Sebők György gondolatai

Találtam egy régi – 2003as – Parlando-t, onnan vettem át az alábbi gondolatébresztő cikket, illetve bevezetés ként mellékeltem hozzá egy rövid, de fontos videót.

György Sebök, une leçon de musique from / altomedia on Vimeo.

A lámpalázról
“Azt szoktam mondani, hogy a lámpaláz a büszkeség egyik fajtája. Amikor azt hiszem: hogy én nem engedhetem meg magamnak, hogy melléüssek, megakadjak. Ha ilyen óriási felelősséget rakok a vállamra, akkor félni fogok és ezzel előkészítem a katasztrófát… De ha van bennem kellő szerénység és elfogadom tökéletlenségem, akkor kevésbé félek. Tudjuk a régi perzsaszőnyegekbe a tökéletlenségek vannak beleszőve. A készítők nem akarták meg­sérteni a Korán előírását, mely szerint egyedül a Teremtőt illeti a tökéletesség. Nos, nekünk nem kell mesterségesen hibát csinálnunk, elég elfogadnunk az adottságainkból származókat.

A tanításról

Először is megpróbálom „megtanítani” az illetőnek azt, aki Ő, nem azt, aki én vagyok. Annak semmi értelme sincs, hogy egy kópiát csináljunk. Az ember alapprincípiumokat át tud adni, vagy amiket tapasztalt az életben, de tulajdonképpen együtt kutatjuk azt, hogy mit akart a komponista. Meg kell próbálni megtanítani a zenét, azt a zenét, ami létezett, mielőtt papírra került, ha azt sikerül megtalálni, vagy az egyik verzióját abból, akkor valami sikerült. A technika olyan dolog, mely sokszor konfliktusba kerül a zenével. Több módon is konfliktusba kerülhet. Pl. úgy, hogy átveszi a zene szerepét azzal, hogy az illetőnek az izmai muzsikálnak. Az izmoknak nincs sok zenei mondanivalójuk.

A tanítás egyfajta tisztogatás. A zongorázás közbeni félelem rossz tanácsadó, mely rossz mozdulatokhoz vezet és rossz szokások keletkeznek. Ez olyan, mintha valaki jégen sétál és mindig fél, hogy elcsúszik és a végén megtanul egy olyan járásmódot, hogy a járdán is úgy sétál. Valakit megszabadítani a félelmétől fontos dolog, de megváltoztatni valamit nagyobb eredmény, mint megtanítani valakit arra, hogy ugyanazt a rosszat jobban csinálja.

A növendék jó érzését kell megteremteni. Azt is meg kell tanítani, hogyan érezze jól magát a zongora mellett. A spontán zongorázás állapotába kell elvezetni, s a megvilá­gosodáspillanatához. Ez a pillanat olyan, mint amikor színes lesz a fekete-fehér televí­zió!

Már tanítvány koromban tudományosan próbáltam figyelni bármely tanár mód­szerét. Átadni valamit amit más nem tud, ez a legcsodálatosabb dolog a világon.

A jó tanár sohasem kíván lehetetlent. A pedagógia csak katalógus, az alkalmazást személyiségekre, adott esetekre kell szabni. Mégis léteznek általános szabályok, pl. végy levegőt ű frázisok közt!

Az emberi megnyilvánulások titokzatos helyről jönnek. A tanítás során az ember legfontosabb dolga, hogy elhárítsa az akadályokat.

A gyakorlásról és a zenei ihletről
Prevernek van egy verse, amelynek témája, hogy hogyan kell, egy madarat festeni. Ha valaki festeni akar egy madarat, akkor először egy kalitkát kell minél szebbre festeni, és esetleg egy nap megjelenik a madár és beleszáll. De, ha egy szép napon elkezd énekelni, akkor be kel! csukni a kalicka ajtaját és lassan kivenni a madár farkából egy tollat és azzal beírhatja a nevét a kép sarkába. Amikor gyakorol valaki, akkor a kalitkát gyakorolja és a madár jön vagy sem.

