Hangversenyek után néha megkérdik (laikusok) tőlem milyen fuvolán játszom. Mikor elmondom jön a kérdés, hogy nekem miért nincs aranyfuvolám? Mert, hogy XY-nak is az van – érvel az illető. Ilyenkor a legszivesebben azt mondanám: “Önnek milyen kocsija van? Opel Astra? Miért nem vesz inkább egy Bentley-t?”
Az aranyfuvola-kultusz és őrület a nyolcvanas évek közepén bontakozott ki amikor a kedvező világpiaci helyzet és a fuvolafejlődés pályaívének egybeesése miatt a nagyobb cégek sorozatban kezdték el gyártani a különféle magas karátszámú hangszereket. Ez a hullám annyira erősnek bizonyult, hogy még az akkori Magyarországra is begyűrűzött és itt is megjelentek az aranyhangszerek. Sőt még az olyan öreg rókák is elcsábultak és beszereztek egy ilyen hangszert, mint Auréle Nicolet. Természetesen az aranyfuvola terjedésének nagy lendületet adott Sir James Galway – akiknek ezek a “high-end” hangszerek személyiségének részévé és védjegyévé is váltak. A későbbi évtizedekben pedig felnőtt egy olyan fuvolás generáció is, akik már magasabb tanulmányaikhoz mindenképpen aranyhangszert használtak és a hangszertechnikát illetően ezekhez a fuvolákon “szocializálódtak”. Egyértelmű különbség érzékelhető amikor valaki már viszonylag korán “rááll” az aranyhangszerre és nem “csak úgy” vesz egyet magának később, “felnőtt korában”. (Ezt tapasztalhattuk az év elején M.M. Koeffler budapesti koncerjén).
Az arany árának alakulása 1970. óta.
(forrás: https://www.goldato.com/hu/aranylexikon)
A világ azonban nem állt meg és mára az arany ára az sokszorosára emelkedett. Ázsiában még ma is 5, 10 perc kipróbálás után veszik meg a fiatalok a drága modelleket, de a gyártók lázasan keresnek olyan eljárásokat, amelyekkel optimalizálhatják az aranyfuvolák ár-érték arányát – hiszen ilyen gazdasági környezetben az aranyfuvola csaknem megfizethetetlenné válik.
De mennyi is az annyi amikor aranyfuvolát veszünk? Hogy pontos képet kapjunk az ezzel kapcsolatos eljárásokról – még mielőtt a bankszámlánkat kiürítenénk – látogassunk el ismét a Powell Inc. egyik – ezúttal – fuvolaépítéssel foglalkozó blogjára. (Előtte érdemes az alábbi háromszög-ábrát szemügyre venni, igen szemléletesen kiderül belőle, hogy miért van az, hogy az aranyfuvola néha sárga, vörös, sőt olykor felér színű).
A fenti cím – az eredeti cikk címe is – tehát önmagáért beszél, vágjunk is bele.
Az arany ötvözetei és annak színei
(forrás: https://www.goldato.com/hu/aranylexikon)
Az utóbbi években a nemesfémek ára az egekbe szökött. Ebben a környezetben könnyen elhihetjük, hogy a fuvolában több az arany, mint amennyit valójában tartalmaz. Itt következik néhány tip amely talán megkönnyíti az aranyfuvolák értékelését:
“Solid Gold” – általában azt jelenti, hogy a fuvola valamilyen karát számú aranyból készült 10 és 24 karát között. Egy tétel, ami 24k-os 100% aranyból van – míg egy 14k-os 58.4% aranyat tartalmaz. A legtöbb 14k-os arany ötvözet, amely nemesfémeket (mint ezüst és palládium) is tartalmaz, vagy nem-nemesfémeket, mint réz és nikkel. Az ötvözetek fémtartalma gyártónként változik.
“Low Karat Alloys” - mivel az arany ára egyre magasabb az alacsony karátszámú ötvözetek egyre elterjedtebbek, ezek kevesebb mint 10k aranyat tartalmaznak. A Tiffany 175. évfordulójára létrehoztak egy alacsony karátszámú rózsa-aranyat “Rubedo” védjeggyel. Ezt a tendenciát követik a gyártók is, hogy a fuvolásoknak elfogadható áron kínáljanak fuvolákat.
