Fukushima – Requiem (újra)

Vannak helyzetek, hogy újra elő kell vegyek bizonyos régebbi posztokot. Most az a kétrészes anyag kerül újra terítékre, amely Kazuo Fukusima (magyarosam is lehet írni a nevét) Requiem című szólódarabjával foglalkozik. Néhány hete azt a kérdést kaptam hogyan oldom meg a 43.ütem üveghangjait. A kétrészes műelemzésben nem foglalkoztam ilyen gyakorlati kérdésekkel, de most megteszem. Egyébként itt a két cikk elérhetősége, aki még nem látta – vagy régen olvasta – annak érdemes újra rápillantani:

1. http://www.czeloth.com/blog/?p=1136

2. http://www.czeloth.com/blog/?p=4001

A szóbanforgó rész a darab vége felé van, itt látható. A notáció 3 üveghangot jelez, mégis négy hangot jelölte meg piros kerettel. Eredetileg tehát az egyvonalas C hang átfújásairól van szó.

A kérdéses ütemre a pp dinamika érvényes, ilyen módon még az egyvonalas C átfújása is kérdéses lehet. Ám a pp hangzáson belül a cisz külön dinamikát kap: ppp – így előfordulhat, hogy kissé kilóg a hangzásból. A szerzői szándék meglehetősen nyilvánvaló: egy homogén, vékony hangzó területet hoz létre egy teljes ütem terjedelemben.  Tehát  – ami a saját megoldásomat illeti – sehol sem játszok valós üveghangot, helyette piano fogásokat alkalmazok. Ezek – mivel túlintonáltak felfelé – lehetővé teszik az extrém befordítást, ezáltal a stabil és egységes vékony hangzást eredményeznek minden hangra ebben az ütemben. Tehát az alábbi fogásokat javaslom a kérdéses hangokra ( C lábas fuvolára):

Vagyis a kérdés örök, nevezetesen, hogy mit is kell megszólaltatni: a notációt, vagy a szerzői szándékot…

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Jean-Louise Tulou ~ 13 és 9 Grand Solo

Ami a 13. Grand Solot-illeti már nagyon vártam, ugyanis ez az a mű amit nálunk mindenki ismer Kovács Lóránt jóvoltából, aki beletette a művet a Romantikus Virtuózok 2. kötetébe a 300 év fuvolamuzsikája sorozatban. A megjelenés éve 1989, de ehhez képest eléggé ritkán hallható ez a Tulou mű, pedig nagyon szép feladat.

Napjainkban (2021) – ahogy arról korábban írtam – Anna Pustlauk továbbra is szorgalmasan játsza fel a Conservatoire vizsgadarabjait és most ért a tizenharmadikhoz – erre utaltam a poszt kezdetén. A művésznőt egyre csak csodálom, mert elképzelni is nehéz hogyan tud alkalmazkodni egy-egy műben az adott fuvolához és billengyűszámhoz, amely nyilván meglehetősen spacifikussá teszi egy-egy technikai állás kivitelezését.

Következzen tehát az op. 96-os Grand Solo (cca.1840), a zongoránál most is Toby Sermeus játszik, a hangszer egy 1854 Pleyel zongora, a fuvola Claire Genewein gyűjteményéből került a fuvolaművésznő kezébe.

J.-L. Tulou: 13e Grand Solo op. 96

Egy másik Jean-Louise Tulou (1786-1865) Grand Solo-t is választottam, egy eléggé különleges darabot, az Esz-dúr hangnemű kilencediket, amely az op. 91-es.

A művésznő így ír erről a különleges koncertről:

Tulou 1843-ben komponálta a 9.Grand Solo-t a Conservatoire szokásos versenyére. A darab ez egyik leghosszabb vizsgamű és abban is különleges, hogy bés hangnemben íródott – mindössze öt ilyen van a húsz között. Ez már önmagában nehézséget okoz a D-dúr jellegű, egyszerű rendszerű hangszereken, de Tulou még egy Cisz-dúr passzázst is beiktatott a műben, amely így komoly fejtőrést okozhatott a három pályázónak. Gustave Lemou, François-Émile Lascoretz és Gustave Bruyant hiába gyakoroltak szorgalmasan, egyikőjüknek sem sikerült első díjat szerezni. A tizennégyéves Lemou második díjat kapott, (Anna Pustlauk az ő fuvoláján játsza a 10. Grand Solo-t ), Lascoretz pedig “megfelelt”. Ő tanulmányai végeztével visszatért szülővárosába, Troyes-be és fontos szerepet töltött be a város zenei életében. Bruyant nem kapott díjat és a vizsgát követően hangszert váltott, áttért oboára. Tulou tehát – úgy tűnik – eléggé próbára tette a tanítványokat az Esz-dúr hangnemmel… A fuvolaművésznő sok fuvolát kipróbált míg talált egy megfelelőt erre a műre, amely nem más, mint lyon-i Jean-Baptiste Tabard ötbillentyűs hangszere (cca. 1840), amely vélhetően katonazenekari fuvolának készült és ezért jobban illeszkedik a bés hangnemhez. A zongorista személye itt sem változik, a Pleyel zongora ezúttal 1843-as.

Tulou 9e Grand Solo op. 91

Jean-Louise Tulou

Azthiszem Anna Pustlauk még nem rögzítette a kedvencemet, amely – ha jól emlékszem – nem más, mint a 11. Grand Solo. Legalább még egyszer hallunk tehát az előadókról, amikor ez a felvétel is elkészül.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Két magyar fuvola bemutatása cca 1830 ~ Mihály György gyűjteményéből

see english below…

Régi magyar fuvolák jártak nálam Mihály György gyűjtő jóvoltával, aki kiemelkedő fúvóshangszer-gyűjteményt tudhat magáénak. Kettővel felvételt is készítettem – kissé kapkodva – sajnos a többivel nem tudtam elmélyedni igazán, illetve nem voltak igazán játszható állapotban. A hangszerek egy fotózásra érkeztek Budapestre, ahol a “Magyar Fuvolázás 200 éve” című kötet borítóján jelennek majd meg.

Scheily egybillentyűse

A két fuvola két pesti mester munkája, cca 1830 körüliek. Az egyik Scheily/Schaily műhelyéből került ki – ez az egybillentyűs. A másik Bleszner Antal munkája, aki a Scheilynél sajátította el a fuvolakészítés fortélyait. Egyik fuvola sincs teljesen jó állapotban, de meglepő mennyire karakteres hangi adottsága van mindkettőnek ilyen állapotban is, ezért ugyan az a művet – Lewis Granom Siciliano-ját – játszottam mindkettőn. Nagy kérdés és fehér folt is, hogy vajon milyen minőséget képviseltek a 19. század első felének pest-budai fuvolakészítői, de e fuvolák alapján talán nem túlzás kijelenteni, hogy a kitűnő minőség mellett még egyfajta egyéniséggel is rendelkeznek.

Bleszner ötbillentyűse

I had old Hungarian flutes courtesy of the collector György Mihály, who has an outstanding collection of wind instruments. I also made a recording with Kett – a bit hastily – unfortunately I couldn’t really go into depth with the others, and they weren’t in a really playable condition. The instruments arrived in Budapest for a photo shoot, where they will appear on the cover of the book “200 Years of Hungarian Fluting”. Scheily’s one-keyboard The two flutes are the work of two masters from Pest, circa 1830.

One of them came out of the Scheily/Schaily workshop – this one-keyed. The other is the work of Antal Bleszner, who learned the tricks of flute making at Scheily. None of the flutes are in perfect condition, but it is surprising how much characterful voice they both have in this condition, so I played the same work – Lewis Granom’s Siciliano – on both. It is a big question and a white spot as to what quality the Pest-Buda flute makers of the first half of the 19th century represented, but based on these flutes, it is perhaps not an exaggeration to say that in addition to excellent quality, they also have a kind of individuality.