Az élet nehéz periódusainak elviseléséről
A nehéz dolgok mind epizódok az életben. Amikor az embernek jól megy, akkor esik depresszióba. Amikor igazi problémák vannak, akkor az ember nem kesereg. Tudomásul veszi mint tényeket, de nem meri átélni.

A mesterkurzusokról
Ez olyan, mint egy visszhangkamra, ez kiegészítő képzése a tanításnak. Annak nem lenne értelme, hogy mindig 100 ember hallgassa az órát, mert négyszemközt is kell lenni a növendékekkel, aki esetleg el akarja mesélni a bánatát, ami nem tartozik másra.

A kurzusok egy generációval való kapcsolatot teremtenek. Olyan ez, mintegy vita­min. (Kutas János 1997). Itt szó van a zongorázás filozófiájáról, fiziológiájáról a test­mozgásig. Hová néz a szemével, mikor lélegzik, mit akar a zene. A világ mindenfajta megnyilvánulását bekapcsolja.

Á zene misztérium, de a zongorás mesterség, seregnyi fizikai problémával. Ezeket meg kel! oldani számtalan segédeszközzel. A jógától kezdve Sztanyiszlavszkij módszerig bármi jó lehet: csak arra kell vigyázni, hogy egyik rendszerből se legyen metódus. Bármilyen gyönyörű eszmével kívánok mindent megmagyarázni, – rögeszmére lelek. Ezek eszközök. A cél más. Egy egyszerű példával megvilágítva mindezek szerepe a tanítás­ban annyi, mint a cipőkanálé . Az pedig csak addig kell, míg felveszem a cipőt. Nem hagyom benne a cipőkanalat.”

Sebők György a mesterkurzusokon számtalan hasonlattal segítette a zene igazi megszületését. Interjúk során utalt arra ,hogy mindig öröm volt számára, amikor a tanítványok évekkel később is visszajeleztek, hogy most értik igazán a kurzusok jelentőségét, amely napi munkájukban visszatükröződik.

* Sebők György vallomásait interjúkból és a mesterkurzusain szerzett tapasztalataimból merítettem. Az itt bemutatott példák nem konkrét darabokhoz kötődtek, hanem általános érvényű igazságok.

- Dombi Józsefné -

És egy ráadás, ami már nem e cikk része ,de a témához tartozik:
Itt olvasható: Kovács Sándor – Hogyan gyakoroljunk?


Posted in Napról-napra, cikk, videó | Tagged , , | Leave a comment

live stream ~ Lorna McGhee

Flutistry Boston – masterclass és koncert

Lorna McGee-t hallhattuk élőben a Flutistry Boston szervezésében – az előadás két rézből áll: az Alexander Technique-ben is jártas fuvolaművésznő előbb tanít, majd koncertet ad – két külön videóban. Ezúttal az első részben résztvevők pontos nevét, sőt tanárát is megtudhattuk, akik zenekari állásokat játszanak a skót születésű művésznőnek, akit 2012ben neveztek ki a Pittsburgh Symphony Orchestra szólófuvolásának.

Masterclass program:
PRÉLUDE À L’APRÈS-MIDI D’UN FAUNE – Debussy (1862-1918)
SYMPHONY NO. 8 – Dvorák (1841-1904)
Shanshan Ying – Longy School of Music, tanár: Sergio Pallottelli

SYMPHONY NO. 4 .- Brahms (1833-1897)
SCHERZO – Mendelssohn (1809-1847)
Emma Morris – Boston Conservatory at Berklee, tanár: Linda Toote

SYMPHONIC METAMORPHOSIS – Hindemith (1895-1963)
WILLIAM TELL nyitány – Rossini (1792-1868)
Amarie King – Boston Conservatory at Berklee, tanár: Ann Bobo

3. LEONORE NYITÁNY – Beethoven (1770-1827)
PÉTER ÉS A FARKAS – Prokofiev (1891-1953)
Kristalis Sotomayor – Berklee College of Music, tanár: Wendy Rolfe

DAPHNIS ET CHLOÉ – Ravel (1875-1937)
VOLIÈRE ~ ÁLLATOK FARSANGJA – Saint-Saëns (1835-1921)
Keren Satkin – Boston Conservatory at Berklee, tanár: Linda Toote

Artist Masterclass with Lorna McGhee at Flutistry Boston

Közzétette: Flutistry Boston – 2018. március 10.

