(Kép forrása itt)
Arra gondoltam, hogy annyi dolgom (portfólió… és társai) még sem lehet, hogy ezt a posztot ne írjam meg. Remélem sokan tudják, hogy a napokban elhunyt Kocsis Zoltánnak van egy kifejezetten fuvola vonatkozású lemeze, ahol olyan pillér-műveket játszik többek között, mint a Schubert Variációk és a Frank Szonáta – fuvolás partnerével, Bálint Jánossal. Sajnos a művésznek ez az egyetlen olyan “kirándulása” amikor kifejezetten a fuvolairodalom területén járt. Itt alább a link, ahol a Hungaroton oldalán meg is vásárolható az anyag.
Egy anekdota is eszembe jut, ami a zongoraművésszel és a fuvolázással kapcsolatos, úgy adom tovább ahogy hallottam – nem tudom mennyi a valóság alapja, bár tulajdonképpen semmi hihetetlen sincs benne. Akkor történt amikor a 60 évek vége felé, vagy a (70es évek elején?) Kovács Lóránt meghívta Auréle Nicolét a Zeneakadémiára kurzust tartani. Egy ilyen alkalommal történt, hogy Nicolét valamilyen célból a Zeneakadémia épületében bolyongott, talán termet keresett, vagy egy partner blattoláshoz, hogy néhány művet zongorával is előjátszon a kurzusán a hallgatóknak – ki tudja… Hallja, hogy valaki zseniálisan zongorázik az egyik teremben, természetesen rögtön benyit, a fiatal főiskolás Kocsis az, aki éppen ott gyakorol. Szóba elegyednek, és blattolni kezdik Bach h-moll szonátáját. Megy a darab csodálatosan, mindkettőjük megelégedésére, és közben benyit Kistétényi Melinda, aki félbeszakítja a próbát ezzel a mondatta: “Zolikám, miért játszol olyan hangosan, hát nem hallod milyen szépen fújja a fuvolát ez a bácsi?”
Magyarázni soha sem jó, de néhány dolgot a fiatalabb generáció kedvéért hozzá kell tenni: Kistétényi Melinda zseniális, sokoldalú zenepedagógus volt, és alighanem nevelő célzattal mondta, amit mondott Kocsis Zoltánnak, aki akkor még diák volt, de egy kicsit már kolléga is. Persze a tanárnőnek nyilván fogalma sem volt, hogy a “fuvolázó bácsi” nem rég még Furtwängler keze alatt formázta a fuvolahangot a Berlini Filharmonikusoknál.
És a történetnek van egy auditív oldala is, amelyhez érdemes emlékezetünkbe idézni Nicolé összetéveszthetetlen Bach játékát a és fiatal Kocsis Zoltán energia dús zongorázását is.
De, hogy végül Kocsis Zoltán mit válaszolt Kistétényi Melindának nem tudni, a történet itt véget is ér. Sajnos. Most már örökre.
Isten veled, Kocsis Zoltán!
Megvásárolható:
https://hungarotonmusic.com/classical/dvorak-sonatina-in-p2270.html
