Parlando 1964
Jeney Zoltán gondolatai – amelyek semmit sem vesztettek aktualitásukból – a Parlando-ban jelentek meg, 1964ben. A teljes cikk linkjét az idézet végén találhatjuk. A zenei melléklet Szervánszky Endre Fuvolaversenyének 2. tétele.
“Tagadhatatlan minden valamire való fúvósmetodika szubjektív - empirikus jellege. Szerzője arról tesz vallomást: mit érez olyankor nyelvén, torkán, szájpadlásán, nyálmirigyein, mikor a helyesen képzett hang megszólal. Ilyen eszközökkel nehéz megmagyarázni a kezdőnek, mit tegyen, ha azt akarja, hogy hangszere tisztán, csengőn szólaljon meg. Mennyivel könnyebb lehet vonós módszertant írni! A két kéz, az izmok, ízületek, a vonó a húr rezdülése mind-mind látható, a pedagógus számára ellenőrizhető, megfoghatóan reális! De hogyan győződhetik meg egy klarinéttanár, növendéke helyes nyelvtartásáról?! A helyes ajaktartást 1-2 milliméter választja el a helytelentől, az alsó és felső fogsor harmonikus viszonyát a tanár még a saját játékán is nehezen precizírozza. Csak egy példát szeretnék önök elé állítani, melyben az egész fúvósmetodika tanácstalansága, tehetetlensége tükröződik. Marcel Moyse, minden idők legnagyobb fuvola művésze, legvilágosabban gondolkodó pedagógusa, a párizsi Conservatoire tanára „De la Sonorité” című művében 100 oldalon keresztül kétségbeesetten igyekszik érthetővé tenni, hogyan állítja elő azt a csodálatos fuvolahangot, mellyel az egész világot bámulatba ejtette. Műve végén - mintha csak belátná, ami mindnyájunk előtt szomorúan egyértelmű -, hogy művétől nem lettünk okosabbak, így fakad ki: „Cherchez la son”, ami azt jelenti: legjobb, ha saját hangodat magad keresed meg, és nem várod, hogy én segítselek hozzá”. …
Szervánszky · Fuvolaverseny – II. Adagio sostenuto
Jeney Zoltán – fuvola
Hungarian Chamber Orchestra
