag arany réteget tartalmaz és lehet akár kívül vagy belül a csőben. Például, a Powell 14k-os Aurumite® fuvoláján a belső aranyréteg adj a cső súlyának 22%át, amely 58.4% arany. Így a 22% 58.4%a végül 13% aranyat eredményez, amely sokkal több mint amennyit egy “Gold Filled” termékben általában találhatunk.

null

9k Aurumite® modell – az aranyréteg kívül van

“Gold Plated” – olyan hangszerek ahol egy mikroszkópikus vékonyságú arany réteget visznek fel elektrolízissel vagy kémiai úton egy kevésbé értékes fémből készült al-rétegre, amely ezüst vagy nikkel-ezüst. A réteg vastagsága mikronban értendő [az eredeti szövegben "microinches or microns" szerepel]. 1 mikro-inch (0.000001”) egyenlő 0.0254 mikron, és az arany karátszáma, amely a réteget alkotja különféle lehet. Az FTC szabványa szerint az aranyozásnak legalább 2.5 mikronnak kell lennie, amely 0.0001 mm. Összehasonlítás képpen az aranyréteg az Aurumite® fuvolán általában 0.003, amely azt jelenti, hogy durván harmincszor több aranyat tartalmaz, mint egy aranyozott fuvola.

14k Aurumite® modell – az aranyréteg belül van

Az aranytartalom összehasonlítása 14k esetében:
14k Metal             Gold Index

Solid gold                      58.4
Low karat gold ( 5k)       20.8
Gold clad                       12.8
Gold filled                       2.9
Gold plated                      0.5

Ha arany fuvolát szeretnénk a sűrűséggel összefüggő akusztikai tulajdonságai miatt, azok a hangszerek jöhetnek szóba, amelyeknek magasabb az aranytartalma. Ezt a Solid Gold”-ban találjuk meg, ezt követi az Aurumite 14k-os modell. Általánosan elfogadott tény, hogy a fémnek van a legjelentősebb hatása a hangra, mivel ez érintkezik közvetlenül a rezgő légoszloppal. Ha azonban inkább esztétikai szempontok vannak előtérben a “Gold plated” vagy a “Gold clad” a gazdaságosabb megoldás. De ne feledjük, hogy az aranyozás idővel kopik, míg az Aurumite® fuvola külső aranyrétege rendkívül tartós. A Powell cég több mint 25 év garanciát ad az Aurumite® fuvolára, amely minőségi teljesítményt nyújt.

forrás: http://www.flutebuilder.com/ (A Powell cég blogja)

Posted in Napról-napra | Tagged , , , , | Leave a comment

Raffaele Trevisani – 3.rész

null

Elérkeztünk a harmadik – s egyben befejező – részhez a Raffaele Trevisani-val foglalkozó interjúban, amelyet September Payne készített a Powell egyik blogja számára 2012 nyarán.
null Dr. Payne Emeritus professzor a San Diego State University-n, emellett természetesen aktív szólista is. Már régen kerestem egy Trevisani-val foglalkozó anyagot, vele személyesen a kilencvenes évek elejéről találkoztam Galway weggis-i fuvolaszemináriumain, és meggyőződhettem képességeiről. Úgy tudom Jimmy (Sir James Galway) annyira elismerte a fuvola iránti elkötelezettségét és törekvését, hogy neki ajándékozta huszonnégykarátos Muramatsu fuvoláját. Az interjú fő érdekessége és értékes – számomra – hogy olyan fuvolással készült aki gyakorlatilag felnőtt fejjel vágott bele a fuvolatanulásban, ezért a fuvolázás minden eleméhez tudatos hozzáállással közelített. Hogy ez a stratégia mennyire sikeresnek bizonyult, mutatja, hogy az olasz fuvolaművész rövid idő alatt a világ élvonalbeli és legkeresettebb szólistái közé emelkedett. Pályájának példája – legjobb tudomásom szerint – teljesen egyedülálló. Remélhetőleg a fordítás megfelelő minőségű és hűen adja vissza a tartalmat – bár sok helyen nehézségeim voltak a szöveg átültetésével. Csak remélni lehet, hogy egy napon mi is hallhatjuk a játékát – itthon, élőben. Következik tehát a befejező rész.

