Buktatók és félreértések a fuvolametodikában – Gondolatok Marcel Moyse „De la sonorité” című kötetéről, Barnabás Zoltán fordításának felhasználásával.
Az, hogy a fuvola metodika változik az évtizedek alatt teljesen természetes jelenség. Az itt következő cikkben néhány olyan momentumra szeretnék rámutatni, amelyek nem állták ki az idők próbáját, illetve a félreértésből adódnak….
Így kezdődik a Parlando-ben megjelent írásom, amelyben Barnabás Zoltán fordítása alapján Marcel Moyse De la Sonorité című kötetével foglalkoztam. A teljes cikk – amely egy 2017es anyagom továbbfejlesztése – itt nyitható meg.
Hangzó mellékletként álljon itt egy Marcel Moyse felvétel – ha már ennyit emlegettük a mestert – George Hüe, Fantázia; nem a teljes mű, csak részletek:
2017 májusában Dömötör Johanna – a Bruckneruniversität, Linz fuvolaprofesszora – adott mesterkurzust a BMC-ban, majd ezt követően gálahangversenyre került sor az ő, és más vendégművészek közreműködésével. A felvétel nem rég került fel, de nem akartam megvárni az egy éves évfordulót. Ezzel a tartalmas és színvonalas műsorral búcsúzunk a februártól. A fellépő művészek és a műsor a következők:
Valamint megragadom az alkalmat, hogy továbbítsak egy frissen megjelent előmeghallagtás-felhívást:
FLÖTE – VORSPIELMÖGLICHKEIT
Dienstag, 6. März 2018 an der Anton Bruckner Privatuniversität
Die Vorspielmöglichkeit richtet sich an FlötistInnen, die an einem Flötenstudium in einer der beiden Flötenklassen der Bruckneruniversität Linz (Prof. Johanna Dömötör und Prof. Norbert Girlinger) interessiert sind.
Die Teilnahme ist gratis und unverbindlich
Keine Anmeldung erforderlich Vorspiel für Prof. Johanna Dömötör:
- Dienstag, 6. März 09:30-13:00 Uhr, Großer Saal, Bruckneruniversität Linz
Vorspiel für Prof. Norbert Girlinger:
- Dienstag, 6. März 14:00-17:30 Uhr, Großer Saal, Bruckneruniversität Linz
Im Anschluss erfolgt auf Wunsch jeweils ein kurzes Feedback der beiden Professoren.
Adorján András aligha kell bemutatnom, legfeljebb a fiatal generáció számára mondom, hogy a Magyarországon született művész nagyon sokszor járt nálunk, J.P.Rampal és Auréle Nicolé-nál fejlesztette tudását és hihetetlenül sok lemezfelvétellel rendelkezik elsősorban az Orfeo és a Tudor kiadónál. Amellett, hogy sokat tett a magyar fuvolairodalom nemzetközi megismertetésérét – például Szervánszky Endre és Farkas Ferenc művein keresztül – több évtizedes munkával egy fuvolaenciklopédiát is létre hozott.
További információk a mesterkurzusról (pontos menetrend és bejelentkezés): itt.
Mozart ~ G-dúr szonáta, K. 301.
Jacqueline Leung – zongora
Hong Kong, 2010 május
Szombaton Gyöngyössy Zoltánra emlékeznek a pályatársak és a tanítványok a BMC-ben, a fuvolaművész idén lenne 60 éves. A pontos műsort és a közreműködök névsorát a BMC honlapján találjuk, itt. Vélhetően felvétel is készül majd az eseményről, remélhetőleg hamar felkerül a BMC Youtube csatornájára…
Megemlékezésként részlet Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész hangversenyéből, a felvétel az MKB Professzori Klub rendezvényén készült 2011. szeptember 3-án: Rossini La Danza.
Itt még elérhető a február 20án elhangzott Bartók Rádiós emlékműsor anyaga.
