‘zongora’ címkével ellátott bejegyzések

Fóris Szilárd zongoraművész

2018 11 05

Kollégámmal és barátommal készített interjút a Budakeszi TV Ismeretlen ismerős című műsora. Szilárddal sokat léptünk fel együtt, főleg amíg ugyan azon a munkahelyen dolgoztunk. Szilárd sokoldalúságának köszönhetően játszottunk a legkülönfélébb műfajokban a barokktól a jazz-ig, koncerten, éttermekben és rádióadásban is. Az interjúban kis bepillantást nyerhetünk Szilárd világszemléletébe, művészi hozzáállásába - azokba a dolgokba amiért olyan emlékezetes volt vele együtt dolgozni.

A további közös munkáról természetesen nem mondtunk le és ma is kapcsoltban vagyunk, szövögetjük a jövőbeli terveinket. Addig is mutatok néhány régebben készült felvételt:

A másik két felvétel mindössze próbarögzítés két jazz kompozícióból:

Freeman/Gladstone - Jarrett: The Wind



Pat Metheny: Letter From Home




Pogorelich után

2017 05 09

Mindenek előtt le kell szögezni: Ivo Pogorelich első budapesti hangversenye - amely lényegében egy késői debütálás - hangversenytörténeti jelentőséggel bír. A művész egy olyan hang - és idődimenzióba vitte el a Zeneakadémia közönségét, amelyben eddig még nálunk nem járt senki.

Nyilvánvaló, hogy azzal a zongoratechnikával, amivel Pogorelich manapság is rendelkezik egy teljesen más műsortematika is elképzelhető - egy sokkal kommerszebb, közönséget kiszolgáló fajta. Egy kis Bach, Chopin - lehetőleg valamelyik jól érthető, agyonjátszott műve - és ha Liszt, akkor inkább valamilyen virtuóz kompozíció a művész fiatalkori, zseniális műveiből. Nem kérdés, ha akarná akár öt ráadást is adhatna a hivatalos műsor után. Pogorelich-nél nincs divatkoncertprogram, közönségkiszolgálás, és rutinszerű szerződésteljesítés. De van végtelenül igényes hangzás, szinte korlátlanul széles dinamikai skála, és akár két, három szólam kiemelése egyidejűleg.

Már a műsor felépítés is meglehetősen szokatlan volt, a Dante szonátával nem igazán szoktak zongoraestet kezdeni, - elmaradt az ilyenkor szokásos “bemelegítős, bejátszós” darab - még is Pogorelich az első hangtól “benne volt” a műben. Nem kérdéses, hogy a hangverseny ilyen kezdése tisztelgés Liszt és a magyar zongorahagyomány előtt. Ezt követően az első rész zárószáma ként Schumann Bécsi farsang-ja hangzott el. Ugyan csak kuriózumnak mondható a Mozart mű a műsor második felének nyitószámaként, a különös pozíciót még fokozta, hogy ilyen módon a Rahmanyinov szonáta elé került. Itt Pogorelich egyértelműen egy másfajta hangszerhasználatot érvényesített, így egy történetileg autentikusabb zongorahangzást valósított meg. De a visszafogottabb dinamikai skála mellett ugyan azokat az érzelmi mélységeket kereste és találta meg, mint az est többi darabjában. A Rahmanyinov mű alighanem Pogorelich kedvence, egy általunk tíz éve, külföldön hallott koncerthez képest is fejlődött, alakult az interpretáció, új szólamkiemeléseket, megoldásokat lehetett felismeri.

Pogorelich előadásában ezek a művek egy teljesen különleges időközegben terültek ki, amely nem volna lehetséges egy hihetetlenül éneklő, hajlékony, a hosszú hangok játékmódját mélységesen ismerő zongoratechnika nélkül. Aki nem képes erre ráhangolódni annak eleve esélye sincs a hangverseny megértésére.

Érthetetlen az a hozzáállás a szakma és a közönség részéről is, hogy egyfelől vágyik a különleges hangversenyre, és amikor végre fellép egy hiteles művész, aki tényleg teljesen egyénit tud felmutatni, akkor jön az értetlenkedés és a sztenderdizált előadás hiányolása.

Pogorelich maga fedezi fel a művet, melynek során nem követi a bevált megközelítéseket, még is megoldásai nem mennek szembe a darabbal, hanem ahhoz éppen - egy sajátos minőségben - hozzátesznek. Ez a fajta interpretációs előzményektől és kliséktől mentes újraalkotás egy olyan nagy formátumú művésznek, mint Pogorelich megengedhető és elvárható, nincs mit értetlenkedni rajta - esetleg meg lehet próbálni felnőni hozzá.

Egy valódi művész attól lesz hiteles művész, ha a személyes sorsában megélt, átélt emocionális és szellemi tartalmakat az egyéniségén átszűrve képes megjeleníteni az általa létrehozott alkotásokban. Aki egy kicsit is ismeri Pogorelich életútját és hallotta a Zeneakadémiai koncertjét, az kizárólag arra juthat, hogy Pogorelich valódi Művész - nagybetűvel. Egy valódi alkotó attól lesz igazán hiteles művész, hogy újrateremti a műveket. A legtöbb zongoristának manapság már egyénisége sincs, mint ha valami EU-s szabvány szerint játszanának, lélektelenül és lehetőleg gyorsan. A mélységről fogalmuk sincs. Általában a híres, vagy divatos tanáraik koncepcióit másolják, ismételgetik. Ők az eminens, jólfésült, magolós stréberek, és általában ma ők aratnak. Ők nyerik a versenyeket, mert a lényük, egyéniségük könnyen idomítható az átlaghoz, a trendhez. Pogorelich ezeknek az ellentéte. Ő nem hajlandó kiszolgálni a közönséget, öntörvényű, újító, kísérletező, sokszor szélsőséges. De mindenkor önmaga. Ez a nagy bűne. Ezt nem tudta befogadni a Zeneakadémia közönségének egy része, és persze Fáy Miklós. Két bekezdésnyi recenzióját olvasva semmit nem értett meg a koncertből, teljesen feleslegesen ült ott. Fáy alkalmatlan mélyebb érzelmek befogadására, nyilván a saját érzelmi sekélyessége okán. Ezen kívül képtelen egy koncerten csak jelen lenni és hallgatni, kb. 30 másodpercenként megereszt valami pozőr gesztust, amivel muszáj neki a színpadon történteket önmagára visszacsatolnia - vagy éppen kifelé jeleznie…? A transzcendens pillanatok felismerésére teljesen alkalmatlan. Pedig ezen a hangversenyen nagyon sok transzcendens pillanat volt, akik prekoncepciók nélkül, nyitott szívvel és lélekkel voltak jelen, azok érezték ezt. Fáy Miklósnak és a budapesti közönség sznob részének azt tudjuk javasolni, hogy soha többet ne menjenek a nagy művész koncertjére.

Számukra felejthetetlen koncert élmény marad Pogorelich budapesti fellépése.

Kuti Balázs - Czeloth-Csetényi Gyula

* * *

További cikkek:
https://papageno.hu/featured/2017/04/senkit-nem-erdekel-hogy-mit-erzek/

https://papageno.hu/featured/2017/02/miatta-vonult-ki-martha-argerich-egy-zongoraversenyrol/

http://hvg.hu/kultura/20170408_Bal_kezzel_a_melybe__Ivo_Pogorelich_Budapesten