A koncert műsora:

CHACONNE BWV 1004 – Bach (1685-1750) arr. Bouriakov/Bennett
LENSKY ÁRIÁJA – Pyotr Ilyich Tchaikovsky (1840-1893) arr. Braunstein
12 MINIATŰR, OP. 29 – Mieczyslaw Weinberg (1919–1996)
SZONÁTA – Debussy (1862–1918) arr. Lorna McGhee

Artist Recital with Lorna McGhee at Flutistry Boston

Közzétette: Flutistry Boston – 2018. március 10.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Anatómia

Az arcizmok…

Az alábbi arcizmokat ábrázoló, igen hasznos kép Gareth McLearnon Facebook oldaláról való, aki a 2018as Budapest Flute Academy egyik vendége lesz. Az első napon ő tartja a fuvolazenekar workshop-ot, amely során a résztvevők megtanulhatják a Single Yellow Line című kompozíciót, amelynek a ő szerzője – a művet itt tanulmányozhatjuk (a felvétel a 2013as Galway Fesztiválon készült), valamint itt is, Gareth McLearnon oldalán. Továbbá ő a Wm. S. Haynes Co. európai Artist-in-Residence-e, ami egyben a Haynes cég jelenlétét is jelenti a fesztiválon folyamán.

A fesztivál részletes programját itt találjuk, és a következő hetekben ezeken az oldalakon minden egyes külföldi résztvevő bemutatásra kerül.

Posted in Napról-napra, videó | Tagged , | Leave a comment

live stream – Stefan Höskuldsson masterclass

Flute Center of New York élő videója

Stefan Höskuldsson adott élőben mesterkurzus New York-ból körülbelül két hete. Az elhangzó művek között a zenekari szólók mellett szólódarabok is előtérbe kerültek, összeszedtem őket itt alább, a zenekariakhoz kottát is mellékeltem. Mr. Höskuldsson a Metropolitan Opera Orchestra szólófuvolása volt 2008-2015 között, jelenleg a Chicago Symphony Orchestra szólófuvolása.

00.01.45 C.P.E. Bach – Szólószonáta 3.tétel
00.21.52 Brahms – 4.szimfónia:

00.45.50

01.00.00 Telemann – fisz-moll fantázia, első tétel, továbbá…
01.32.00 Saint-Saëns – Állatok farsangja

…és végül Ravel Daphnis:

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Fülep Márk – NFA

The National Flute Associate

(Fotó: Tibély Gergely)

Fülep Márk azon kevés fuvolaművészeink egyike, aki rendszeresen fellép külföldön, európai koncertjein túl rendszeresen ellátogat Amerikába, és azon egyetlen fuvolaművészünk, aki koncertútjaira a magyar népi hangszerpark furulya- és fuvola-féleségeit (rövid és hosszú pásztorfurulyák, flóták, tilinkók) is magával viszi, hogy műsorát színesítendőn meg is szólaltassa azokat. Az Amerikai Fuvolás Társaság folyóiratának “The Flutist Quarterly” 2018 januári számában Anne Welsbacher kétoldalas interjút készített vele, abból az alkalomból, hogy tavaly nyáron az Amerikai Fuvolafesztivál egyetlen ösztöndíjas (Myrna Brown International Scholarship) meghívott előadója volt – ezt kétévente ítélik meg, és ő volt az ötödik művész, aki ilyen nagy elismerő megtiszteltetésben részesült.

Interjú link itt.

Zenét -Moldvai öves
Fülep Márk, tilinkó – Barvich Iván, dob – A felvétel 2009-ben készült Fülep Márk Párizstól Moldváig című klasszikus és magyar népzenei lemezére, a Sebő Együttes tagjával, Barvich Ivánnal.

