Soha nem írtam posztot az általam átdolgozott sorozatról, nevezetesen Szelényi István (1904-1972) 12 könnyű kis darab-járól. Az ötletet az adta, hogy a Nyitnikék tehetségkutató fuvolaversenyre – teljesen meglepő módon – a kötet három darabja is helyet kapott a kötelező művek között. Az eredeti sorozat 24 darabot tartalmaz és két kötetben jelent meg 1958-ban, ebből válogattam teljesen önkényesen, hiszen a teljes kötet bőven adna még átdolgozói lehetőségeket. Így az általam készített sorozat lényegében egy tizenkét-darabos válogatás, amelyben csak a legszükségesebb változtatásokat tettem meg. A kiadványt az akkori jogtulajdonos, a szerző fia, Szelényi László gondozta, aki egyébként zongoraművész volt, és ő írta az előszót is a 2004-es megjelenéshez. A kiadvány azóta is – úgy tűnik – igen népszerű a fuvolások körében, és itt az alkalom és a pillanat, hogy néhány felmerülő kérdésre választ adjak.
A három kötelezőnek kiírt darab a következő: Játékdal, Régi rege, Cirkuszban.
A Játékdal a hegedű-sorozatban is az első mű, és jó példa arra, hogy semmilyen változtatást nem hajtottam végre az eredetihez képest. A hangnem megmaradt és nem történt oktáv transzponálás sem, csupán az Allegretto jelzés ad útmutatást arra hogyan ragadjuk meg a mű karakterét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk el a kottát – a saját illetve tanítványunk igényeit figyelembe véve – előadási jelekkel. Mivel a darabokkal kapcsolatban semmilyen szakmai előzmény nem volt, azaz én magam sem tanítottam őket mielőtt megjelentek, így elsősorban a felhasználókra bíztam, hogy olyan módon alakítsák a fuvola-szólamot, ami nekik a leglogikusabb. Így jogosan merülhet fel a kérdés miként kell játszani a nyolcadokat abban a darabban, hiszen erre semmi sem utal. A tenuto nyilván nem segíti elő a karaktert, így nyugodtan staccato-pontozhatjuk a nyolcadokat. De felmerülhet az is, hogy kötjük a második nyolcadcsoportot, akár végig. Ez azért sem rossz ötlet, mert megerősíti az ütem második ütését,amit egyébként a zongora jobbkeze egyébként is megvalósít. Így akár egy pici hangsúlyt kaphat minden második ütés. További kérdés lehet, hogy mi legyen azokkal az ütemekkel, ahol két negyedhang van. Ezeket köthetjük is, de talán a tenuto jobb megoldás. A tempót illetően nem szeretnék javaslatot írni annyi viszont bizonyos, hogy a címben ígért játékosság nem igényel kifejezetten gyors tempót.
Régi rege
A darab – fuvolás olvasatban – a legato témakörére ad lehetőséget. A zongora szólamban a bevezető ütemekben a 3. és 4. negyeden tenuto jelzés van. Ezt a fuvolaszólamban is átvehetjük és végigvihetjük úgy, hogy a két negyed nagyon lágyan, “épphogy” legyen megütve – legalábbis szerintem. Kérdés lehet a 25-28-as ütemekkel kapcsolatban, ahol a negyedek megkapták a tenuto-jukat, viszont a nyolcadok elvesztették a kötőívet. Itt a fortissimo dinamika (eredeti) miatt változik meg a jelleg, de nem feltétlen kell a dinamikát szó szerint vennünk, elég ha – valamilyen módon – tetőpontként kezeljük ezt a szakaszt, illetve a darab leghangosabb – akár kissé deklamált – pontja mégis ez a néhány ütem. A 26. és 28. ütem első 4 nyolcadát a fuvolás kötheti, ha akarja – talán jobban illeszkedik így a zongora szólamához és az elvárt diminuendo- jelleghez. A Moderato tempójelzés széles skálán értelmezhető. Az egyértelmű, hogy a zongorának eléggé nagy íveket kell összefognia és az ideális az lenne ha a fuvolás is kibírna 4 ütemet egy levegőre, de ez nem feltétlen kell így legyen, illetve nem mehet a nyugodt tempó rovására. A tempót egyébként lehet némi rugalmassággal kezelni a darab folyamán, előre lehet vinni és visszanyugtatni.
Cirkuszban.
A három közül ez a darab a legélénkebb tempójú és a zenei-groteszk témakörében mozog. Arra és a cirkusz világára utal az strepitoso (elképesztő) utasítás, valamint a marcato-k, illetve sforzato-k jelenléte, amelyek nyomán erőteljesebb, energikusabb előadást célozhatunk meg. De a tempó itt sem kifejezetten gyors, a Vivace inkább lelkes, mint rohanós előadást sugall. Az darab legvégén az ossia-t “mai fejjel” már hanyagolnám (gyanítom senki sem használja) – viszont a legutolsó hangot lehet egy oktávval feljebb játszani ad lib. A 25. és 27. ütemekben a tizenhatodokat akár köthetjük is, valamint a 23. 25. és 27. ütemekben lehet staccato-pont a nyolcadokon, vagyis azokon, amin nincs semmilyen jelzés. De – hogy ne legyen egyszerű a helyzet – ugyan ezen hangok (23. 25. 17. ütem második negyedén a nyolcad) kaphat akár tenuto-t is – ebben az esetben a jobb-kézhez illeszkedik a fuvolaszólam. Szerintem mindkét olvasat “játszik”.
Továbbá… ha egy pillantást vetünk a 6,7,8 ütemekre akkor látjuk, hogy a zongora jobb kéz negyedein tenuto van – ezt vegyük át a fuvola szólamába is. Valamint a 30,31,32-es ütemek marcato-it a zongora jobbkezéből vegyük át a fuvola szólamában is. Itt az erősebb dinamika indokolja ezt. Hasonló a helyzet a 34 és 38-as ütemekkel, ahol a zongora jobb kéz marcato-it szintén vegyük át a fuvolába is. Ezeken a pontokon (34. és 38.ütemek második negyede) kicsit meg is lehet fogni a tempót, lehet egyfajta agogika. A képen remélem látszik mire gondolok…
Mindezeken túlmenően a lényeg, hogy a zenei groteszk karaktere valósuljon meg, gondoljuk bohócokra, légtornászokra, oroszlánokra – az asszociációs skála igen széles….
Végül találtam néhány felvételt gyakorláshoz, sajnos nem teljesek…
Játékdal – kíséret, részlet:
https://youtu.be/by_VGoLvhX8
Cirkuszban – kíséret, részlet:
https://youtu.be/o535i5BLyA4
A kötet a mai napig az egyetlen a Zeneműkiadónál, ami az én kezem nyomát viselni, bár bőven volt és van azóta is átdolgozói ötletem és megvalósításaim.