Posted in Napról-napra, videó | Tagged , , , | Leave a comment

Vivaldi – L’Estate, RV 315 (részletek)

Aki mostanában téved erre a blogra azt hiheti, hogy ez valamiféle barokk fuvolával foglalkozó oldal – pedig nem. Még akkor sem, ha – belegondolva – körülbelül 1993 óta foglalkozom a traverso-val, vagyis lassan harminc éve. Ezzel együtt persze ez a foglalkozás nem volt folyamatos, sőt ez a fuvolafajta inkább az utóbbi néhány évben került nálam előtérbe. A barokk fuvolával való kapcsolatomról majd külön írok egyszer, most viszont ideje volt már egy modern hangszeres felvételnek. Ráadásul egy elfelejtettnek vélt anyagot találtam, sajnos csak részletek eléggé kétséges minőségben.

Valamelyik fuvolás találkozóra készülve, előkészítésként koncerten játszottam a Vivialdi Négy évszakjából a Nyár című concerto-t. Azthiszem a fuvolás találkozóra Békésen került sor (2004) nem sokkal a Zene Világnapi koncert után, ahol ez a felvétel készült. Úgy emlékszem a koncertet zenekarra kellett játszanom és – külföldi és hazai közreműködökkel – a teljes Négy Évszak elhangzott, ha jól emlékszem Matuz Gergő vezényletével. A szervezők négy fuvolásra osztották a négy versenyművet, eredetileg a Nyarat nem én kaptam, hanem apukámra, Csetényi Gyulára osztották ki, akinek viszont Ausztriában volt koncertje éppen akkor Szelényi István fiával, Szelényi Lászlóval. Így került hozzám a concerto.

Talán Severio Gazzeloni volt az első, aki ennek a sorozatnak az adoptálásával próbálkozott. Mivel én ezt a művet még soha nem játszottam korábban egyszerűen a hegedű szólamot használtam. Vivaldi Négy évszakja jól játszható fuvolán – előadó kérdése, hogy milyen átírói megoldást talál az egyes szólószakaszokra – de valamennyi concerto-ban van kiemelten nehéz szakasz, sőt talán a Nyár ilyen szempontból kissé kiemelkedik a többi közül. Utólag azt mondom kár, hogy nincs meg a felvétel végig, illetve nem tudom készült e felvétel a Találkozón, ha igen, talán egyszer az is előkerül.

Czeloth-Csetényi Gyula – flute
Csősz Éva – piano
01.10.2004.

Posted in Napról-napra, videó | Tagged , , | Leave a comment

A Quantz project – update

Ideje szétnézni a Quantz-projekt házatáján is, mert a kínálat egyre csak bővül. A Benedek Csalog és Alexis Kossenko (Franciaország) nevével futó kezdeményezés nem kevesebbet vállalt, mint Johann Joachim Quantz össze művének rögzítésére. Ami kitűnő hír, hogy egy ideje már kottákat is kapunk a felvételek mellé. Ezeket ugyan ott találjuk, ahol a felvételeket, vagyis a “Listen” menüpont alatt, és ugyanitt találunk információt az adott felvételről is. Ezen belül, a “Released Sheet Music” menü alatt még további kottákat találhatunk (ezúttal hangnemek szerint), valamint a “Upcoming Recordings & Sheet Music” alatt láthatjuk azt az utat, ami még az előadók előtt áll…

Jelenleg tizenkilenc szonátát és négy koncertet találhatunk az oldalon, illetve Quantz Verschuch-jából az Adagio-t, amely meglehetősen nyilvánvaló metodikai céllal készült. Az alábbi kép egy részlet e tételből, amely remélhetőleg arra sarkal, hogy meghallgassuk, sőt tanulmányozzuk a felvételt – úgyvélem Benedek kitűnően játsza, teljesen spontán hatást kelt a rendkívül szövevényes diszítés-folyamat.

Johann Joachim Quantz - Adagio

Posted in Napról-napra, kép, mp3, repertoár | Tagged , | Leave a comment

Nyári traverso

Nyáron váratlanul lehetőségem nyílt, hogy felvételt készíthessek egy igen szép helyen (egyelőre nem árulom el hol….). Sajnos a lehetőség hirtelen, sőt felkészületlenül ért el, így gyakorlatilag szinte semmit sem tudtam készülni rá, mindössze a telefont raktam le a felvételekhez és már játszottam is. Mindezt korán reggel 7 körül kellett kiviteleznem, mert nem tudtam, hogy a környező szántókon dolgoznak-e. Tehát eléggé kapkodnom kellett, de a kiemelkedő hangzású kápolna miatt feltétlen megérte, még ha a felvételek nem is tökéletesek. Végül volt lehetőségem még egy másik felvételt is készítenem a szintén kitűnő akusztikájú pavilonban is.