Posted in Napról-napra | Tagged , , , , | Leave a comment

Menzel nyomán

Menzel festménye alapján egy-egy fuvolaversenyt válogattam a képen látható nevezetes zeneszerzőkhöz. Öt zeneszerzőt látunk, de csak négy videót, miért? Balról jobbra haladunk, Graun és Frigyes koncertjeit együtt halljuk, egymás után az első felvételen, utána C.P.E. Bach következik – ez és az utolsó felvétel barokkfuvolás – majd Adorján András következik Benda koncertjével végül jobb oldalt, a legszélén álló Quantz egy kevésbé ismert fuvolaversenyével zárul a sor… Igyekeztem időben és stílusát tekintve is eltérő felvételeket válogatni.

Carl Heinrich Graun (1704-1759) ~ D-dúr koncert
Friedrich II (1712~1786) ~ C-dúr koncert
Jean-Pierre Rampal – Antiqua-Musica Orchestra

Carl Philipp Emanuel Bach (1714-1788)~ d-moll koncert, Wq. 22
00:00 – Allegro
08:04 – Un poco andante
15:23 – Allegro di molto
Christoph Huntgeburth, Akademie für Alte Musik Berlin

Franz Benda (1722-1795) ~ Á-dúr koncert
I. Allegretto 00:00
II. Adagio 06:56
III. Vivace, ma non troppo 13:29
Adorján András, Ars Rediviva ensemble, Prague

Johann Joachim Quantz (1697-1773) ~ a-moll koncert, QV 5:238
Mary Oleskiewicz, Concerto Armonico Budapest, Miklós Spányi
00:00 I. Allegretto
08:11 II. Arioso ma non troppo
14:24 III. Allegro assai

Posted in Napról-napra, mp3 | Tagged , | Leave a comment

Krzysztof Zgraja ~ 3 Flamenco etűd

Öszintén szólva fogalmam sincs mi késztet egy lengyel jazz-fuvolást arra, hogy flamenco stílusú etüdöket írjon, de Krzysztof Zgraja (1950- ) esetében pontosan ez történt, sőt a lengyel jazz-művész több mint 150 másik fuvolaművet is írt e hangszerre. A 3 Flamenco tanulmány-ból az elsőt halljuk Gary Schocker előadásában. Az etűd a fuvola virtuoz tulajdonságainak alapos ismeretéről árulkodik. Kottát is találtam, itt alul követhetjük az etűdöt…

3 Virtuoso Flamenco Studies Flute Solo by Dennis Alexéi on Scribd

Posted in Napról-napra, repertoár, videó | Tagged , | Leave a comment

live stream ~ Sir James Galway

Sir James Galway in Frost School of Music

A következő hetekben több “live stream” kezdetű bejegyzéssel is találkozhatunk majd. Ezek általában élő követítések voltak, amelyekben a világ vezető fuvolaművészei adnak mesterkurzust és akár koncertet is. A dolog természetéből adódóan ezek a rögzített anyagok idő igényesek, akár kétórásak is lehetnek, és én személy szerint úgy találom rendkívül hasznosak és szórakoztatóak is.

A sort Sir James Galway nyitja meg nemrégiben Miamiban tartott mesterkurzusával, amelyet az alábbi linkre kattintva nyithatunk meg:

https://youtu.be/Gr2QipV_-BM

A kezdés a 9 percnél van, majd a közös gyakorlatok után

00:39 Bach – g-moll szonáta I-II. tétel

01:00 Mozart – D-dúr koncert

01:25 Martinu – Szonáta

01:46 Liebermann – Szonáta

02:10 Jolivet – Chant de Linos

Posted in videó | Tagged , , | Leave a comment

茶 禅 一 味

Ame no nori fue és változatai

Nagy Ákos szólófuvolaművéről, az Ame No Nori Fue-ról váltottam néhány szót a szerzővel, kísérletet téve arra, hogy összefoglaljuk az elmúlt évek alatt keletkezett egyes verziókat – ha lehet, felvételekkel is illusztrálva – illetve ennek kapcsán néhány további gondolatot is megosztottunk.

Az első felvétel – Détári Anna előadásában:

Mi, hangszeres játékosok a klasszikus zene megközelítésekor megtanultuk, hogy alapvetően a kottát kell megszólaltatni, és nem árt az adott korral és kulturális háttérrel némiképp tisztában lenni. De nekem úgy tűnik, hogy az Ame no nori fue esetében inkább a hangulat a döntő és a kulturális hátterével az ami döntő.

