Concerto pour flûte

Marc-André Dalbavie: Concerto pour flûte
Michael Jarrell: … un temps de silence …
Matthias Pintscher: Transir

Emmanuel Pahud, flute
Orchestre Philharmonique de Radio France/Peter Eötvös
Orchestre Philharmonique de Radio France/Pascal Rophé
Orchestre Philharmonique de Radio France/Matthias Pintscher
EMI Classics 501226-2 DDD 54:59

Prominens zenészek felelősége az új művek keletkezésének elősegítése, és nem csak azért, hogy a zeneszerző asztalára kenyér kerülhessen. Emmanuel Pahud, nem csak az egyik legsikeresebb fuvolás szólista napjainkban, hanem ezen a fronton is megteszi a kötelességét. Ennek eredményei hallhatóak új cd-jén. A fuvola nem kevésbé meghatározó hangszer a modern zenében, mint bármelyik másik fafúvós hangszer. Mégis, amikor egy ilyen cd-t a fuvolás rajongók a kezükbe vesznek lesznek akik az öklüket rázzák az ég felé, hogy miért nem tud ragaszkodni a szólista Bach és Mozart műveihez. Persze nincs semmi baj ezekkel a zeneszerzőkkel, de a műveiket újra és újra rögzíteni nem szolgál semmilyen hasznos célt. A legjobb őket közvetlen koncertélményként hallgatni, mindamellett a hangszer egyébként széles lehetőségeit alig használják ki.

Szóval, ez az én bocsánatkérésem, ha szükséges, ehhez a három versenyműhöz. Vajon a fuvola koncert repertóárjának állandó részévé válnak? Ezt még korai lenne megmondani, de feltételezésem szerint nem sok esély van rá, kivéve ha maga Pahud nyújtja nekünk az élményt koncerten vagy felvételen. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a művek jelentéktelenek lennének, de a „Csökkenő hozadék elve” nem kevésbé érvényes a klasszikus zene világában, mint máshol.

Mindhárom mű egytételes. A legfantaztikusabb hangulata Dalbavie művének van. A fő rész egy 17 perces elbűvölő felfedező út, áttetsző hangokkal, amely egyáltalán nem egy zenei tűzijáték.

Jarrell darabja a „…un temps de silence …”, ahogy a neve is sugallja, a szünet épp oly fontos szerepet játszik benne ,mint a megszólaló hang, ezért a zenekar és a szólóhagszer viszonya inkább együttműködő, mint szembeállított.

Pintscher Transir című műve – a név utalás az átmenetre és utazásokra – Dominique Troncin, emlékére készült, aki 33 éves korában elhunyt. A Transir alapjául Troncin vázlatai szolgáltak, és hangvétele határozottan a búcsú benyomását kelti, de koránt sem morbid.

Pahud lenyűgöző ezekben a darabokban, még akkor is ha adódik a kérdés, miért kötődik pont ezekhez a művekhez és szerzőkhöz. Elég annyit mondni, hogy ezek a felvételek aligha túlszárnyalhatóak. Abből a teljesítményből a Orchestre de Radio France Philharmonique is kiveszi a részét. Azok számára, akik törődnek a fuvolával, és akik nem akarják látni repertoárjának stagnálását, ez egy nagyon is ajánlott lemez, bár az én ajánlásom inkább kötelességtudó, mint szeretetteljes.

Copyright © 2008, Raymond Tuttle

A bejegyzés kategóriája: cd, cikk, fordítás, kép
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!