Raphael Dressler (1784-1835)
- Choix de jolies Bagatelles ~ Air Portugaise (Theme and variation)
Traverso flute by Rudolf Tutz after G. A. Rottenburgh

George Tromlitz (1725-1805) – IV. Partita ~ Menüett I-II
Traverso flute by Rudolf Tutz after G. A. Rottenburgh

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Egy muzeális Karl Scholl gyűjtemény bemutatása

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Szelényi – 12 könnyű kis darab

Nem rég találtam ezt a felvételt, amely a maga nemében egyedülálló. Ugyanis Anne McKennon valamennyi darabot eljátsza a sorozatból, ilyen módon ez az egyetlen felvétel jelenleg, ahol profi művész szólaltatja meg ezeket a kis darabokat. Kedves ötlet és meglepő is, hogy eljutott hozzá – a floridai Jacksonville-be – az EMB kiadványa. Kár, hogy későn találtam meg… milyen jó lett volna közzé tenni a “Nyitnyikék” verseny előtt, amikor a darabok kapcsolatos posztot kiadtam.

http://www.aemckennon.com/
Szelényi István (1904-1972)
Anne McKennon -fuvola
Jeanne Huebner – zongora
2020

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment

A párizsi Conservatoire vizsgadarabjai

Ismerjük valamennyit… ja, mégsem!

Elsősorban azok a művek váltak repertoárdarabbá, amelyeket már Theobald Böhm modern fuvolájára készületek, illetve ahhoz a korszakhoz kapcsolódnak, amikor Paul Taffanel volt a vezető tanár az intézetben. De mi a helyzet a többi darabbal? Ezt a kérdést tette fel Anna Pustlauk, aki nem kevesebbre vállalkozott minthogy felvegye az összes vizsgaművet, amelyek még egyszerű rendszerű fuvolára készültek. A projekt nagyszerű és nem kis vállalkozás, mert valamennyi darabot más-más egyszerűrendszerű fuvolán játsza. A művésznő oldaláról megtudhatjuk összesen 21 kompozícióról van szó 1824 és 1859 között, valamint egy köztes évről (1860), amikor Böhm modern hangszere bevezetésre került az intézményben Vincent Dorus által.

A vállalkozás pontos menetéről itt tájékozódhatunk. Ebben a posztban az első, valamint a jelenlegi legutolsó felvételt teszem közzé, de aki a teljes lejátszási listát szeretné az is megtalálható (8 darab került eddig felvételre) itt.

Az első mű tehát Tranquille Berbiguier 5. koncertje. A videókhoz mellékelt leírást minden esetben érdemes elolvasni. Ehhez a műhöz Pustlauk kisasszony azt írja, hogy Joseph Guillou, a Konzervatórium akkori fuvolatanára Berbiguier (1816-ban megjelent) 5. koncertjét választotta a vizsgára. Guillou két tanítványa, Carrière és Lauret kapott első díjat ebben évben. Lauret, 1809-ben született, 15 éves volt ekkor, diáktársáról, Carrière-ről semmit sem tudni, de egyidős lehetett vele.

Berbiguier ~ Cinquième Concerto

Anne Pustlauk, fuvola
Toby Sermeus, zongora

“Ehhez a felvételhez a Tibouvile Frères műhelyének fuvoláját használjuk. Valószínűleg a 19. század első harmadában készült (további információ a https://www.flautorama.ch/doku.php?id=2014sb-47 oldalon)”.

A zongorista partner minden esetben Toby Sermeus, és érdemes a zongorahangzásra is figyelni, hiszen a korhű fuvola hangzásképéhez ez is szervesen hozzátartozik.

És itt a jelenlegi utolsó mű, ami rögzítésre került.