N.Á.: A darab egyébként nem előadónként, hanem jószerivel előadásonként változik. Jelenik Krisztián, Siklósi Kristóf, Bán Máté, Bánki Berta, – hogy csak azokat említsem, akikkel nincs felvétel – is rendre mindig máshogy adják elő. Ez nem az „ahányszor megszólal, mindig más és más” felfogás miatt van így, hisz ez nem egy Beethoven szimfónia. Vélhetőleg a darab fejlécére kiírt utasítás sarkalja őket erre. Illetve talán az is, amikor velem dolgoznak, mert arra bátorítom őket, hogy párbeszédet folytassanak műveimmel és más szerzők műveivel is, hisz a muzsika nem egy enyv segítségével kifeszített vászonra festett portré kép. Az, amit és az, ahogy festünk is folyamatosan változik a zenében, hiába azonosak a határvonalak.

Ezt akartam kérdezni, hogy a darab fejlécére írt utasítással eleve egyfajta “egyszemélyes színház” felé akartad irányítani az előadót?

N.Á.: Nem, nem volt ilyen szándékom. Az azonban felmerült bennem többször is, hogy valahogy le kell bontsam a megszokás és a rutin falait. Mivel a legtöbb hangszeres játékos, ahogy említetted is megtanulta, hogy alapvetően a kottát kell megszólaltatnia és nem a zenét, ezért ismét ehhez szerettem volna visszavezetni az előadóimat. Van, valami, ami már a lejegyzés előtt szólt és lesz valami, ami a lejegyzés után fog majd szólni. Döntően ezt hívjuk zenének. Az erre való ügyes, vagy ügyetlen megoldások koránt sem mind rögzítettek. S itt most nem feltétlen csak erről a darabról beszélek.

Matuz Gergő például meghajolt és letérdelt a mű végén a 2017-es Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban tartott májusi Japán Napok alatt. Erre nem én kértem, maga tett így, mindenféle intenció nélkül. A darab hívta ezt a fajta megközelítést létre, azt hiszem. Ebben nyilván nagy szerepet játszik az általad is felvetett szociokulturális háttér.

Matuz Gergővel:

Nem tudom már mi a kronologikus sorrend, hogy melyik verzió után, melyik verzió következik. Bennem ez már teljesen összekeveredett. Nagyon sokszor hangzott el már a mű 11 év alatt. Próbálok arra törekedni, amit Bartók vallott, illetve saját praxisában meg is valósított, hogy egy adott mű sose hangozzék el ugyanúgy, hisz éppen a rutintól és a bevett gyakorlatoktól távolít. Emiatt változik akár a tempó, a dinamika, még hangok és formarészek is átkerülhetnek teljesen más helyekre is. A darab sorsa ugyanúgy bizonytalan és állandóan mozgásban van, mint az életben bármi.

Nem mindegyik művemmel van ez így, de ez a magatartás jellemző rám mégis. Bizalmatlan vagyok a kottával szemben, ahogy ezt többször jeleztem is.

Ittzés Gergővel a Műcsarnokban, elektronikusan (ez részlet…):

Már régebb óta meg akarok kérdezni valamit az Ame no-val kapcsoltban, nevezetesen, hogy a darabban döntő szerepet játszik egy kvártból és nagy szekunkból álló motívumcsíra (összesen egy T5 távolság). Ez egy nagyon kicsiny építő elem, (ennél kisebb már csak akkor lehetne, ha két hang lenne, ami egy hangközt ír le) volt előtted valamiféle példa, tapasztalás a távol-keleti zenéből?

N.Á.: Igen, határozottan volt. Ebben a művemben, a fuvolanégyesemben [Veiled wince], a Soli[e]tude-ben, A gyermek Nārāyaṇ(a) című duó/trió darabomban, de akár a fentebb már említett Chiaroscuro-ban és elektronikus műveimben is, pl. a Recitazioni-ban, vagy másokban is távol-keleti zenék vázát használtam. Igyekeztem annyira megismerni mind a mon-khmer, mind a gamelan, mind a japán és az indiai zenei kultúrákat, hogy valóban mélyebb gyökerükig hatolhassak. A gagaku-t kivéve volt szerencsém élőben is hallani ilyen előadókat, zenekarokat a helyszínen, tehát nem stilizált és eleuropaiasodott formában.

