2017 03 havi archívum

Tavaszi

2017 03 26

Beethoven - Tavaszi szonáta, op.24

A zeneköltő halálának 190. évfordulója alkalmából az általam ismert legkorábbi felvétel a közismert hegedű-zongora szonátából.

J.P. Rampal és Alain Marion

A fenti képen Marion J.P.Rampal vezénylete alatt: Ibert-Concerto, 1974

Alain Marion - fuvola, Denis Pascal - zongora.

A tételek:
- Allegro
- Adagio molto
- Scherzo
- Rondo

Az 1999es dupla lemez egy évvel Alain Marion halála után jelent meg, teljes tartalma ez:
Opus 12, nos. 1 to 3;
Opus 23;
Opus 24, “Spring”;
Opus 30, nos. 1 to 3.

Kurzus a Solti György Zeneiskolában

2017 03 20

A Solti György Zeneiskolában került sor Vass Ágnes - többek között Philippe Racine tanítványa volt - berni professzorasszisztens, valamint zenekari fuvolás fuvolakurzusára február 24én. A kuriózumnak számító kezdeményezés keretében zeneiskolások kaptak tanácsokat egy olyan fuvolástól, aki gyakorlatilag külföldi környezetben szocializálódott, mindezt nyelvi akadályok nélkül. A passzívan résztvevő tanárok továbbképzési pontokat is kaphattak a részvételért - ennek ellenére, sajnos viszonylag kevés érdeklődött vonzott ez a ritkaságszáma menő esemény.

A résztvevők között többen is felvételire illetve versenyre készültek, egy-egy etűd és előadási darab bemutatása után segítséget tanácsokat kaptak 20 percben. A munka során nem elsősorban a darabok megformálásának mikéntje került előtérbe, hanem fuvolázás általános technikájának csiszolására helyeződött a hangsúly. Elhangzott egy érdekes kifejezés,  a túltámasz, amely éppen olyan hiba, mint a támasztás hiánya, és nem ritkán jellemzője a hazai fuvolázásnak. Ugyan így megfogalmazódtak azok a főbb sajátosságok amelyek megfigyelhetőek itthon zeneiskolai és magasabb szinten is, például a túl kifordított hangszer és a túlságosan felemelt fej. Egészében véve a kurzus határozott üzenete volt, hogy a fuvolázás alapvetően egy könnyed, erőlködés és erőltetéstől mentes mechnizmus - vagy legalábbis annak kellene lennie - és ezt keressük minden technikai elem tekintetében. Érdekes volt az is ahogy a tanárnő felépítette egy-egy rossz szokás átalakításának elindítását.

Vass Ágnes a berni főiskolán természetesen nem zeneiskolásokkal foglalkozik, - elsősorban technikát és hangképzést tanít - még is könnyen talált közös hangot a kurzus tanulóival. Az áttanított nap után még egy rövid hangversenyt is adott, amely tökéletesen tükrözte azokat az alapgondolatokat, amelyeket a kurzus folyamán képviselt.

Giuseppe Gariboldi születésnapján

2017 03 17

Giuseppe (Francesco Gabriele Patrizio Gaspare) Gariboldi (1833 március 17 - 1905 április 12).

Talán kevesen tudják, hogy olaszországi tanulmányait követően, 1856ban Párizsba költözött, ahol zeneszerzőként és viruóz fuvolásként tevékenykedett. 1870től,  a porosz-francia háborúban a Vöröskereszt kötelékében dolgozott.  1871től 1895ig ismét tanít fuvolát és zeneszerzést Párizsban. Halála előtt tért vissza Olaszországba.

De nézzük meg szakmai életét egy kicsit részletesebben is! Az alábbi részlet abból a cikkemből való, amely a Parlando májusi számában jelenik majd meg. (A teljes cikk itt olvasható).

“Gariboldi művei szerepelnek ugyan metodikánkban, de amolyan mellékesként, könnyed dallamosságot hordozó etűdjei inkább ”kispályás játékosok”, nem beszélve darabjairól, amelyeknek még az előbbieknél is kisebb szerepük van. Kisebb fajta, európai szintű nyomozást kellett indítanom, hogy egyértelművé tehessen játszott Böhm hangszerén, vagy nem? Kiderült: áttért a Böhm-fuvolára, a Conservatoire-ben képezte magát. 1872ben nevezték ki a College Rollin fuvola professzorának. Fuvolaiskolája – Méthode élémentaire pour la Flûte- Boehm et Flute ordenarie – Henri Altès művével egy évben, 1880ban jelent meg Párizsban, Méthode complète-je pedig négy évvel megelőzte azt, és 1882ben adta ki szintén itt a L’art de prélude-t. Nálunk etűdjeinek csak egy töredékét ismerik, metodikáját egyáltalán nem. Műveit Ambroise Thomas (1811-1896), az ünnepelt opera szerző, adta ki; Garboldi az ő, fuvolázni tudó lányát Elmira Thomas-t vette feleségül. Ambroise Thomas egyéb iránt a Conservatoire igazgatója volt 1871től haláláig, az ő Mignon című operájára írta Taffanel a máig kedvelt fantáziát. Gariboldi 15 kötet(!) etűdöt (itt alább felsorolom), - ebből 9 kötetet a Leduc kiadó jelentett meg - valamint 36 duó-etűdöt (6×6 összeállításban) írt. Barátai voltak Victor Hugo, Charles Gounod, Jules Massenet, Charles Thomas és Daniel Auber is. Gariboldi oktatásunkban azon kevés szerzők egyike lehetne, aki kifejezetten Böhm-fuvolára írt átfogó pedagógiai munkákat…