Tulou, Jean-Louis – Dixième Grand Solo, No.10, Op.92

Jean Louis Tulou 1844 augusztusában komponálta a 10. Grand Solo-t a párizsi konzervatórium versenyére. Pustlauk kisasszonyt idézi a fellelhető forrásokat is: A Revue musicale augusztus 11-én így ír: „Fuvola. – Első díj: Lemou úr, egy alig tizenhat éves fiatal diák, akire legfeljebb tizenkettőt mondanánk, hajós fiúként kezdte, és csak két éve van a Konzervatóriumban. Második díj: Mr. Alrit, mindketten Tulou úr tanítványai”. Mindkét diák nagyon jó fuvolajátékos volt, és később különböző színházi zenekarokban játszott Párizsban, illetve Nantes-ban. A videóban szereplő fuvola Lemou tulajdona volt, mint első díjat vehette át. Rögtön észrevehető, hogy egy profi játékosé volt. Nagy és rugalmas hangzással, jó intonációval és könnyű billentyűkkel rendelkezik, amelyek elengedhetetlenek a virtuóz játékhoz. A zongora egy 1854-es Pleyel.

A művésznő egy hosszabb összefoglalót is közöl a saját oldalán a két nyertes fiatalemberről, itt olvashatjuk.

Korábban már foglalkoztam egy posztban a vizsgadarabokkal, az erről szóló poszt itt található: http://www.czeloth.com/blog/?p=581

Hallgassuk meg a lejátszási lista összes művét, kitűnő előadások, a művésznő bámulatosan kezeli valamennyi, változó billentyűszámú modellt, nem csupán hangi, vagy technikai tekintetben, de zeneileg is. És akinek nem elég ennyi Pustlauk kisasszony kiemelkedő játékából azoknak adok egy ráadást azzal a darabbal, amiben megismertem: C.G. Belcke átirata (c. 1830) Bach Kromatikus fantáziájából – természetesen egyszerűrendszerű – ezuttal – Liebel fuvolán.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

APP

Személy szerint erősen kétlem, hogy a hangszeres oktatásban az applikációké a jövő, de tagadhatatlan, hogy ezeknek az eszközöknek vannak előnyei. Ismerkedjünk meg néhánnyal – azaz fuvolából a fellelhető összessel, ami két app-ot jelent legjobb tudomásom szerint. Többről ugyanis nem tudok. Nevezetesen az ABRSM és a TomPlay alkalmazásairól van szó. Vizsgáljuk meg őket külön-külön, ám az mindkettőben közös, hogy az app-ok lénygében virtuális kíséretet adnak a hangszernek, esetünkben a fuvolának. Mindkettőt a GooglePlay áruházból tölthetjük le.

TomPlay

Az egyik legismertebb rendszer, több ezer zenét illetve kottát tartalmaz, tehát nem csak fuvola van benne. Az alkalmazást és a hangszert beállítva, elindítva 2-3 ingyenes darabot kapunk, de ezek csak arra jók, hogy megismerjük a szerzeményünket. Kétféle elérés van: az egyik az éves előfizetés (ezt nem ismerem, de itt nagy szabadságot kapunk, azthiszem a megvásárolt darabot meg is oszthatjuk tanítványukkal), a másik, amikor darabonkét vesszük meg a műveket. Én ezt az utóbbit használom. Ha megveszünk egy művet a Tomplay nemcsak virtuális kíséretet ad, és nemcsak virtuális kottát kínál és szkrolloz, hanem a kottát ki is nyomtathatjuk. Olykor a zongorakíséretet is kínálja, ilyenkor a darabot akár zongorakísérővel is játszhatjuk, azaz komplett anyagot kapunk. Ennek megfelelően az árak eléggé borsosak, de talán nem annyira mintha fizikai kottát vennénk. Például egy egyszerű Wilhelm Popp-tól származó, zeneiskolásnak való előadási darab 1799 Ft. De – ami lényeges – találunk itt professzionális darabokat is, mint például Gaubert Madrigálját , ez 2790Ft. A Poulenc szonáta esetében egy tétel kerül ennyibe. Ha már az áraknál tartunk legolcsóbb, ami kapható egy egyszerű Verdi feldolgozás, ez 790Ft. Mint mondtam azoknál a műveknél, ahol zongorakíséretet is kapunk az ár magasabb, és ez így van azoknál a műveknél is, ahol zenekari kíséretet kapunk (ez utóbbi ritkább, a zongorakíséret a jellemző). A vásárlás rém-egyszerű, a Shop-ban (sárga nyíl) – ahol szerzőkre, műfajokra és nehézség szerint is kereshetünk – rákattintunk a műre (előzőleg meg is tudjuk hallgatni) és Google Play-en keresztül fizetünk. Ehhez persze az kell, hogy legyen Google profilunk, de ha van gmail-es levelezőnk, akkor az is van. A vásárlás azonnali és a mű azonnal a miénk. Műveinket a könyvtárakban rendszerezhetjük, ez annál is praktikusabb, mert vannak duók (pl. Kuhlau komolyabb felkészültséget kívánó művei) és triók is a rendszerben.

