2017 05 havi archívum

Divje Babe

2017 05 31

Matuz István 70 éves

Matuz István idén töltötte be hetvenedik életévét. Ebből az alkalomból számos koncertet ad, ahol a pályája során fontos művekből és szerzőkből válogat, természetesen saját kompozíciói mellet is. De erre az alkalomra - a kerek évfordulóra - művek is születtek, ebből villantunk most fel egyet Nagy Ákos zeneszerző segítségével. De még a beszélgetés megelőzően egy pillanatra el is gondolkodtam mennyire másképp volt ez még néhány évtizeddel ezelőtt. Matuz István valóban utat tört a modern zenének, ezen belül is a modern fuvolázásnak, tevékenységével generációknak adott példát. Emlékszem még az én tanulmányaim idején csak egy-egy fuvolás volt, aki a modern fuvolatechnikával komolyabban foglalkozott, és akkor még nem is volt az természetes, sőt inkább valamiféle lázadónak számított az, aki ezzel foglalkozott. Azután generációról generációra egyre több fuvolás mélyült el a fuvola modernebb technikájában és mára, mondhatni megfordult a helyzet. Mára a hazai fuvolások nagyobb része szívesen fordul a modern zene felé és tanulmányai részeként kapja meg az ehhez szükséges útravalót.
Nagy Ákossal most elkészült művéről beszélgettünk, de egy kicsit messzebbről közelítettünk a témánkhoz.

-Számodra (mint fiatalabb zeneszerző generáció tagjának) miben látod Matuz István munkásságának a jelentőségét?

Nagy Ákos: Az élénk érdeklődése, kíváncsisága, folyton fókuszált figyelme, a zene és a szerzõk irányába tanúsított nagyfokú alázata számos újítást eredményezett. Ezek számomra legalább ugyanannyira fontos és hangsúlyos dolgok, mint a permutációs ujjrend, a különféle multifóniák, a modifikációk, a körlégzés, a clustertrilla, a folytonos glissando.

-Te hogyan látod a hazai modern fuvolázás helyzetét? Van nemzetközi összehasonlításod ezzel kapcsoltban?

Nagy Ákos: Több külföldön élő magyar és nem magyar fuvolással állok szoros kapcsolatba, némelyikkel még barátinak is nevezhető viszonyt is ápolok, pl. Angeliki Sousoura-val, aki Pista növendéke volt Debrecenben, így emiatt van nemzetközi összehasonlításom is.

A sanyarú művészet finanszírozás, a KLIK zsarnokságai, a kortárs zene kevésbé megbecsült helyzete, az ország nagyon rossz közállapotai és az emberek között tátongó hatalmas, bár szerintem igenis betömhető(!), szakadékok ellenére mind a budapesti, mind a vidéki fuvolások nagyon jó eredményekkel büszkélkedhetnek, s nem a versenyen elért érdemekre gondolok.

Páratlan szerencsésnek mondhatja magát az a fuvolás, aki Magyarországon tanul/tanult, mert olyanokat mondhat/mondhatott mestereinek, mint Gyöngyössy Zoltán, Ittzés Gergely, Matuz Gergely és a beszélgetésünk megkerülhetetlen szereplőjét Matuz Istvánt. Feltétlen kiemelném még Romos Zsoltot és a fiatal oktatók közül Bán Máté barátomat.

-Térjünk rá a műre - mik voltak az első impulzusok, amik a komponálás felé vittek? Talán nem felesleges az első kérdésem - mit jelent a cím?

Nagy Ákos: Ősi és primitív. Elsőként nem véletlenül ez jut eszembe a modern fuvoláról. Csont, de nem hideg, hanem meleg. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint egy 1996-os felfedezés, régészeti szenzáció. Szlovéniában, a Divje Babe barlangban egy barlangi medve combcsontjából készült kb. 43,000 éves négylyukú töredékre bukkantak. Ez az eddig ismert legősibb dallamhangszer. Hátborzongató, hogy Krsna ugyanúgy ezen az egyszerű fúvóshangszeren játszott, mint II. Frigyes, vagy a neandervölgyi előember.