Etűd kötetei itt következnek, és az alábbiakból látható, hogy Gariboldi igen tematikus és bőséges etűd anyagot kínál, ezáltal az egyik legkiforrottabb, Böhm-fuvolára épített metodikát tekinthetjük az övének”.

1) 58 Petits exercices
2) 30 Études facile et progressives
3) 12 Caprices op. 37
4) L’indispensable, études journalières op. 48
5) Vingt études chantantes op. 88
6) 20 Exercices journaliers op. 89
7) 15 études dédiées aux amateurs
7) Études complète des gammes op. 127
9) Méthode de flûte op. 128
10) Études Mignonnes op. 131
11) Vingt petits études op. 132
12) Grands études de style op. 134
13) Grands exercices op. 139
14) L’art de préluder op. 149
15) Études de perfectionnement op. 217
16) 20 Caprices-études op. 333

Különös figyelmet érdemel az op.149-es L’art de préluder, amelynek ajánlása Doppler Ferencnek szól. A kötet mintegy hatvan rövid, amolyan befújó jellegű gyakorlatot tartalmaz, általában 3,4,5 sor terjedelemben. A műveknek két típusa van, egyfelől egy lassú, kadenciaális, szabad megformálású, valamint egy motorikusabb, skála, vagy hangzatfelbontást középpontba állító típus, amelyek a kötetben felváltva, hangnemek szerint követik egymást.

Telemann 250

2017 03 14

Idén van Telemann halálának 250. évfordulója, amelyről a fuvolások (is) sokféle formában megemlékeznek, így például François Lazarevitch, akinek 12 szólófantáziát tartalmazó cd-je a zeneszerző születésének hónapjában, márciusban jelenik meg.

Paul Taffanel fuvolája

2017 03 13

Az fenti videót - fényképekből összefűzve - Emanuel Arista (http://www.aristaflutes.com/) készítette Bernard Duplaix fuvolagyűjtőnél, a hangszer az ő tulajdonában van. Láthatjuk Louis Lot fuvola Dorus-féle gisz-billentyűtjét, és érdekes lehet az elegáns kialakítású, filigrán disz-billentyű is, ami eleve kizárja, hogy tartósan, erősen rátámászkodjon a játékos. Az álló képen Taffanel kezeit láthatjuk és szinte érezhető milyen puhán fogja, tartja a hangszert - még akkor is ha a felvétel pillanatában szinte biztosan nem játszott rajta. Taffanel-el két posztban is foglalkoztam nem is olyan nagyon régen; az egyik bejegyzést a Dolgozatok sorozatban találjuk itt, a másikban, a Könyvajánló sorozatban pedig E.Blakeman életrajzi kötetét mutattam meg.

125 éve született Honegger

2017 03 10

Sir James Galway - fuvola - Arthur Honegger (1892-1955): Danse de la Chevre
A René Le Roy-nak dedikált darab 1922-ben született, és az ő előadásban is meghallgathatjuk itt.

Kodály “135″ | “50″

2017 03 06

Kodály (1882-1967) - a magyar és az egyetemes zenetörténet megkerülhetetlen alakjának - évfordulói kapcsán a Hét zongoradarab egyikének átdolgozása:

A darab eredetije Vazsonyi Bálint (1936-2003)előadásában:

Sakuhacsi kurzus

2017 03 01

Talán még nem késő jelentkezni:

“A Tan Kapuja Buddhista Egyház a tavaszi félévben ismét 15 alkalomból álló sakuhacsi (japán bambuszfuvola) kurzusokat indít, kezdők (újrakezdők) számára is. A foglalkozásokra hétfői és szerdai napokon kerül sor, mindkét napon 16.15 órai kezdettel. Az érdeklődők szükség esetén, kaució ellenében tanulóhangszert igényelhetnek.
Helyszín: A Tan Kapuja Buddhista Egyház (1098 Budapest, Börzsöny u. 11.), a Kollégium épülete
Az első foglalkozás időpontja: 2017. február 6, illetve 8.
Jelentkezési határidő: nincs
Jelentkezés: kenez.laszlo(kuk)gmail(pont)com
A teljes tanfolyam díja: 7.500,- Ft”