Ezen a napon született egykori zeneiskolai fuvolatanárom Barnabás Zoltán fuvolaművész, Jeney, Eötvös és Artisjus -díjas fuvolatanár. Megmerem kockáztatni az egész ország ismerte őt, és tevékenységét, amely nem csupán abból állt, hogy jó tanár volt, hanem ezen kívül sokat tett az egész magyar fuvolázásért is. A Matáv Szimfonikus zenekar fuvolása ként, soha sem tért vissza külföldi útjáról úgy, hogy ne hozott volna magával néhány érdekes kottát és hanglemezt. Sok hangzó és nyomtatott anyagot általa ismerhettünk meg, és ezáltal jelentékeny hatással volt az itthoni fuvolás ismeretanyagra, bővülésére és a fuvolapedagógia alakulására.
Mindemellett kitűnő átiratokat készített tanítványainak, – ma már elképzelhetetlen, de valamennyit kézzel írta – amelyeket tematikus kötetekbe rendezett.
Ma egy különlegességgel emlékezünk meg róla. Talán kevesen tudják, hogy Zoli bácsinak van egy számomra elévülhetetlen szakmai hőstette, ez az hogy lefordította magyarra Marcel Moyse De la Sonorité című munkáját. A kivitelezés amúgy Zoli bácsisan itt is kézírással készült, majd gondosan beragasztotta a magyar szöveget a kottába. Készített nekem belőle egy fénymásolatot, igazi kincs. Évek múltával jöttem rá mennyire jó és alapos a fordítása is, felbecsülhetetlen, hogy Moyse munkáját magyarul olvashatom egy fuvolás fordításában. Itt lejjebb megmutatok néhány lapot a fordításból, amelyet egy, a Parlando-ban megjelenő cikkemhez is felhasználtam – a folyóirat és a cikk e hónap 28ától lesz elérhető a Parlandooldalán.
Irina Stachinskaya – aki 14 lett a Moscow State Symphony Orchestra szólófuvolása, majd 17 évesen a Moscow Philharmonic Orchestra szólófuvolása, és akit 2011ben Sir James Galway “Rising Star” díjal jutalmazott – élő koncertközvetítést adott a Powell Flutes new york-i központjából, 2017 nyarán. (A művésznő nevére kattintva még további videókat találunk).
Műsor
Telemann ~ D-dúr fantázia
Fauré ~ Fantázia
Taffanel ~ Bűvös vadász fantázia
George Hüe ~ Fantázia
Borne-Bizet ~ Carmen
Nem szeretem, sőt ki nem állhatom az olyan típusú bejegyzéseket, hogy “egy darab többféle felfogásban” nem is szoktam ilyet készíteni, és ez a poszt sem ennek indult. Eredetileg Bach a-moll partitájának első tételének nem-fuvolás feldolgozásaiból gyűjtöttem össze néhányat, azért, hogy bemutassam miként hatott ez a zseniális tétel más hangszeresekre is, és főleg hogyan nyúltak hozzá az előadást (főként tempó- és hangulati koncepcióját tekintve) , vagy akár a feldolgozását illetően. A válogatásban tehát nem az előadás minőségét tekintettem fő szempontnak, de valahogy éreztem legalább egy fuvolás felvételt is mellékelni kellene – és utóbb persze egy fuvolás felvételt nem éreztem elégségesnek, így végül fuvolaszempontból is kicsit körüljártam ez a témát.
Aligha akad olyan fuvolás, akinek ne okozott volna fejtörést ez a tétel, akár tanulóként, de legalább tanárként. Nem szeretnék konkrét elemzésekkel fárasztani az Olvasót, inkább kiemelnék néhány lehetséges szempontot a megfigyelésre. Érdekes lehet a tempó választás, amely meglepően tág határok között mozog, sőt általában véve lassabb, mint amit modern fuvolásként játszani szoktuk. Érdekes lehet még az, ahogy egyes előadók a hanghosszúságokkal és a kötésekkel játszanak, sőt néha díszítenek is, és fontos lehet a tagolás és a megállások “mikor?/mennyit?” kérdése.