Ami erős ihletést adott, az az volt, amikor először hallottam a medve combcsontjából készült furulya rekonstrukcióját. Feltétlen szerettem volna egy a jelenlegi nyugati hangolástól teljesen eltérő új művet írni fuvolára, annyira megérintett a hangzás. Régóta használok már különféle mikrotonális [el]hangolásokat, így ez nem volt újdonság, az viszont feltétlen, hogy Pista preparációit bevethetem magam is. Gondolok itt a Fejetlenül című darabban hallható szaxofonfúvókás megoldásra.

Nagy természetjáró vagyok és barangolásaim, túráim során sokszor voltam barlangban. Mindig megejtő volt az, hogy a hang egészen máshogy viselkedik, az akusztikai környezet egészen más jellegű, mint másutt.
(Lásd még: https://en.wikipedia.org/wiki/Divje_Babe_Flute)

-A kompozíció megalkotását meglepetésnek szántad, vagy felkérést kaptál?

Nagy Ákos: Bár többször is jeleztem, több fuvolásnak is, hogy nem írok fuvolára jó ideig új darabot, de Gergő felkérésének, hogy tudniillik írjak édesapja számára egy ensemble darabot egy a Magyar Rádióban tartandó koncertre kapóra jött. Egyből elkezdett bennem mocorogni a korábbi igény, hogy megcsináljam ennek a medvecombcsontból faragott furulyának az általam konstruált verzióját. Meglepetés is volt, mert a debreceni ünnepségen adtam át végül az ünnepeltnek. A darab pontosan 70 ütemből áll, jelezve az előadó életkorát.

A teljes kotta:

-Miért döntöttél egy akusztikus összeállítás mellett (pont Pistával kapcsoltban)? (pontosan milyen ütõhangszer van az együttesben? - ezt én magam sem tudom a partitúra alapján…)

Nagy Ákos: Érdeklődésem újra inkább az akusztikus hangszerek felé fordult, illetve a korábbiakhoz képest még mélyebben érdekelnek az épített hangszerek, egyfajta DIY-irány, a hangszerek modifikációi, pl. preparációk, világa. Ha már úgy alakult, hogy akusztikus hangszerparkunk fejlődése áll, akkor valahogy mi magunk készítsünk a fentiek segítségével újabb fajta hangzásokat.

A Divje Babe egyetlen egy függesztett cintányért tartalmaz, az viszont számos megszólaltatási módozatban szerepel: kézzel kell rácsapni a cintányér szélére, gumifejű-, különféle timpani-, fa- és trinagulumverő mellett, nagybőgő vonóval, fém lánccal, műanyag és fém seprűvel kell megszólaltatni a cintányér különféle részeinél, bejárva a hangszer teljes terjedelmét.

-Milyen hangzásképre, hangzásvilágra gondoljunk a Divje Babe-vel kapcsoltban? Valamiféle atavisztikus dologra utalsz?

Nagy Ákos: A fuvola és preparált fuvola mellé vonósnégyes és a már említett ütőhangszer társul. Olyan posztszerialista, spektralista eredményekkel íródott experminetális zenéről van szó, ahol az irizáló hangszínek, a széles dinamikai tartományok és a 12 egyenlő részre osztott, lebegésmentes temperálást elhagyva folyamatos fluktáció lép fel. Mondhatnám úgyis, hogy egymásből kinövő és egymással ‘veszekedő’ bepiszkolódó színfoltok határozták meg a gondolkodásomat. Több darabomban kísérleteztem már ezzel, így ez nem újdonság. Inkább a kombinációk száma és egymásutánsiága és az egymással szembeállításuk itt az újszerűség.