September: Milyen tanácsot adnál arra vonatkozóan, hogy hova helyezzük el pontosan a fuvola befúvónyílását?
Raffaele: Helyezzük az ajkakat egymásra; hagyjuk az alsó ajkat szétterülni, különösen fontos ez ha valakinek vékony ajkai vannak. Tartsuk a fuvola befúvónyílásának élét a felső ajak piros része alatt. A felső ajakhoz képest legyen a befúvónyílás éle a piros ajakrész (“vermillion line’) alatt. Személy szerint én egy kicsit bal oldalra helyezem el a befúvónyílást.

September: Igen könnyű és gyors staccato technikád van – hová helyezed a nyelved?
Raffaele: Francia “tu”-t és “du”-t mondok a fogaim felszínén, de nem érintem az ajkakat. Ha mosolygós, széles szája van valakinek a feszesség miatt hibás hagzók keletkeznek min a “twah-twah”. Rampal mestere volt a könnyedségnek és a gyorsaságnak. Könnyedén kell a nyelvütéseket
előállítani gyors tempóban is. Érdemes próbálgatni a le-le-le-le, de-de-de, ge-ge-ge, hangzókat szinte alig kimondva, legato-ban, ütések nélkül. Minden ritmust elöbb szmpla nyelvel kell játszani órákon, napokon, és éveken át, azután dupla- és triplanyelven. Sajnos nincs rövidebb út. Moyse másik nagyszerű könyve az 50 artikuláció Bach Allemande-jára (a-moll Partita). Ez igazi edzés, de ne játszuk el valamennyit egyszerre, hanem csak néhányat egy-egy alkalommal.

Dulpanyelvnél a nyelvhátat használjuk, amely a torkot érinti. A kulcs az, hogy a nyelvhát olyan kicsit és finoman érintsen amennyire csak lehetséges. Egy másik fontos dolog ezzel kapcsolatban, hogy valóban jó, fókuszált hanggal kell rendelkeznünk – így ismét visszajutottunk a Sonorité-hoz.
A detaché alapozza meg a hangot. Ha a hang jó az artikuálció is tiszta és erőteljes lesz. Minél jobb a hang, annál jobb minden más is. Ne eröltessük a nyelvet ha detaché-t játszunk; ne erősen hanem hihetelenül könnyedén üssünk és ne használjuk kemény hangzókat. Próbáljuk ki a “leh-geh, leh-geh”
hangzópárokat, majd a “geh-geh, geh-geh”, végül a “leh-geh-leh-geh”-t addig amíg a két hangzót már nem tudjuk megkülönböztetni. Fújjunk és játszuk a “leh-geh” hangzópárt miközben az ujjunket tesszük a fuvola helyett a szánkhoz, és hangsúlyozzunk az “L”-t és ne az “E”-t.
Összefoglalva: gyakoroljuk a skálákat és a Sonorité kötetet minden nap, mert ezek az alapjai, hogy megértsük és kontrolláljuk a fuvolázást komplexitását.

September: Mi a helyzet a vibratóval?
Raffaele: A rekesznek nincs szerepe a vibrátóban. Használjuk a torkunkat.

September: Szokatlan színeket hallhatunk a hangodban. Különféle magánhagzókat használsz?
Raffaele: A színek érdekében valóban magánhangzókat használok de nem a számban. Megváltoztatom a légáramlás irányát a befúvónyílásnál – kicsit alá vagy fölé fújok, és kicsit nyitom a szájnyílást anélkül, hogy elveszteném a fókuszt. Az álkapcsot nem használom, bár lehetséges lenne ezzel is
hasonló eredményt elérni. Jimmy (Sir James) iskolája azt tanítja, hogy fújjunk többet bele a nyílásba, de tartsuk nyitva a befúvónyílás 1/3át és felét.
.
C. M. Widor – Suite for flute and piano – 2/3 mvt

Raffaele Trevisani és Paola Girardi a Baxter Hall-ban, Dél-Afrika.