Nézzük a felvételeket felülről lefelé:
Emilio Galante felvétele az első, az olasz fuvolás-zeneszerző az Allemende tételt modern formában fogalmazta újra, tehát egyfajta feldolgozásról van szó. Ezt követi David Tayler lanton – érdekes, hogy a felvételének van egy feltartóztathatatlan jellege a mérsékelt tempó ellenére. Kate Clark, a hágai zeneakadémia barokk fuvola tanára a következő, ő is inkább a nyugodt tempó és a nagy levegővételek mellett tette le a voksát. Őt követi Marten Root koncertfelvétele, valamint az elmaradhatatlan Barthold Kuijken előadása. Ezután jönnek a modernkori fuvolások felvételei, különös módon úgy állt össze a sorrend – ami quasi időrendi – , hogy a felvételek tempóválasztása egyre nyugodtabbnak tűnik. Érdekes lehet még megfigyelni, hogy egy fuvolás az adott tempóhoz milyen hanghosszúságokat és hangindításfajtát választ, és ezt milyen perfekciós szinten tudja/akarja megvalósítani, és ezáltal hogyan alakul a tétel arculata, hangulata, továbbá, hogy mennyire törekszik a többszólamúság megjelenítésére, vagyis mennyire tartja lényegesnek a struktúra megmutatását.
Természetesen Jean-Pierre Rampal az első virtuóz, francia megközelítéssel, őt követi Auréle Nicolé felvétele, amely világosan tagolt, és magán hordozza azokat a jegyeket, amelyek az ő Bach-játékára oly jellemzőek. Kissé lassabb tempót választ az 1932-es születésű Zdenek Bruderhans, a cseh fuvolaművész, aki -úgy tűnik – vegyes (cirkulációs és természetes) légzést együtt alkalmazva oldja meg a tételt. Bár az elő felvétel 2007-ben készült ő mindenképp egy régebbi generáció képviselője. Sir James Galway felvétele alighanem a legeredetibb ebben a műben is, folyamatossága ellenére nyugodt és szabad, még sem esik szét a tétel. Emanuel Pahud-vel zárul a fuvolások sora, talán az ő megközelítésére hatott leginkább az, amit historikus felfogásnak nevezünk. Javaslom még azt a hallgatási módot, – ha már külön-külön megismertük a felvételeket – hogy gyors egymásutánban hallgassuk meg az első 5-6 másodpercet mindegyik felvételből. (Hát ennyit arról, hogy nem szeretem az “egy darab-többféle előadás” című bejegyzéseket…).
A poszt egy érdekességgel zárul: az egyik – sokat vitatott – Gustav Scheck-féle kíséretes kiadás, amely Peters kiadásban látott napvilágot a No.3332 szám alatt. A fuvolaszólamot Maximilian Schwedler gondozta – a felvételen Schwedler-fuvolán halljuk a szonátát – a kíséretet Scheck írta. A Youtube profil mögött valószínűleg Felix Renggli rejtőzik..
Emilio Galante fuvolás zeneszerző:
David Tayler
Kate Clark
Marten Root
Barthold Kuijken
J.P. Rampal
(a teljes mű Allemande: 00:00 Courante: 03:05 Sarabande: 05:18 Bourrée Anglaise: 09:17)
Auréle Nicolé
Zdenek Bruderhans
Sir James Galway
Emmanuel Pahud
A kíséretes Allemande, a teljes mű: 1mov. 0:00~, 2mov. 4:06~, 3mov. 6:28~, 4mov. 9:54~
II. Frigyes porosz király (1712-1786), – aki a fenti kiváló festményen földművesek munkája iránt mutat kitüntető és kegyes figyelmet (köszönet a képért Janus-nak) – nem kevéssé lendítette előre a fuvola ügyét, sőt még négy remek, tartalmas és viruóz fuvolaversenyt is írt: G-dúr, G-dúr, C-dúr, D-dúr. Talán a C-dúr a legismertebb, de a többi is figyelmet érdemel. Itt alább az összeset meghallgathatjuk (amíg nem törlik…).
Christoph Huntgeburth és az Ensemble Sans Souci Berlin
Carl Reinecke (1824 – 1910) Concerto Op. 238 (1908)
1. Allegro molto moderato
2. Lento e mesto (8:33)
3. Moderato – In tempo animato – Tempo I – Più mosso – Più lento maestoso (14:39)