Sok darabom valamiféle ősiséget próbál feleleveníteni. Mindig is érdekelt az ősi és a mai világ közötti viszonyrendszer. A kettő kibékítése és az össze nem egyeztethetőségük. A gyermek Nārāyan(a) indiai kereteposzt, a Chiaroscuro balinéz, mon-khmer tánc és árnybábjáték jeleneteket, az Ame no nori fue és a Veiled wince japán udvari zenét, gagaku-t idéz. Zongoradarabjaim némelyike halványan Kárpát-medencei és Balkán népzenei allúziókból építkezik, Lever du Soleil dans le Brouillard apparant című elektronikus és kettőskórust foglalkoztató művem szintén mon-khmer, thai és balinéz zenékből merít és egy transzállapotban elkövetett rituális gyilkosságot fest le. A sor hosszasan folytatható. Helyes tehát a sejtésed, a Divje Babe is atavisztikus zene. Egy elképzelt ősi világot tár elénk. Ha úgy tetszik könnyen kihallhatjuk belőle, akár azt is, hogy egy törzsközösség tagjai egy nagy barlangban összegyűlve misztikus szeánszon vesznek részt, ahol egy látó, egy táltos hangszerével révületbe muzsikálja a közösséget és önmagát is.

-Végül adódik a kérdés, hogy mikor és hol hallhatjuk a művet?

Nagy Ákos: Bízom benne, hogy hamarosan színre kerül Budapest koncerttermeibe. Pontos dátumot sajnos nem tudok mondani neked. A május 31. időpontra kitűzött premier, ami az ArTRIUM - a Bartók Rádió kortárszenei seregszemléje a Márvány teremben lett volna elmarad. Helyette Soli[e]tude című sakuhacsi/fuvola, zongora művem szólal meg egy új verzióban. Színező elemként ütőhangszereket társítottam hozzá.

-Köszönöm a beszélgetést!

Nagy Ákos - Divje Babe ~ első oldal:

Pahud előtt

2017 05 28

Emmanuel Pahud magyarországi fogadtatásán elmélkedve kicsit utána néztem a korábbi beszámolóknak. Noha szakmai részről egyértelmű és teljes a lelkesedés nem mondható el ugyan ez a recenziók szintjén, sőt némelyik olyan távol esik a (szakmai értelemben vett) valóságtól, hogy muszáj néhány sort biggyesztenem a koncertje elé.
Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal kellett megküzdenem – itt alább egy 2016os vélemény:

„Hozzá képest egykor Rampal és főként Nicolet nagyon mértéktartó pódiumjelenségek voltak - Pahud sokkal inkább Galway sikerorientált művészalkatának örököse és továbbfejlesztője, de koncertje válogatja, mikor mennyire kerül előtérbe játékában a hatásközpontú „marketingfuvolázás” szemlélete.” (forrás)

Több dolog is elgondolkodtató. Ami számunkra/számomra – mint szakmabelinek – nagyon szembeszökő, hogy összemos négy teljesen különböző művészegyéniséget, akiket csak bajosan lehet egymással kontextusba helyezni, vagy netán egymásból származtatni. Természetesen szellemi rokonság van, de a mondat ennél jóval többet sugall, és nagy hibát követ el az, aki elnagyolva elmélkedik erről a kérdésről. Nyilvánvaló - legalábbis nekünk fuvolásoknak - hogy teljesen más egy Nicolé jelentősége, mint egy Rampál-é, és ugyan az áll a hozzánk időben közelebb álló Sir James Galway-ra és Pahud-ra is.
A másik finomság a „sikerorientált művészalkat” kifejezés; én nem tudtam, hogy ilyen is van – mert ha van akkor kell lennie kudarcorientáltnak is, de arra meg ki vágyna, ki törekedne..? Tettenérhető egyes recenzensek elmaradása attól a ténytől, hogy már jó ideje a világ koncertpódiumain egy fuvolás is lehet olyan sikeres, mint egy hegedűs vagy egy zongorista. Visszatérve a fentebb említett szellemi rokonságra, talán a négy művészegyéniséget az fűzi egybe, hogy tevékenységükkel a fuvolát, a fuvolázást világviszonylatban is egyenrangúvá tudták emelni a fenti két másik hangszerhez képest.
És itt van a „marketingfuvolázás” mibenléte. Oh, bárcsak tudnám milyen az! Amivel Emmanuel Pahud magyarországi recenzensei gyakran nem tudnak mit kezdeni, az pont Pahud, mint színpadi jelenség. Sokan összetévesztik a mozgást a zenével, de azt hiszem nem kell bizonygatnom, hogy nem létezik a világon olyan fuvolaművész, aki otthon, tükör előtt előre kitalálná mit és hogyan mozogjon egyes darabokhoz. Pahud-t ezzel kapcsoltban nálunk sok – érdemtelen – vád érte, pedig ő sem ezt teszi, hanem egyszerűen reagál a zenére. A hangszeres mozgás a fuvolán egyáltalán nem kézenfekvő, sokkal mélyebbről jön, mint egy hegedűnél, vagy zongoránál, ahol a hangszer fizikai megszólaltatásának velejárója a látható mozgás. Nálunk két forrásból eredeztethető a mozgás, egyrészt habituális kérdés, másfelől abból adódik, amit a játékos a fuvola hangkeltésével kapcsoltban tud, átél. (Természetesen egy bizonyos ponton ez egy forrás). Van olyan fuvolás, aki nagyon keveset, sőt semmit sem mozog – a játéka még is élvezetes. És van, aki keveset mozog és a játéka unalmas. Van, aki sokat mozog és a játéka szuggesztív és van, aki sokat mozog és nem lehet kibírni, amit játszik, mert semmi sem történik zeneileg („nem tudok ránézni, mert elszédülök” – című kategória…). Akár hogy is, de több érvényes út is lehetséges, mindre akár példát is lehetne mondani egy-egy előadó személyében.
Pahud nagyon jó és inspiráló példa arra, hogy hat egymásra illetve következik egymásból a hangképzés, a mozgás és a zenei megformálás – ez utóbbi a hanggal való bánáson keresztül. Zenei hajlékonysága egyértelműen – és látható módon – a rugalmas és ökonómikus testhasználatából fakad. Mindez persze nekünk, fuvolásoknak nem kell magyarázni, de úgy tűnik a koncertkritika szintjén nagyon szükséges erre is kitérni.