Angor Watban ilyen zenekarok “kísérik” a látogatókat:

Az Ame no nori fue-ban igazából másról se szól a kompozíciós játék, mint arró, hogy az a nagyon kevés hangról és a fisz központi szerepéről. Lessing-el feleselve paradox módon pont ez a tiszta kvintet kitöltő motívumcsíra dekonstruálja a darabot. Egyébként rokon a magyar népzene egyik legfőbb sajátosságával is ez a moívumcsíra, annak ellenére, hogy a mi zenénk ahemiton, vagyis félhang nélküli. A kvárt-szekund modellre gondolok. Igen gyakori a dó-szó-lá finálisz képlet.

Teruhisa Fukuda, aki shakuhatchi sensei, mikor megmutattam neki az Ame no nori fue-t és a Soli[e]tude-öt, csak annyit felelt rá, hogy tetszik neki, hogy ráérek, van mindenre idő és bár hallani az inspirációs forrást mégis nagyon más, mint a tradicionális japán zenék. Azt külön kiemelte, hogy “amikor én szélhangot [a shakuhatchi egyik befúvására érti] játszom kissé hosszabban teszem azt és nem fölfelé, hanem jobbra és balra irányítom a hangot.”

Veiled wince (Fátyolos rezdülés) ea.: Kaczander Orsolya, Matuz István, Matuz Gergely, Fülep Márk – fuvola

Említteted a 10 évet, és arra gondoltam, hogy a darab máig tartó előadói népszerűsége, “életrevalósága”erősen köszönhető annak, hogy az előadás megújítható, illetve előadónként és előadásonként is változik. Milyen szerzői, vagy éppen emberi magatartás munkál Benned, hogy ennyire nyilvánvalóan elengeded a mű és az előadó kezét? Van előtted zenetörténeti példa?

N.Á.: Igen, hogyne. Európában jelenlegi ismereteink szerint döntően nem írták le évszázadokig a versenyművek kadenciáit a szerzők, hisz azt a versenymű előadóira bízták. A jazz és az úgynevezett szabad zene gyakorlata is ezt a fajta előadói megközelítést erősítik. Valamint ott van az Európán kívüli tradicionális zenék és népzenék birodalma, ahol eleve a rögzítés elindítója a zenének és nem kerékkötője.

Ha le is van jegyezve az adott zene, akkor az pusztán a kontúrja, a körvonala, vagy csak szavak, kifejezések segítségével próbálja meg vélhetőleg tudatosan pontatlanul rögzíteni, hisz a hagyomány tovább örökítése és a tan átadása nem a megszilárdításban, hanem az organikus fejlődésben, organikus változásban rejlik.

Bizonyosan e három magatartás befolyásolta az Ame no nori fue-hez hasonló több verzióban is létező műveim lejegyzését. Persze nem elhanyagolható az sem, amit a logisztikai szempontok hívnak életre. Chiaroscuro című ütőhangszeres ciklusom nem véletlenül létezik ütőhangszeres szeksztett, preparált zongorás és elektronikus verzióban is.

Bán Máté előállt egy a FSZEK Zenei Gyűjteményében tartott koncertünk során azzal az ötletével, hogy Ruptura című, Détári Annának altfuvolára írt, művem basszus hangszeren jobban szól(na). Azóta is így interpretálja ő is, és nővére Bán Annamari is.

De hogy mondjak egy másik példát is. Idén március közepén Hollandiába utazom előadásokat tartani és koncertezni. Amszterdamban Kis “Dodó” Dorottya furulyaművész fogja megszólaltatni fuvolára írt darabjaim némelyikét, illetve velem közösen fog, műveimet alapul véve, komprovizálni.

