Ismét egy cikk Jennifer Roig-Francoli, MAmSAT blogjáról, ezúttal egy kicsit elvontabban. Még is kitűnő az írás abból a szempontból, ahogy bemutatja az Alexander Technique alapfogalmait, és a hozzájuk kapcsolódó hangszeres problémákat – ezért is fordítottam le. Az eredeti link itt található.
1. A test-tudat egysége és önmagunk használata
Szükségszerű, hogy a zenélés cselekvése magában foglalja a teljes személyiséget. Elsődleges hangszerünk psziho-fizikai önmagunk: a test, amelyet a tudat egyértelmű szándékkal irányít. Hangszeren játszani annyit jelent, hogy tudatosan kontrollált, alkotó módon megtanuljuk „használni” psziho-fizikai önmagunkat. Csak ha helyesen használjuk önmagunkat akkor lehet a testen és a hangszeren keresztül a zenei kifejezést kommunikálni. A tanárnak és a diáknak is meg kell értenie, hogy a hangszeres játék psziho-fizikai aktivitás; nem tisztán az elme tevékenysége, és nem is tisztán fizikai természetű. Test és tudat nem elválaszthatóak; egymással külcsönös összeköttetésben és függő viszonyban vannak. Minden, ami a tudatban történik kihat a testre – minden egyes gondolat, akár tudatos, akár tudattalan; és minden, ami a testben történik ugyan így visszahat a tudatra. Rendkívül fontos, hogy figyelmet szenteljünk mentális attitűdünknek, amikor a hangszerünkhöz közelítünk, és mikor zenélünk.
2. A szokás hatalma
Nem minden tudatos, amit gondolunk, vagy ami a testünkben történik. Amikor nem vagyunk tudatosak automatikusan cselekszünk, ezáltal a megszokások szintjén reagálunk, amelyek közül sokat hosszú idővel ez előtt tanultunk meg. Néhány szokás áldásos lehet, de sok közülük kifejezetten ártalmas. Például a túl sok, túlzott izom feszültség, épp úgy, mint az ízületek és a csigolyák összenyomottsága, mag akadályozza testünk optimális használatát. Először is fel kell tudatosan ismernünk, amit csinálunk, így meg tudjuk állítani, és meg tudjuk változtatni a szokást egy jobbra.
Azért, hogy megtanuljunk megfelelően reagálni egy ingerre (egy tanári instrukcióira, vagy színpadon ), a tanulónak el kell sajátítani azt a módot, amivel az ösztönös és szükségtelen reakciót egy okszerű, tudatos test-tudat használatra tudja lecserélni.
3. Inhibition [meggátlás] és nem-cselekvés [non-doing]
Tanár és diák alapesetben a „célhódító” szokás rabja, amely az Alexanderi koncepcióban azt az attitűdöt jelöli, amely türelmetlen, és túl mohó a pillanatnyi örömérzés keresésében. Fontos ugyan, hogy legyen motiváló cél (befejezés) előttünk, de a tanárnak és a diáknak is el kell engednie ezt az elképzelést azért, hogy figyelmüket az apró lépések megvalósítására fordíthassák, külön-külön, majd sorrendben is, amely végül a kívánt célhoz vezet.
Az „inhibition” egy Alexaderi terminólógia, amely megállítja egy adott ingerre adható psziho-fizikai reakciónak, különösen az azonnali célba érés szokását illetően. Ahelyett, hogy magunkat és a tanítványunkat előre erőtetnénk meg kell állnunk (egy belső STOP-ot adunk a testünknek és a tudatunknak is), szünetet adunk, és időt, amelyben végiggondoljuk, mi által érhetnénk el sikeresen a célunkat.
Szokásunk, hogy az ingerekre mindig cselekvéssel reagáljunk. Amikor nem tudjunk kivitelezni, amit akarunk (például egy nehéz állást nem tudunk a gyakorlás során eljátszani), a reakciónk az, hogy próbáljuk erősebben, vagy még egyszer, újra és újra. Ez olyan mintha fejjel mennénk a falnak – mindhiába! Elsőként STOP-ot kell adnunk, és aktiválnunk a „nem-cselekvés” belső nyugalmát, hogy tisztán láthassuk mi az, amit rosszul csinálunk. Mi az, amit már a tanítvány csinál, amivel megakadályozza magát, hogy sikeresen cselekedjen. Ha szünetet tartunk, – a STOP-al, ami meggátol – tiszta szándékkal és a test/tudat helyes használatával a helyes történés egyszerűen megtörténik.