És itt van a műsor – erről is beszélni kell. Pahud és Eric La Sage estje egy új szintre emeli a fuvolaművész hazai megjelenését, mivel a korábbiakkal ellentétben szonáta est. A Schubert Variációk kivételével valamennyi mű átirat. És nem szeretném néhány nap múlva valahol azt olvasni, hogy Pahud már annyira nem bír magával, hogy mindent átír fuvolára, amit ér. Nem erről van szó. A Mozart és a Mendelssohn szonáta is már fuvolárepertoár része ként funkcionál jó ideje, (ez utóbbit talán Felix Renggli szólaltatta meg először több, mint két évtizeddel ezelőtt). A Mozart szonátákkal kapcsoltban az a helyzet, hogy létezik egy kiadvány, amelyet Franz Vester adott közre 1981ben az Universal-nál, amelyben 6 hegedű-zongora szonátát ültet át fuvolára és zongorára. A kiadvány valamiért még sem volt sikeres – a darabok igen, az átirat-verziók kevésbé - és a fuvolások a mai napig úgy játszák ezeket a műveket, hogy saját, sokszor nagyon eltérő változatot készítenek belőle – vélhetően Pahud is így járt el. A Schumann Fantázia darabokkal ugyan ez a helyzet, - de itt még korabeli letétek is léteznek különféle szólóhangszer-verziókra, például hegedűre is – a lényeg, hogy a fuvolás maga készít átiratot saját előadása számára. Személy szerint kíváncsian várom Pahud átírói megoldásait erre a műre.
Bizonyos tekintetben szerencsésebb lett volna egy másfajta műsor struktúra, amely több eredeti művet tartalmaz, és lehetett volna benne modern mű, hiszen Pahud-nek kifejezett erőssége a modern zene. Két nappal később Bécsben játszik, ahol Bach Partitája mellett megszólal a Prokofjev Szonáta és a Boulez Szonatina is! De nincs miért keseregni, biztos, hogy jön még és ad újabb szonáta eseteket a jövőben!

Minifesztivál?

2017 05 22

Ez a mostani hétvége úgy alakul, hogy három egymást követő napon át kulminál a fuvola és a fuvolázás, így spontán módon egyfajta minifesztivál-féleség alakult ki. És érdekes, hogy szinte pontosan egy év múlva kerül sok a 2018as Budapest Flute Academy eseményeire is, amire hamarosan vissza térek.
De lássuk a hétvége eseményeit napokra bontva:

~ szombat ~

2017. május 27. 15:30
Budapest Music Center - Könyvtár
1093 Budapest, Mátyás utca 8.


15:30 Pierre Boulez és John Cage levelezése — Jeney Zoltán és Bali János beszélget
17:00 Boulez és Cage — Borbély László (zongora) és Ittzés Gergely (fuvola) koncertje

Esemény: http://info.bmc.hu/hirek/1886

~ vasárnap~

2017. május 28. 17:00
Budapest Music Center - Könyvtár
1093 Budapest, Mátyás utca 8.

Dömötör Johanna 2010 óta a Bázeli Szimfonikus Zenekar szólófuvolása, 2012-től a linzi Anton Bruckner Egyetem professzora. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd Jean-Claude Gérard és Davide Formisano növendékeként Stuttgartban, később Andrea Lieberknecht irányításával Hannoverben végezte. 2009-ben a Temesváron megrendezett nemzetközi fuvolaversenyen a döntőbe jutott és ott különdíjat kapott, 2012-ben a szingapúri nemzetközi fuvolaversenyen elnyerte az első díjat.
Szólistaként - többek között - fellépett a Japán Filharmonikus Zenekarral, a Stuttgarti Kamarazenekarral, a Budapesti Fesztiválzenekarral és a Helsinki Filharmonikus Zenekarral. Vendégjátékosként koncertezett a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, a WDR-rel, az SWR-rel és a milánói Scala Zenekarával. Pályafutása során olyan kiváló karmesterekkel dolgozott mint Zubin Mehta, Daniele Gatti, Esa-Pekka Salonen, Daniel Harding, Kurt Masur, Lorin Maazel és Daniel Barenboim.

Műsor: Johann Sebastian BACH, „NAGY” Frigyes, Henri DUTILLEUX, Albert Franz DOPPLER, BALASSA Sándor és FEHÉR György Miklós művei.

Közreműködik: Dömötör Johanna , Illés Eszter, Drahos Rebeka, Simon Dávid - fuvola, valamint  Mocsári Emma és Ötvös Gábor - zongora.
A belépés ingyenes!

Esemény: http://info.bmc.hu/hirek/1888

~ hétfő ~

2017.05.29. - 19.30

Zeneakadémia - Nagyteremre
Emmanuel Pahud és Eric Le Sage

Mozart: 17. (C-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 296
Schubert: Elszáradt virágok , D. 802
Schumann: Fantáziadarabok klarinétra és zongorára, op. 73
Mendelssohn: F-dúr hegedű-zongora szonáta, op. 4

Link

Dömötör Johanna mesterkurzusa

2017 05 20

DÖMÖTÖR JOHANNA

MESTERKURZUSA és KONCERTJE

2017. május 28. Budapest Music Center – Könyvtár, 1093 Budapest, Mátyás utca 8.

PROGRAM

9-12 ~ kurzus

12-13 ~ ebédszünet

13-16 ~ kurzus

17-19 ~ hangverseny

KÖZREMŰKÖDNEK:

Illés Eszter, Simon Dávid, Drahos Rebeka, Hegyesi Gabriella, Szimicsevics Judit, Szikora Márton, Jakab Ágnes, Bihary Virág, Újfalusi Ivett, valamint zongorán MOCSÁRI EMMA és ÖTVÖS GÁBOR.

MŰSOR

J.S.Bach: C-dúr szonáta Dömötör Johanna

Nagy Frigyes: B-dúr szonáta Illés Eszter

Mozart: C-dúr andante Drahos Rebeka

Dutilleux: Szonatine Dömötör Johanna

Balassa Sándor: Csepeli quartett ~ ősbemutató Bihary Virág, Jakab Ágnes, Szikora Márton, Újfalusi Ivett

Dohnányi: Ária Hegyesi Gabriella

Ötvös Gábor: Feeorin tánca Szimicsevics Judit ~ Ötvös Gábor

Doppler: Andante és Rondo Dömötör Johanna, Simon Dávid


http://www.johannadomotor.com/de

http://info.bmc.hu/hirek/1888

További képek itt: http://illeseszter.com/domotor-johanna-kurzus-zarokoncert/

Pogorelich után

2017 05 09

Mindenek előtt le kell szögezni: Ivo Pogorelich első budapesti hangversenye - amely lényegében egy késői debütálás - hangversenytörténeti jelentőséggel bír. A művész egy olyan hang - és idődimenzióba vitte el a Zeneakadémia közönségét, amelyben eddig még nálunk nem járt senki.