Nézzük meg mit látunk, ha megnyitjuk az áhított darabunkat:

A sárga nyíl, amely az Audio-ra mutat annyit jelent, hogy itt tudjuk beállítani a lejátszás előtt, hogy mindkét hangszert akarjuk hallani, vagy csak az egyiket. A citromsárga nyíl a tempó beállítása, míg a zöld nyíl segítségével felvételt is készíthetünk. A hangolás (kék nyíl) több hangra is lehetséges, egy oktáv áll a rendelkezésünkre. A lila nyíl mutatja az annotációt, azaz írhatunk is a kottába és menthetjük is. A lefelé mutató rózsaszín nyíl a nyomtatás ikonra mutat. És – mint utaltam rá – lejátszás közben a rendszer mutatja a kottát hol tartunk, illetve lapoz is. Ez táblagépen igen könnyen követhető. Az alkalmazás persze telóról is fut és bluetooth-al kiküldhetjük a hangot egy jobb hangszóróra.

ABRSM – The Associated Board of the Royal Schools of Music

Az ABRSM története 1889-ig nyúlik vissza és akit érdekel ennek a – ma már nemzetközi – vizsgarendszernek a története az itt elolvashatja. Itt és most nem térek ki arra mi az ABRSM, sokáig abban a (tév)hitben éltem csakis én csinálok ABRSM felkészítést nálunk, de kiderült, hogy egyre többen foglalkoznak ezzel a területtel itthon. Nos, az ABRSM a lezárásokat követően nyitott az applikációk felé.

Az ABRSM alkalmazása kicsit más jellegű, mert ez a rendszer a vizsgadarabokat kínálja gyakorlásra. Két jelentős különbség van a TomPlay-hez képest: az egyik az ár, a másik a kínálat. ABRSM alkalmazását is a Google áruházból töltjük le – mint bármi mást – de itt minden hangszerre külön app van, nekünk nyilván a fuvola kell. Az app-nak nincs ingyenes része, mindössze egy rövid részletet kínál az alkalmazás megismerésére. A darabok az ABRSM vizsgadarabjai, amelyek egységesen 699Ft-ba kerülnek. A fizetés ugyan úgy történik mint a másik rendszernél.

A megvásárolt darab a YOUR PIECES-be kerül (sárga nyíl, ill. alatta láthatjuk miket játszottunk legutóbb) és azonnal birtokba vehető – ám itt nem kapunk kottát. Ugyanis a applikáció az ABRSM vizsgakottáinak melléklete, tehát meg kell lennie a kottának (néhány mű fuvolaszólamát a neten megtalálhatjuk…). A kottáknak elég borsos ára van, főleg így hogy Nagy-Británia többé nem uniós állam. A darabok un. Grade-ekbe vannak sorolva, minden kottában 9 mű van, szóló is és kíséretes is. Az annyit tesz – hogy a hazai gondolkodástól merőben eltérően – egy Grade akkor teljesül, amikor a hozzá szükséges készségek (un. Syllabus) birtokában van a vizsgázó. (Ez jelentősenmás szemlélet, mint ami nálunk a zeneiskolába megy az évenkénti vizsgázásokkal…) Egy Grade 1 kotta ára £11,95, ami minden Grade-el egy fonttal emelkedik. A kottát simán megrendelhetjük az ABRSM oldaláról. A kottában természetesen zongorakíséretet is kapunk, nagyon szép igényes kiadványok ezek, és ami fő, metodikailag nagyon jól át vannak gondolva, íme…