4. Hibás érzékszervi érzékelés
Érzékszervi tudatosság és az éber tudat gyorsasága szükséges ahhoz, hogy megváltoztassuk a szokásokat, és a kinetikus és proprioceptív tudatosság újrafelébresztése (újra tanítása) szükséges, ahhoz hogy fejlesszük általános egyensúlyunkat és jóllétünket. Idővel az érzékszervi érzékelésünk veszít megbízhatóságából, és belső iránytűnk kikapcsol, szükséges tehát re-set-elnünk. Érzeteink interpretációja gyakran nem felel meg az objektív valóságnak, ezért bíznunk kell a gondolkodási folyamatban (és a meggátlás és irányítás egybehangzó képességével) az érzeteink helyett. Meg kell tanulnunk megtörténni hagyni, és megtapasztalni az érzeteket úgy, hogy nem hiszünk nekik. Szükséges, hogy figyelmünk és tudatosságunk, – amely a belső és külső történésekre irányul – kiteljesedjen és egységessé váljon.
Ezt az elképzelés rendkívül fontos a hangszeres tanítás és tanulás során. Hányszor fordul elő, hogy kérünk valamit tanítványtól, ő meg van róla győződve, hogy végrehajta, és közben látjuk nem csinál semmit? Ennek leggyakoribb oka a pontatlan testérzet. A testérzet megzavarodott, és már nem tudjuk hol van a testünk, és hol vannak a a testrészeink a térben. Már nem tudjuk mit jelentenek egységbe rendezetten az „állj egyenesen” vagy „engedd le a vállad” utasítások. Tanárként látjuk és érezzük, hogy valami a diák testartásában nem jó, de nem rendelkezünk a megfelelő tudással és jártassággal, hogy hatékonyan kommunikáljunk. És a tanítvány nem érti mi az, amit kérünk, mert eleve hibásan képeződik le a teste az agyában. Ez aztán vég nélküli flusztrációk forrása lesz tanárnak és diáknak is.
5. Irányokat adni
A Alexander Technique segítségével a diák megtanulja hogyan válhat még tudatosabbá a test-tudat kapcsolatot illetően, és hogyan tudja a testet és a testrészeket irányítani a térben, ahogy azt is, miként engedheti el a feszültséget, és találhat egy általános, jobb egyensúlyt, és jólétet.
Az irányítás szónak az Alexander Technique-ben kettős értelme van: (1) a test iránya a térben, és (2) egy üzenet/impulzus, amely az agyból egy bizonyos testrészre irányul. Az agyból a testrészek felé történő üzenetküldés olyan dolog, amelyben még tudatosabbá válunk, és fejlesztjük tudat és test kapcsolatát egy jobb általános koordináció és kondíció érdekében, önmagunkat kontrollálva. A négy, alapvető, psziho-fizikai valónk fejlesztésére szolgáló irányítás az Alexanderben a következő:
1. Legyen a nyak szabad (azért, hogy)
2. Legyen a fej iránya előre és felfelé (azért, hogy)
3. Legyen a hát és a törzs hosszú és széles (azért, hogy)
4. Legyen a térdek iránya az előre.
Az irányítások csupán gondolatok, és nem izmok cselekvései! Minden gondolat (akár tudatos, akár nem) leképeződik a testben. A „legyen” arra utal, hogy engedélyt és szabadságot adunk valaminek, és nem azt, hogy cselekvés által egy bizonyos testhelyzetbe állítunk be testrészeket. A tudatos, gondolatok általi irányítás hatékonysága az ezzel egyidőben adott nem-cselekvéstől (inhibition/STOP) függ. Az irányadásokat legjobb egy képzett Alexander tanártól megtanulni, mivel igen erős bennünk a késztetés a cselekvésre, ahelyett, hogy csak gondoljunk rájuk. Ha tanári irányítás nélkül kíséreljük meg elsajátítani nagyon valószínű, hogy növekedni fog az általános feszültség, a nyaki merevség, és diszkomfort érzet és fájdalom is előfordulhat.
6.Elsődleges irányítás és mozgás
Mindenek előtt a dinamikus fej-nyak-törzs kapcsolat a legfontosabb, mindenfajta mozgás előtt. „A fej vezet, és a test követi.” A jólétünk szempontjából, és azért, hogy elérjük a célunkat a tudat-test kapcsolatának integrálásában a legfontosabb, hogy az atlanto occipitalis ne legyen fixált, hanem szabad és elérhető legyen spotán mozgások számára. Ez a szabadság, az ízületek nagyobb szabadságával kombinálva hatékony, a testtartásra és a reflex mechanizmusokra irányuló munkát eredményez, amely könnyed egyensúlyhoz és jól koordinált áramláshoz segít. Az optimális használat és funkcionálás az elsődleges kontroll (dinamikus fej-nyak-törzs kapcsolat) szabadságától függ.
Amikor a tanuló „célhódító” (túl-koncentrált és a beszűkült fókusz által fixált egy bizonyos cél érdekében) a hangszerhasználata során, az atlanto occipitalis blokkoltá válik, és miden mozgást gátol, ezáltal minden egyre kényelmetlenebb, természetellenesebb és kevésbé koordináltabb lesz. Ez történik akkor is, amikor a tanuló bármilyen fokú mentális, vagy érzelmi feszültséget él át, beleértve a lámpalázat is.
További cikkei itt.
Linkek:
