Fuvolavásárlás 3.rész

A profi fuvola

Már olyan messze jutottál, amennyire csak lehetséges, és az ujjaid gyorsabbak mint, mint a mechanika, az Ansatz-od erősebb, mint amit egy normális fuvola egyáltalán el bír viselni, és a napi 5 órát gyakorlást csak elvesztegetett időnek érzed, mert a kezedben tartott hangszer csak akadályoz… vagy csak minden lehetséges segítségre szükséged van… akár hogy is, de egyszer eljön a nap amikor be kell szerezi egy professzionális fuvolát, és ezt lépés nem lehet félvállról venni. Az árak 8000$-tól kezdődnek és mennek felfelé… és felfelé… ,és egy ilyen szintű fuvola megvásárlása valószínűleg életed legnagyobb vásárlása lesz, tehát érdemes az egész kérdést logikusan megközelíteni.

Amikor megkérjük a fuvolásokat sorolják sorolják fel a szempontjaikat a legtöbben absztrakt leírásokkal fognak elő állni a hangról, a hangszínről, és egyebekről. Igen, fontos, de szerintem nem ezek az elsődleges szempontok. Figyelembe véve egy fuvola megvásárlásainak költségeit, ez legalább annyiba – ha nem többe – fog kerülni, mint az autó amit vezetsz, érdemes tehát összevetni a két vásárlás szempontjait. Aligha voltak olyan szempontjaid, hogy mennyire csillogó a fényezés és mennyire elegánsak a kerekek, hanem  megfigyeled, hogy arrébb kell-e majd tenni a sebességváltót a következő fél évben. Ezekkel a szempontokkal egy tanuló fuvolához jutnánk vissza.

A billentyűzet már említett holtjátékai, a részek illesztései, valamint a fuvola teljes, alapos szemrevételezése az árfekvés miatt bizonyosan egy magasabb szintet mutat, még is érdekes eltéréseket fogsz találni a különféle márkák között.

Következő lépésként el kell dönteni, hogy a fuvola teljesen kézi készítésű, vagy csak részben. A legkönnyebben ezt úgy állapítjuk meg, először megvizsgáljuk a billentyűzetet valamint a testet.

A) Billentyűzet - alapvetően két típusa létezik: “Y” alakú billentyűkaros billentyűzet, és pont forrasztásos billentyűkaros billentyűzet.

A kézi készítésű modelleknél igyekeznek minél kevesebb állítócsavart alkalmazni, ami egy költségesebb, de kívánatos megoldás. A szokásos, kevésbé költséges “Y” billentyűkar érzékenyebb a fizikai hatásokra, könnyebben elhajlik.

A kézi készítésű modelleknél a nyílásokat és a billentyűket fokozott pontossággal állítják be, így csak egy vékony papíralátét kell a pontos beállításhoz, ezen kívül a külső fizikai behatásoknak is jobban ellen áll.

B) A fuvolatest és a hangnyílások – A húzott kémény széles körben elterjedt amióta Haynes kifejlesztette az eljárást és a legtöbb gyártó áttért rá, azzal együtt, hogy az eljárás több vagy kevesebb csőtorzulást okoz, de még is a forrasztott kémény a csúcs eljárás.

A húzott kémény

A húzott vagy “kommersz” kémény anyaga a cső testéből egy darabban van kiemelve, de ez az eljárás deformálhatja a csövet. Ezáltal a kémény anyaga is vékonyodik, és szükséges a nyílás tetejét lehengerelni, és ez nem a legjobb megoldás amikor a billentyű pontos záródásáról van szó.

A forrasztott kémény

A forrasztott kémény gyakorlatilag a csőre forrasztják, így a falvastagság elegendő ahhoz, hogy a billentyű pontosan felfeküdhessen a nyitott nyílásra. A kémény illesztésének belső sarkát kézi úton “lekaparják” szabaddá téve a hang útját. Érdekes fordult a fejlesztés történetében, hogy míg évekig tökéletesítették a húzott kéményt, hogy megfelelően éles szögben csatlakozzon a  csőhöz, addig sikerült megoldást találni a forrasztott kémény belső élének lekerekítésére is, ami szükséges a levegő szabad útjának biztosításához.

A legelképesztőbb választási lehetőséget még is a különféle fémek alkalmazása nyújtja, amelyek hol mély, sötét, gazdag, vagy éppen felhangdús, de nem éles hangot biztosítanak. De erről a következő alkalommal lesz szó.

(az eredeti szerzője: Mark O’Connor)

A bejegyzés kategóriája: Napról-napra, cikk, fordítás
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!