Nyilvánvaló, hogy azzal a zongoratechnikával, amivel Pogorelich manapság is rendelkezik egy teljesen más műsortematika is elképzelhető - egy sokkal kommerszebb, közönséget kiszolgáló fajta. Egy kis Bach, Chopin - lehetőleg valamelyik jól érthető, agyonjátszott műve - és ha Liszt, akkor inkább valamilyen virtuóz kompozíció a művész fiatalkori, zseniális műveiből. Nem kérdés, ha akarná akár öt ráadást is adhatna a hivatalos műsor után. Pogorelich-nél nincs divatkoncertprogram, közönségkiszolgálás, és rutinszerű szerződésteljesítés. De van végtelenül igényes hangzás, szinte korlátlanul széles dinamikai skála, és akár két, három szólam kiemelése egyidejűleg.

Már a műsor felépítés is meglehetősen szokatlan volt, a Dante szonátával nem igazán szoktak zongoraestet kezdeni, - elmaradt az ilyenkor szokásos “bemelegítős, bejátszós” darab - még is Pogorelich az első hangtól “benne volt” a műben. Nem kérdéses, hogy a hangverseny ilyen kezdése tisztelgés Liszt és a magyar zongorahagyomány előtt. Ezt követően az első rész zárószáma ként Schumann Bécsi farsang-ja hangzott el. Ugyan csak kuriózumnak mondható a Mozart mű a műsor második felének nyitószámaként, a különös pozíciót még fokozta, hogy ilyen módon a Rahmanyinov szonáta elé került. Itt Pogorelich egyértelműen egy másfajta hangszerhasználatot érvényesített, így egy történetileg autentikusabb zongorahangzást valósított meg. De a visszafogottabb dinamikai skála mellett ugyan azokat az érzelmi mélységeket kereste és találta meg, mint az est többi darabjában. A Rahmanyinov mű alighanem Pogorelich kedvence, egy általunk tíz éve, külföldön hallott koncerthez képest is fejlődött, alakult az interpretáció, új szólamkiemeléseket, megoldásokat lehetett felismeri.

Pogorelich előadásában ezek a művek egy teljesen különleges időközegben terültek ki, amely nem volna lehetséges egy hihetetlenül éneklő, hajlékony, a hosszú hangok játékmódját mélységesen ismerő zongoratechnika nélkül. Aki nem képes erre ráhangolódni annak eleve esélye sincs a hangverseny megértésére.

Érthetetlen az a hozzáállás a szakma és a közönség részéről is, hogy egyfelől vágyik a különleges hangversenyre, és amikor végre fellép egy hiteles művész, aki tényleg teljesen egyénit tud felmutatni, akkor jön az értetlenkedés és a sztenderdizált előadás hiányolása.

Pogorelich maga fedezi fel a művet, melynek során nem követi a bevált megközelítéseket, még is megoldásai nem mennek szembe a darabbal, hanem ahhoz éppen - egy sajátos minőségben - hozzátesznek. Ez a fajta interpretációs előzményektől és kliséktől mentes újraalkotás egy olyan nagy formátumú művésznek, mint Pogorelich megengedhető és elvárható, nincs mit értetlenkedni rajta - esetleg meg lehet próbálni felnőni hozzá.