Vége

Raffaele Trevisani-t a Powell cég művészeként itt találjuk meg.

Videói

<- A második rész

forrás: http://www.teachflute.com/

Posted in Napról-napra, interjú, kép, videó | Tagged , , , | Leave a comment

Wm. S. Haynes Co.

JÓ éjt!

null

null

Posted in Napról-napra, kép | Tagged | Leave a comment

Barnabás Zoltán emlékoldal

null

Mint ahogy arról már egy rövid hírben beszámoltunk 2012. augusztus 25 távozott közülünk Barnabás Zoltán, sokak fuvolatanár – köztük az én volt zeneiskolai tanárom is. Nem rég készült el a vele, szakmai és privát életével is foglalkozó emlékoldal, amely igen tartalmas és szép tallózni való anyagot kínál azoknak, akik őrá szeretnének emlékezni, de azoknak is akik kevéssé ismerték tevékenységét. Érdemes felkeresni az oldat az alábbi ikonra kattintva:

null

Posted in Napról-napra | Leave a comment

Raffaele Trevisani – 2.rész

September: Mi lenne a legfontosabb tanácsod a diákoknak?
Raffaele: Tanulják meg az alapokat! Ezek az alapjai annak, hogy ki tudjuk fejezni a zenét. Megfelelő technika hiányában nem lehet elmondani azt, amit a hangszeren keresztül ki akarunk fejezni.

September: Milyen kottákat és könyveket ajánlanál a gyakorláshoz?
Raffaele:
Marcel Moyse De la Sonorité-ja az egyetlen kötet amelyre szükségünk van a hang, a hangszín, hangerő, az ajkak hajlékonysága és az
intonációt illetően. Moyse ideája a hangról a következő: ha már van egy jól koncentrált hangunk, akkor összeköthetjük egy másikkal, amelynek ugyan olyan karakterisztikát adunk (koncentráltság, hangerő, gazdagság, intonáció). Továbbá, a hangoknak simán kell csatlakozniuk egymáshoz, hogy az ujjakat mozgatjuk. Könnyűnek tűnhet, de nem az. Gondoljuknk arra, hogy csak egy lehetőségünk van jól csinálni és ezer másik arra, hogy rosszul csináljuk! Ez az agyban dől el! De nem a meditációra gondolok. Nem hinném, hogy ezeket a gyakorlatokat játszva valami vallálsos élményben lenne részünk! Rugalmasnak és figyelmenek kell lenni, hogy a szükséges változtatésokat megtehessük – egyik hangról a másikra, merevség nélkül.
Az ansatz nem lehet ugyan az a magas hangokon mint a mély regiszterben, és a levegőnek dinamikusnak kell lennie amikor egyik hangról a másik hangra váltunk. Moyse több kötetet is írt a hajlékonyságról! A hajlékonység volt a tanításának és életművének a centrumában. És az, hogy valakinek meg van Moyse kottái még nem jelenti azt, hogy olyan hangja is van.

null

Prokofiev – Sonata op.94 (mvt 2)
Raffaele Trevisani(flute) and Paola Girardi(piano).
Live from “Glenn Gould Studio” – Toronto

Visszautalva arra a megjegyzésemre, hogy Jimmy hangja még precízebb, mint Rampalé, számomra azt jelenti, hogy a hang még aktívabb, élő, erőteljesebb, de még is csodálatos. Tanárként Jimmy mindig a legjobb hangot próbálja kihozni a tanulóiból. Moyse is hasonló képpen dolgozott a tanítványaival, mindig több precízitást igénylet, és ehhez ragaszkodott amikor azt mondta “Még egyszer! Miért játszik így! Menj messzebb a hangoddal, menj mélyebbre! Fejezz ki valamit!” MOYSE Sonorité-ja az aktív hangról szól.

Amikor a Sonorité-t gyakorlojuk kezdjük az első oldallal, a félhangokkal és folytassuk a szekundokkal és a tercekkel, és végül fejezzük be a tág intervallumokkal. Azután gyakoroljuk a moyse skálákat, lassan, figyelve a hangra és a hangok egymáshoz kapcsolásával. Minden skálát egy kis darab zenenkét fogjuk fel! Mindig fókuszált hagon játszunk, és ha valami nem működik a darabunkban, térjük vissza a Sonorité kötethez és játszuk újra, lelassítva a kapcsolatot a hangok között.

Természetesen a másik fontos tényező az ajkak pozíciója. Ha valaki jó szájtartás nélkül játszik egy óra Moyes-t az nagyon ki fog fáradni. Ez nagyon veszélyes módja a gyakorlásnak. Sokan modják nekem, hogy nem szeretik ezeket a gyakorlatokat, mert nehezek és túl fárasztóak. Ha valakinek néhány skála után el megy az ansatz-a, akkor nem rugalmas, hanem feszes és valamit nem csinál jól! Gyakran kérdezik tőlem, hogyan tudok virtuóz darabokat játszani órákon át anélkül, – sok hangot fent és lent, nagy ugrásokkal – hogy szinte soha sem fújok gigszert. A tanácsom, hogy ne nyomjuk az ajkak közepét annyira. Lazítsunk, és tartsuk meg a szájsarkakat kissé lefelé húzva, és ne csináljunk mosolygós ansatz-ot. Ezt csaknem lehetetlen megtanulni tanár nélkül, mert állandó beállításra van szükség amíg el nem érjük. Jobb kevesebbet játszni, de jó hangon, mint sokat skálázni, de rossz, ki nem egyelített hangon. Ezeket a magamtól és Jimmy-t követve tanultam meg.


Debussy: En Bateau
Raffaele Trevisani és Paola Girardi a Baxter Hall-ban, Dél-Afrika.

Vége a második résznek.

Raffaele Trevisani-t a Powell cég művészeként itt találjuk meg.

Videói

<- Az 1. rész

A 3.rész ->

forrás: http://www.teachflute.com/

Posted in Napról-napra, fordítás, interjú, link | Tagged , | Leave a comment

Leonardo de Lorenzo – Il Velivolo

Leonardo de Lorenzo – A repülőgép

Lorenzo Il Velivolo

Posted in Napról-napra, link, új kotta | Tagged , | Leave a comment

JOJI YUASA – MAI BATARAKI II

null

Joji Yuasa, japán zeneszerző kiváló szólódarabjának szcenikus előadása.

Joji Yuasa : Mai Bataraki II
Strasbourg, 2008.06.11. Festival Champs libres

Ensemble Linea
Keiko Murakami, flute
Reijiro Tsumura, Noh dance

Joji Yuasa tagja volt a híres “Jikken Kōbō” művészcsoportnak, az alábbi képen olyan zeneszerzők társaságában láthatjuk, mint Fukushima Kazuo és Takemitsu Tōru. A kép 1954ben készült.

null
(photograph © Kitadai Shōzō, provided by Taro Okamoto Museum of Art, Kawasaki)

Jikken Kōbō, 1954

Balról jobbra:
Ōtsuji Kiyoji, Takiguchi Shūzō, Akiyama Kuniharu, Mrs. Sonoda Takahiro, Yamaguchi Katsuhiro, Sonoda Takahiro, Komai Tetsurō, Fukushima Hideko, Fukushima Kazuo, Takemitsu Tōru, Imai Naoji, Yuasa Jōji, Suzuki Hiroyoshi, Satō Keijirō.

Posted in Napról-napra | Leave a comment

Raffaele Trevisani – 1.rész

null Régen tervezek egy fordítást Raffaele Trevisani-ról. Ő az aki 20 éves kora előtt nem találkozott fuvolával és felnőtt fejjel vágott bele a hangszer megtanulásába, hogy azután a világ vezető fuvolásai közé emelkedhessen rövid idő alatt. September Payne készített egy háromrészes interjút vele 2011ben a teachflute.com, amely tulajdonképpen a Powell Flutes INC. egyik, fuvola tanítással foglalkozó blogja. Az interjú ott 3 részben került közlésre, és ez itt is így lesz – jöjjön tehát az első rész! A cikk végén találjuk linket a következő részhez:

September Payne: Sir James Galway 1996os nyári Szemináriumán meggyőződhettünk arról menyire hasonlóak az elképzeléseink Moyse és a francia iskola vonatkozásában hang és a szájtartásról tekintetében. Volt lehetőségem megismerni az játékodat és a tanításodat milánói mesterkurzusodon ahol aszisztensed voltam, és San Diegoban is, ahol vendégül láttunk egy mesterkurzusra. A zenei képzésed útja elég érdekes volt.