Forrás: http://kenezlaszlo.hu/index.php/kurzus

A kurzust Kenéz László tartja, aki így vall magáról:

(…) “Japán zenével 2011 óta foglalkozom intenzíven. Elsődleges érdeklődési területem a zen buddhizmus sakuhacsira íródott zenéje (honkjoku), illetve a hangszeres meditáció gyakorlata (szuizen). Tradicionális japán zenei tanulmányaimat 2013 óta Justin Senryu irányításával végzem. Emellett előszeretettel játszom modern előadási darabokat és saját kompozíciókat is, miként a hangszer a hagyományoktól eltérő improvizatív megszólaltatásának, színházi alkalmazásának lehetőségei is foglalkoztatnak. Repertoáromat a japán klasszikus kamarazene (szankjoku) irányában is bővítem, több alkalommal is felléptem Csordás Gyulával (koto) és Keidzsiro Takakuval (samiszen, ének)“.(…)

Egy felvétel következik, rövid improvizáció Kenéz Lászlótól és a hozzá tartozó bevezetésből egy részlet: (…)”A tél végén vagyunk, már olvad a hó, csordogál a patak s a kert egyre inkább megtelik tavaszi természeti zajokkal és zörejekkel, madárhangokkal, mígnem egyszer csak kinyílik a cseresznyefa virága és megszólal a Sakura tradicionális dallama. A darab vége az elcsendesedő esti kert nyugalmát, a talajt átitató víz neszezését idézi. Az illusztráció Hokusai Katsushika egy tavaszi témájú képe, a Goten hegy (1832 körül)”.

A felvétel itt található (sajnos a beágyazás nem engedélyezett).

Néhány gondolat a kurzus elé (szintén a honlapról, innen):

(…) “A kurzus zenei anyagát a Csósi (調子), Hangolás vagy Ráhangolódás című eredeti zen buddhista darab adta. Rövid, 18 lélegzetet számláló darabról van szó, amely hagyományos kezdő darab, nemcsak a tanulásban, hanem a nyilvános előadásokon, az otthoni vagy közös meditációkon is. Egy japán mester szerint, aki e darabot megtanulja, mindent tudni fog, ami a zen buddhista darabok, a honkjokukel játszásához szükséges. A sakuhacsi repertoár hosszú és hallhatóan igen nehéz darabjaihoz képest e darab egyszerűsége ezért csalóka, hiszen a legegyszerűbb megvalósítása a legnehezebb minden művészetben (ahogy a zenben is), így kitartó, elmélyült munkát követel. Virtuóz módon, gyors futamokat játszani a sakuhacsin, akármilyen furcsán hangzik is ez, könnyebb, mint egyenletesen, simán és hosszan megfújni egyetlen hangot. A kurzus során a résztvevők a Csósi minden fontos technikai elemével megismerkedtek, a többi pedig csak a gyakorláson múlik”.
(…)

Befejezésül egy másik felvétel, a korábbi improvizációval és a jelenlegi évszakkal ellentétben ez az őszről szól és megkomponált mű: Fukuda Rando - Miyama Higurashi (Tücsök a völgyben).

“A mű a kora ősz hangulatát ragadja meg; a hegyek között, a távoli völgyben, egy eldugott zugban még énekel a tücsök, de hangja már nem a nyarat, hanem az elmúlást juttatja eszünkbe; a tónus melankolikus, a lassan hűlő levegőben már ott lebegnek a búcsúszavak.
A darab 1928-ban íródott úgynevezett modern honkyoku. A honkyuko szó “eredeti, régről áthagyományozódott zeneművet” jelent, amelynek szerzője ismeretlen, s amelyet zen szerzetesek örökítettek nemzedékről-nemzedékre századok óta. A modern honkyoku elnevezés arra utal, hogy a darab szerzője e tradícióra tekintettel komponálta művét. A hangvétel a népdalok világát idézi, de az előadásmód már a korabeli „új japán zene” mozgalom eszményeihez igazodik”.

Itt hallgathatjuk meg.

Kenéz László honlapján még elméleti értekezéseket is találhatunk a sakuhacsi játékról magyar nyelven. Íme egy részlet:

Hiszamacu Fujo: Monológ (Hitori Kotoba, 1830)

Aki a sakuhacsit kívánja tanulmányozni, annak távol kell tartania magát a világi gondolatoktól, el kell határolódnia vágyaitól és sutba kell hajítania a „jobb” és a „rosszabb” fogalmait. Elméjét a hasára, a köldöke alatti területre kell összpontosítania, mert itt hallhatja meg a bambusz hangját. Ez a legfontosabb dolog. Emiatt kell csukott szemmel is játszania. Különösképp a kezdők figyeljenek erre, mert a nyitott szem világi gondolatokat ébreszthet“. (…)

További értekezéseket olvashatunk itt.