Nem kell felni a 13as számtól! Tanulmányaim alatt több tanár is (külföldiek) ajánlotta ezt a pozíciót gyakorlás alatti pihenésre. De szinte alig kaptam instrukciókat arra nézve, hogy voltaképpen mit is kellene (vagy nem kellene) tennem ebben a helyzetben. Alexander Technique leckeim során értettem meg voltaképpen mire is jó ez a pozíció. Most Ben Flanders kitűnő összefoglalója nyomán kaphatunk tippeket miként használhatjuk fel ezt a testhelyzetet.
13 Ways of Looking at Constructive Rest
by Ben Flanders
forrás: http://www.alexanderguild.org/2014/04/13-ways-of-looking-at-constructive-rest/
A konstruktív pihenés nem egy bizonyos dolog. Minden embernek különböző dolgot jelenthet, és mást jelenthet ugyan annak az embernek egy másik napon (vagy a nap más szakaszában, vagy egy más hangulatban…). Íme néhány alázatos gondolat néhány megközelítési módról a konstruktív pihenéssel kapcsolatban.
1. Progresszív lazítás: kezdjük a szem körüli izmokkal és az arcizmokkal, és haladjunk a magunk módján innen lefelé. Haladj olyan mélyen, vagy felszínesen, ahogy neked tetszik.
2. Koordinált légzés: pihenjen az egyik kéz a mellkason, a másik pedig a hason, hogy megfigyelhessük hol van hajlamunk a kitágulásra, és játszunk a légzés mozgásával, ahogy végig áramlik az egész törzsön (vagy mellkason, vagy bordákon, vagy a csípőn…).
3. Szundikálás: néha csak egyszerűen ki vagyunk fáradva. Tegyünk egy gyékényt vagy szőnyeget a padlóra és pihenjünk 20 percet. Állítsunk be egy időzítőt, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy felébredünk. Ha túl mélyre megyünk, vagy túl sokáig csináljuk csak álmosak, gyengék és feszesek leszünk tőle.
4. Gyakoroljuk a meggátlást [STOP vagy inhibition] és az irányítást: mennyi az a minimális igyekezet amivel még mindig elég hosszú és széles lehet a testünk? Ha a STOP-ot [meggátlás] és lazítást alkalmazunk meghosszabbodunk, vagy inkább megrövidülünk? Mit NEM kell tennünk ahhoz hogy hosszúak és szélesek legünk ahogy lazítunk? Fedezzük fel…!
5. Szabadítsuk fel a nyakat: milyen feszültséget tudunk elengedni a nyak és a fej kapcsolódásánál? Állkapocs? Nyelv? Lágy szájpadlás? A testben a fej/nyak kapcsolat valóságos kincsesbánya a lazítást és a felfedezést illetően. Mindig találhatunk egy újabb réteget, területet, ahol lazíthatunk.
6. Fedezzük fel a padlóval való kapcsolatunkat: mi az ami megtart a földön? Mi az ami lefelé nyom a földre? Mi az ami túl laza, és mi az ami túl feszes?
7. Adjunk hozzá némi mozgást: billegtessük vagy mozgassuk előre-hátra a keresztcsontunkat, finoman forgassuk a fejünket, improvizáljunk.
8. Érzékszervi tudatosság: figyeljük meg a hangokat magunk körül, fedezzük fel a perifériás látásunk határait. Érzékelésünk nem állandó, minél tovább figyelünk annál több információ jut el hozzánk.
9. Érzelmi tudatosság: hasonló az érzékszervi tudatossághoz. Mit érzünk most? Hogyan reagál a testünk a félelemre, dühre, szomorúságra?
10. Meditálj: végy egy mantrát amit szeretsz és ismételgesd (“legyen a nyakam szabad…” “Mi Atyánk…” “om mani padme hum…” stb.). Ha az elméd elvándorol finoman irányítsd vissza.
11. Csak csináld: még ha mindent meg is teszel gondolhatsz azokra a dolgokra amiket még nem csináltál meg ma, vagy a filmre amit tegnap láttál. Csak menj vízszintesbe 20 percre és élvezd az előnyeit. Csak feküdj a padlón és pihenj. Próbálj erre úgy gondolni, mint az akarat erő próbájára.
12. Térképezd fel a tested: tegyél egy mentális/vizuális túrát a testedben. Mit csinál a csípő ízület, hogyan működik a lapocka, amikor a kart egyensúlyozza. És így tovább…
13. Légy kreatív! Figyeld meg mi az ami neked működik? A “mi a legjobb nekem” mindig a legkörülményesebb, legszemélyesebb, legkülönlegesebb és egyéni mód, de az eredmény megtérül.
A lehetőségek végtelenek. Az egyetlen állandó elem, hogy vízszintesben vagyunk a gravitációhoz képest 20 percig, és teszünk a nyakunk szabadságáért. A “mi kell ahhoz” lehet a leginkább körforgalom, személyes, furcsa, sajátos folyamat a világon, de az eredmények, ami számít. Ha kap zárva ugyanazt a folyamatot újra és újra, hogy kevésbé hatékony, vagy mi csak abbahagyni. Tartsd meg az új, hogy friss maradjon, tartsa érdekes. Ne csinálja.
Ha újra és újra beleragadunk mindig ugyan abba a megközelítésbe kevésbé lesz hatékony, vagy csak egyszerűen abba hagyjuk. Tartsuk frissen, és tartsuk érdekesnek. Folytassuk!
egymást Fábián Timivel, akivel a Flautanduo-t alapítottuk. Sőt ilyen régre nyúlik viszza férjével, Nagy Zsolttal is a barátságunk. Így különösen fontos és megtisztelő számomra, hogy Zsolt fúvóskarnagyi diplomahangversenyén közreműködhetem…”