Tiffany – Rubedo Collection
“Gold Filled” – lényegében egy rétegelt termékről van szó, ahol a külső réteg az arany és a belső réteg
egy kevésbé drága fém, mint az ezüst vagy a réz. Amerikában az FTC (Federal Trade Comission) szabványa határozza meg hogyan kell ezeket a termékeket felcímkézni. Például ha a termék 14k-os és “Gold Filled” akkor a termék teljes súlyának 5%-a (1/20ad része) 14k-os aranyból kell legyen; jele: “1/20 14k GF”.
“Gold Clad” - ez a “Gold Filled” variánsa. Ellentétben a “Gold Clad” hangszerekkel, a Powell cég szabadalmaztatott egy Aurumite® nevű anyagot, amely egy viszonylag vastag arany réteget tartalmaz és lehet akár kívül vagy belül a csőben. Például, a Powell 14k-os Aurumite® fuvoláján a belső aranyréteg adj a cső súlyának 22%át, amely 58.4% arany. Így a 22% 58.4%a végül 13% aranyat eredményez, amely sokkal több mint amennyit egy “Gold Filled” termékben általában találhatunk.
9k Aurumite® modell – az aranyréteg kívül van
“Gold Plated” – olyan hangszerek ahol egy mikroszkópikus vékonyságú arany réteget visznek fel elektrolízissel vagy kémiai úton egy kevésbé értékes fémből készült al-rétegre, amely ezüst vagy nikkel-ezüst. A réteg vastagsága mikronban értendő [az eredeti szövegben "microinches or microns" szerepel]. 1 mikro-inch (0.000001”) egyenlő 0.0254 mikron, és az arany karátszáma, amely a réteget alkotja különféle lehet. Az FTC szabványa szerint az aranyozásnak legalább 2.5 mikronnak kell lennie, amely 0.0001 mm. Összehasonlítás képpen az aranyréteg az Aurumite® fuvolán általában 0.003, amely azt jelenti, hogy durván harmincszor több aranyat tartalmaz, mint egy aranyozott fuvola.
14k Aurumite® modell – az aranyréteg belül van
Az aranytartalom összehasonlítása 14k esetében:
14k Metal Gold Index
Solid gold 58.4
Low karat gold ( 5k) 20.8
Gold clad 12.8
Gold filled 2.9
Gold plated 0.5
Ha arany fuvolát szeretnénk a sűrűséggel összefüggő akusztikai tulajdonságai miatt, azok a hangszerek jöhetnek szóba, amelyeknek magasabb az aranytartalma. Ezt a Solid Gold”-ban találjuk meg, ezt követi az Aurumite 14k-os modell. Általánosan elfogadott tény, hogy a fémnek van a legjelentősebb hatása a hangra, mivel ez érintkezik közvetlenül a rezgő légoszloppal. Ha azonban inkább esztétikai szempontok vannak előtérben a “Gold plated” vagy a “Gold clad” a gazdaságosabb megoldás. De ne feledjük, hogy az aranyozás idővel kopik, míg az Aurumite® fuvola külső aranyrétege rendkívül tartós. A Powell cég több mint 25 év garanciát ad az Aurumite® fuvolára, amely minőségi teljesítményt nyújt.
forrás: http://www.flutebuilder.com/ (A Powell cég blogja)
Dr. Payne Emeritus professzor a San Diego State University-n, emellett természetesen aktív szólista is. Már régen kerestem egy Trevisani-val foglalkozó anyagot, vele személyesen a kilencvenes évek elejéről találkoztam Galway weggis-i fuvolaszemináriumain, és meggyőződhettem képességeiről. Úgy tudom Jimmy (Sir James Galway) annyira elismerte a fuvola iránti elkötelezettségét és törekvését, hogy neki ajándékozta huszonnégykarátos Muramatsu fuvoláját. Az interjú fő érdekessége és értékes – számomra – hogy olyan fuvolással készült aki gyakorlatilag felnőtt fejjel vágott bele a fuvolatanulásban, ezért a fuvolázás minden eleméhez tudatos hozzáállással közelített. Hogy ez a stratégia mennyire sikeresnek bizonyult, mutatja, hogy az olasz fuvolaművész rövid idő alatt a világ élvonalbeli és legkeresettebb szólistái közé emelkedett. Pályájának példája – legjobb tudomásom szerint – teljesen egyedülálló. Remélhetőleg a fordítás megfelelő minőségű és hűen adja vissza a tartalmat – bár sok helyen nehézségeim voltak a szöveg átültetésével. Csak remélni lehet, hogy egy napon mi is hallhatjuk a játékát – itthon, élőben. Következik tehát a befejező rész.
Régen tervezek egy fordítást