Raffaele: Igen, elég különleges módon közelítettem a fuvolához, valószínűleg teljesen máshogyan, mint mások. Habár volt zene a házunkban és gyerek koromban zongoráztam, 20 éves koromig egyáltalán nem fuvoláztam. Jelentkeztem egy speciális iskolába, ami amatőr zenészeknek tartott képzést. Attól a pillanattól kezdve egész nap gyakoroltam és a legjobb akartam lenni. Ez volt a filozófiám: ha én akarok lenni a legjobb miért ne tanuljak a legjobbaktól? Ezidőtájt Jean-Pierre Rampal csodálatos hangja és fantasztikus artikulációja volt az ideálom. Ezután jött Jimmy (Sir James Galway) a képbe. Nekem ő valahogy még  precízebbnek tűnt. Természetesen, zeneileg nagyon szeretem Rampal játékát is. Ha meghallgatjuk a felvételeit a formálása örülten jó, de szerintem hang szempontjából Jimmy (Sir James) a legjobb. Julius Baker hangját is érdekesnek találom. Nekem ők a legnagyobb fuvolások, és természetesen Marcel Moyse , de őt soha sem hallottam játszani élben, ellentétben Veled.
Első alkalommal 1978ban hallottam Jimmy-t. Zenei jelenléte és elő hangja sokkolt. Tudtam, ahhoz, hogy elérjem ezt a hangminőséget változtatnom kell a szájamon. Az átállást nem volt könnyű kivitelezni úgy, hogy közben már épült a karrierem, de kitartással és kísérletezéssel sikerült, és ezért van az, hogy automatikusan tudom azonosítani a diákok problémáit.
Hogy még többet tanuljak, követtem Jimmy-t Európán át, minden koncertjét meghallgattam, és mindent megismertem amit a fuvoláról és az életről mondott. Még ma, profi ként is, minden nyáron részt veszek a szemináriumán hallgató ként és előadóként is! Kétségkívül én voltam – és vagyok ma is – a legnagyobb rajongója.
Még ha valaki természetes technikája van, ez koránt sem jelent mindent. Jimmy (Sir James) és Jean-Pierre Rampal még ha természetes száj-adottságokkal rendelkeznek is, tudják, hogy mit csinálnak a hanggal. Ez volt Marcel Moyse filozófiája is. A tehetség önmagában semmi, az számít ha valaki tudja magát irányítani.
Ha a hang nem jó, egészében véve sincs rendben – még akkor is ha a ujjtechnika elég gyors. Minden hangot tisztán hallani kell. Úgy kell fejleszteni az egészet, ahogyan Jimmy teszi; minden hang fontos, mindig, és csak ehhez jönnek az ujjak.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem kaptam képzést senki mástól, így szabad voltam az anzatsomat illetően, és követhettem Jimmy-t a világ körül, ahogy Te is {September} Marcel Moyse-ot. Habár részt vettem Maxence Larrieux genfi osztályában soha sem tanultam repertoárt úgy, ahogy mások, hétről hétre, leckéről leckére. A saját módszerem szerint képeztem magamat.

September: Sokak szerint úgy játszol ahogy Sir James…
Raffaele: Saját stílusom van. Természetesen az iskola felismerhető, de büszke vagyok, hogy nem utánozok senkit!

VÉGE az első résznek!

Raffaele Trevisani-t a Powell cég művészeként itt találjuk meg.

Videói

folytatás

forrás: http://www.teachflute.com/

Posted in fordítás, interjú, kép, link | Tagged , , , , | Leave a comment