Mostanában igyekszem kicsit közelebbi régiókból meríteni. A feladat nem könnyű, mert angol nyelvterületről még mindig nagyságrendekkel több információt lehet találni, mint máshonnan. Sajnos így van ez a német fuvolakultúrával is.
Harald Genzmer (1909-2007) a XX.századi német zeneszerzés meghatározó alakja – zeneszerzés tanára Hindemith volt – , és nagy bajban voltam vele, mert alig található felvétel a fuvolaműveiből az interneten. Pedig nem fukarkodott a hangszerünket illetően; írt fuvolaversenyt (1954 – Ibert-koncert nehézségű!) – ezt szerettem volna bemutatni, de nem találtam felvételt -, két fuvola-zongora szonátát (1945 és 1999 – ebből csak az 1945öst ismertem mostanáig), fuvoladuó szonátát (1944), sőt szólószonátát is (1999) (itt lehet belelapozni), hogy csak a legfontosabbakat említsem. Szinte nem volt olyan hangszer, amelyre Genzmer ne írt volna; utolsó művei között találjuk a 1999es pánsípra íródott szólószonátát (kicsit régebben mutattam be itt) nem sokkal halála előtt írta, egyik volt németországi osztálytársamnak, a pánsípossá lett Ulrich Herkenhoff-nak.
Fontos tanítványai Gamal Abdel Rahim – akiről már szó esett ezen a blogon – valamint Bertold Hummel, akiről hamarosan még szó lesz…
Az 1999es fuvola zongora szonátát hallhatjuk itt alább, (a no.1 ne tévesszen meg senkit… ez sorrendben a második műve a szerzőnek erre az összeállításra) a művet előadják:
Caroline Sonett – fuvola és
Riko Higuma – zongora.
(A felvétel érdekessége, a 8 perc 30 másodperc körül lencsevégre kapott gigászi méretű pók, akit valószínűleg a lassú tétel csalogatott elő).
Itt alább: az 1945ös szonátából csak az első tételt találtam meg, előadják Leonard Garrison – fuvola, és Cary Lewis – zongora.
Red Lodge Music Festival , 2009.
Interjú Genzmer-el németül: http://www.nmz.de/artikel/wenige-wochen-vor-seinem-tod-sprach-barbara-haas-mit-dem-komponisten-harald-genzmer