Hasonlóra törekszünk az idén januárban alakult Ensemble Aliquot-al is. Egyrészt előadjuk a műveket, másrészt az adott darabok alá, fölé, mellé improvizálunk. Tehát részint kompozíciós, részint improvizációs, tehát komprovizációs munkát valósítunk meg.

Ame no nori fue paraphase – a darab második verziója:

A darabból máig két notáció létezik. Mi ennek az oka, története?

N.Á.: Ami az Ame no nori fue-t illeti, ott kettőnél többről tudok, de az is lehet, hogy tévedek. Elvégre ennek fenntarthatom a jogát. (nevet). Vagy az is lehet, hogy bizonytalan, esetleg rendetlen, vagy netán újból és újból a már ismertet felülíró vagyok. Bosszantó és fárasztó jellemvonás lehet mindegyik.

Az előadói szabadságot tekintve ennél a konkrét darabodnál szerinted hol húzódik a határ? Mi az amikor már nem az és úgy szól, ahogy “megkomponáltad”?

N.Á.: A választ máshonnét kezdem és bízom benne, hogy mindenki megérti. Lehet még én is (nevet).
Történt nem oly rég, vagy tán már igazán régen, de az is lehet, hogy tegnap… de történetem szempontjából igazából mindez nem is fontos. Két ember elment Zhaozhou Congshen-hez.

Zhaozhou Congshen fogadta őket.

- Honnét jöttél? – kérdezte Zhaozhou Congshen az elsőt.
- Északról. – felelte az.
- Északról? – kérdezett vissza a mester.
- Igen, északról! – válaszolta az.
- Rendben. Menj igyál egy teát! – mondta Congshen.
- Honnét jöttél? – kérdezte Congshen a másodikhoz fordulva amazt.
- Délről. – válaszolta.
- Délről? – kérdezte ugyanazzal a hangsúllyal Congshen, mint az előbb a másikat.
- Igen délről. – felelte az.
- Rendben. Menj igyál egy teát! – mondta Congshen.

A szolgáló – mert a zen mestereknek mindig is volt szolgálójuk – látva és hallva a történteket Congshen elé sietett és a következőt kérdezte tőle:
- Mester! Hogy lehet az, hogy a két ember, két különféle helyről jött és te mind a kettőnek ugyanazt mondtad, hogy menjen és igyon egy teát?
- Szolgáló? – szólította meg Congshen, – Menj igyál egy teát!

Angeliki Sousoura videója – Ame no nori fue:

Nagy Ákos néhány műve Göllesz Zoltán kiadásában: http://hangverseny.hu/akos-nagy/

Posted in Napról-napra, mp3 | Tagged , | Leave a comment

René Le Roy

ezen a napon született

René Le Roy 1918ban diplomázott a Conservatoire-ban, tanárai Adolphe Hennebains, Léopold Lafleurance és Philippe Gaubert voltak. 1922ben alapította a fuvolán kívül hárfát és vonós triót magában foglaló Quintette Instrumental de Paris-t. 1952 és 1968 között a New York City Opera Orchestra szólófuvolása volt, majd 1971-től a Conservatoire kamarazene professzoraként tevékenykedett. Kifejezetten fuvolás tanítványa kevés volt, még is közöttük az egyik Geoffrey Gilbert különös jelentőséggel bír, mert ő volt William Bennett, Sir James Galway, Susan Milan, Stephen Preston és Trevor Wye tanára is. René Le Roy még egy jelentékeny metodikai munkát is írt A fuvola címmel, amelyet 2000ben fordítottam le: Le Roy – A fuvola.

Le Roy-nak számos fontos fuvolaművet írtak az évek során:
Arthur Honegger – Kecsketánc, 1922,
Jean Rivier – Oiseaux tendres, 1935,
Joseph Guy-Ropartz – Sonatine pour flûte et piano, 1931,
André Jolivet – 4. Incantation, 1936,
Bohuslav Martinu – Trió fuvolára, csellóra és zongorára, 1943.

Az alábbi archív felvételen Honegger Kecsketánc-át játsza:

Képek:
http://www.mediathequemahler.org/actualite/portrait/portrait-rene-le-roy.html

Posted in link, metodika, mp3 | Tagged , , , | Leave a comment