Tehát – elvileg – kell legyen kottánk az applikációhoz és talán legjobb ha az anyagot a munkahelyünkkel vetetjük meg… Hogy kicsit képet kapjunk vizsgarendszerről annyit elárulok, hogy a Grade 1-2(3) kb zeneiskolának felel meg, de a Grade 4-ben már Bach és Händel szonáta is előfordul. Grade 7-ben Taffanal, Vivaldi és Telemann művek vannak, de nincsenek műfaji határok, mert minden esetben jazz-es, swing-es játszanivaló is előfordulhat.

Mint utaltam rá a darabok csoportokban vannak, azaz 3×3 darabot találunk minden egyes Grade-ben. A vizsga során minden csoportból (A,B,C) egy-egy művet kell választani és teljesítenünk kell a syllabus szerinti követelményeket, ám ez most nem fontos. Az app-on keresztül bármelyik művet megvásárolhatjuk és már játszhatjuk is. A művek az app-ben két csoportban vannak, ugyanis a kiadványok 3 évente változnak, így a 2018-2021-es régi anyagok és a 2022-től elérhető új vizsgaanyagok érhetőek most el az alkalmazásban. Az ABRSM alkalmazásának – bár kottát nem ad – több előnye, illetve hátránya is van a TomPlay-hez képest. Például (nagy előny) a darab tempóját lejátszás közben is állíthatjuk… (lefelé mutató sárga nyíl)

…valamint a fuvolát és a zongorát ki-be kapcsolhatjuk. Ez utóbbit a két jópofa bácsi (az alkalmazás jellegzetessége) nyomkodásával tehetjük meg – a gyerekek imádják… Viszont nincs hangolásra lehetőség, ezt játék közben kell kitapasztalnunk. A legfurcsább, hogy a tempót egy tárcsa-szerűséggel állítjuk be, de numerikus információt nem kapunk arra nézve mi is a tempónk. Ez megnehezíti a darab tempójának számontartását. A tapasztalat azt mutatja, hogy a zeneiskolások sokkal jobban maguknak érzik a kíséretes darabot és magabiztosabban jelennek meg a zongorakíséretes órákon, az sem elhanyagolható, hogy az applikáció mindig ugyan azt a tempót adja, amit beállítottunk. Aki pedig ABRSM vizsgára készül annak nincs is más választása.

Tehát a nagy kérdés melyikkel járunk jobban… Erre azt tudom mondani, hogy mindkettőt használom rendszeresen. A TomPlay inkább populáris, ám bőven találunk benne profi repetoár darabokat is, de (kevesebb) könnyű, klasszikus darabot is. Az ABRSM is szuper, főleg a didaktikus felépítettsége miatt. Egyetlen kérdésre nem találtam eddig megoldást, nevezetesen a költségekre. Ugye, a kottát megveheti az intézmény, (némi spórolással mi magunk is…) de ki fizesse a virtuális darabok/kíséretek árát? Erre a kérdésre nem találtam megoldást eddig, főleg azért nem, mert a Google-fizetés miatt hozzám futnak be a költségek és ezzel az intézmény nem tud mit kezdeni. Mindenesetre ironikus, hogy az sok ikt-eszköz és kompetencia közepette egy ilyen elemi kérdéssel nem tud mit kezdeni a rendszer. Viszont a költségek magasak, én idén már 20.000Ft körül járok (kb. nem számoltam még össze) a két rendszerrel együtt, bár egy darabot nyilvánvalóan több tanuló is megtanulhat. Visszaháríthatnám a szülőkre a költséget, de ezt nem szeretném már csak azért sem mert egy művet többen is használhatnak. És végül ez nem az én magánügyem, hanem egy intézményen belüli oktatói tevékenységről van szó, amit a rendszernek tudnia kell kezeli. A gyerekek egyébként imádják ezeket az app-okat, főleg mert van ráhatásuk pl. a tempóra, simizhetik a képernyőt (nem kell túlzásba vinni…). De törekvő szándékú fuvolások, sőt mi magunk is megtalálhatjuk bennük a magunk örömét.

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment