the FluteBlog

A párizsi Conservatoire vizsgadarabjai… ismerjük őket, a fuvolarepertoár részei, de vajon ismerjük-e valamennyit? Larry Krantz oldaláról vettem át a teljes listát, amely 1824től 2002ig veszi sorra a darabokat. Sok érdekességet lehet felfedezni benne, például azt, hogy mennyire egyeduralkodó Tulou (1786 – 1865) kompozíciói – un. Grand Solo-i, amely e korszak technikai csúcsdarabjai lehettek -  végig a 19.század folyamán. Tulou 10 évesen került a Conservatoire-be és tanított is ott 1829től 1856ig. Böhm hangszerreformájának ellenzője volt. Kovács Lóránt egyik művét, a 13. Grand Solo-t meg is jelentette az EMB-nél a Romantikus Fuvolaviruózok 2.kötetében. Érdekes, hogy ez a mű milyen sokszor szerepel vizsgadarabként az évtizedek során, míg a 10. Grand Solo mindössze egyszer bukkan fel. Az is érdekes, hogy pont  a franciák, akik az elsők között reagáltak Böhm újítására mindössze egyszer, 1865ben vesznek fel két évszázad alatt Böhm kompozíciót vizsgára.

De vannak teljesen ismeretlen darabok is, így például Moquet – a Pan szonáta szerzője – akinek Eglogue című művét itt láttam először (azóta sem hallottam és nem tudom milyen nehézséget rejtegethet…). Érdekes lehet még a Fauré Fantázia 1898as felbukkanása, amelyet Duvernoy Concertino-ja követ a következő évben. Ebből egy érdekes sorozat bontakozik ki a következő években; a Chaminade Concertino a Ganne és Perilhou darabjai közé ékelődik – ez a két utóbbi mű nem futott be akkora karriert a fuvolairodalomba, mint a Concertino. Ezt követi Enesco, Ganne, Gaubert és Taffanel ismert művei, hogy azután néhány – általunk nem ismert – darab következzen. Így jutunk el az Hue Fantáziáig, amit Casella – máig modernnek ható -  Sicilienne and Burlesque-je követ – és még csak 1914ben járunk! 1923: Gaubert Nocturne and Allegro Scherzando; Ibert-Koncert 1934, és egy igen figyelemre méltó időszak, illetve “jó évjáratok” az 1942-46ig terjedő szakasz – Bozza, Dutilleux, Jolivet, Tomasi, Sancan… – ezek a művek mind a világrepertoár részeivé lettek.

Izgalmas még Messiaen felbukkanása, akinek Fekete rigó című műve még a komponálás évében, 1952ben vizsgadarabbá – és repertoár darabbá – vált, sőt 1989ben újra felbukkan. Boulez Szonatinája már nem volt ilyen szerencsés, az 1946os komponálást követően 1985 írta ki vizsgára a Conservatoire.

Ahogy azt már megszokhatták az idelátogatók néha fuvolások honlapjára hívom fel a figyelmet. Ez alkalommal egy régi pályatársam Hajas Szilárd honlapját ajánlom mindenki becses figyelmébe.