Egy valódi művész attól lesz hiteles művész, ha a személyes sorsában megélt, átélt emocionális és szellemi tartalmakat az egyéniségén átszűrve képes megjeleníteni az általa létrehozott alkotásokban. Aki egy kicsit is ismeri Pogorelich életútját és hallotta a Zeneakadémiai koncertjét, az kizárólag arra juthat, hogy Pogorelich valódi Művész - nagybetűvel. Egy valódi alkotó attól lesz igazán hiteles művész, hogy újrateremti a műveket. A legtöbb zongoristának manapság már egyénisége sincs, mint ha valami EU-s szabvány szerint játszanának, lélektelenül és lehetőleg gyorsan. A mélységről fogalmuk sincs. Általában a híres, vagy divatos tanáraik koncepcióit másolják, ismételgetik. Ők az eminens, jólfésült, magolós stréberek, és általában ma ők aratnak. Ők nyerik a versenyeket, mert a lényük, egyéniségük könnyen idomítható az átlaghoz, a trendhez. Pogorelich ezeknek az ellentéte. Ő nem hajlandó kiszolgálni a közönséget, öntörvényű, újító, kísérletező, sokszor szélsőséges. De mindenkor önmaga. Ez a nagy bűne. Ezt nem tudta befogadni a Zeneakadémia közönségének egy része, és persze Fáy Miklós. Két bekezdésnyi recenzióját olvasva semmit nem értett meg a koncertből, teljesen feleslegesen ült ott. Fáy alkalmatlan mélyebb érzelmek befogadására, nyilván a saját érzelmi sekélyessége okán. Ezen kívül képtelen egy koncerten csak jelen lenni és hallgatni, kb. 30 másodpercenként megereszt valami pozőr gesztust, amivel muszáj neki a színpadon történteket önmagára visszacsatolnia - vagy éppen kifelé jeleznie…? A transzcendens pillanatok felismerésére teljesen alkalmatlan. Pedig ezen a hangversenyen nagyon sok transzcendens pillanat volt, akik prekoncepciók nélkül, nyitott szívvel és lélekkel voltak jelen, azok érezték ezt. Fáy Miklósnak és a budapesti közönség sznob részének azt tudjuk javasolni, hogy soha többet ne menjenek a nagy művész koncertjére.

Számukra felejthetetlen koncert élmény marad Pogorelich budapesti fellépése.

Kuti Balázs - Czeloth-Csetényi Gyula

* * *

További cikkek:
https://papageno.hu/featured/2017/04/senkit-nem-erdekel-hogy-mit-erzek/

https://papageno.hu/featured/2017/02/miatta-vonult-ki-martha-argerich-egy-zongoraversenyrol/

http://hvg.hu/kultura/20170408_Bal_kezzel_a_melybe__Ivo_Pogorelich_Budapesten

Egy éve

2017 05 07

Egy éve töltöttük fel a Détári Annával készült interjút, amelyben Anna elmeséli disztóniás életszakaszát. Az interjú már csak a téma és a angol felirat miatt is szép nézettséget ért el.

Annával írásos anyag is készült, sok hangzó melléklettel, itt található.

Május 28 ~ BMC

2017 05 03

DÖMÖTÖR JOHANNA

MESTERKURZUSA és KONCERTJE

2017. május 28. Budapest Music Center – Könyvtár, 1093 Budapest, Mátyás utca 8.

PROGRAM

9-12 ~ kurzus

12-13 ~ ebédszünet

13-16 ~ kurzus

17-19 ~ hangverseny

KÖZREMŰKÖDNEK:

Illés Eszter, Simon Dávid, Drahos Rebeka, Hegyesi Gabriella, Szimicsevics Judit, Szikora Márton, Jakab Ágnes, Bihary Virág, Újfalusi Ivett, valamint zongorán MOCSÁRI EMMA és ÖTVÖS GÁBOR.

MŰSOR

J.S.Bach: C-dúr szonáta Dömötör Johanna

Nagy Frigyes: B-dúr szonáta Illés Eszter

Mozart: C-dúr andante Drahos Rebeka

Dutilleux: Szonatine Dömötör Johanna

Balassa Sándor: Csepeli quartett ~ ősbemutató Bihary Virág, Jakab Ágnes, Szikora Márton, Újfalusi Ivett

Dohnányi: Ária Hegyesi Gabriella

Ötvös Gábor: Feeorin tánca Szimicsevics Judit ~ Ötvös Gábor

Doppler: Andante és Rondo Dömötör Johanna, Simon Dávid


http://www.johannadomotor.com/de

http://info.bmc.hu/hirek/1888