2018 10 havi archívum

“Fuvolák és fuvolaművészet Theobald Böhm előtt”

2018 10 29

…a Parlando novemberi számában

A cikkem - amelynek élő, szóbeli változata a Bicskei Regionális Fuvolás Találkozó alkalmával hangzott el 2018 tavaszán - gyakorlatilag a Böhm-fuvola és metodikájának kialakulása Magyarországon című korábbi anyagom folytatása, és mint ilyen, nagyon rég várakozott arra, hogy elkészüljön és megjelenhessen.

A bicskei találkozó szervezőinek köszönhetem, hogy felkérésükkel felgyorsították a cikk elkészültét, mert végül is úgy alakult, hogy a szóbeli előadás és az írás párhuzamosan készült, és, bár lényegét tekintve a két anyag azonos még is tartamilag kicsit eltér egymástól - már csak az írásos és a szóbeli változat természete miatt is. Terveim szerint, a nem túl távoli jövőben egy képekkel társított hanganyag láthat majd napvilágot.

De maradjunk az új cikknél, amelynek címe: Fuvolák és fuvolaművészet Theobald Böhm előtt - itt olvasható és a Parlando novemberi számában jelent meg.

Néhány felütést idézek kedvcsinálóként:

“Noha a téma rendkívül gazdag és szerteágazó – szinte beláthatatlan területről van szó - igyekeztem a magyar vonatkozásokat is kiemelni annak érdekében, hogy jobban érthetővé váljon a hazai fuvolametodika kialakulása is, illetve azok a tényezők, amelyek ezt a folyamatot formálták.”

Kényes kérdéshez érkeztünk. A 19. század fuvolaművészinek kompozícióról az utókor nem késlekedik sarkos ítéletet mondani, nevezetesen: ezek a művek messze elmaradnak a zenetörténet fő sodorvonalától, és szinte valamennyi az „üres” virtuozitás fitogtatására készültek – ezzel kijelölésre kerül e kompozíciók metodikai értelemben vett értéke is. Ezzel párhuzamosan felvetődik az a kérdés, tudniillik miért kerülték annyira szembetűnően a zenetörténet formálásában élenjáró zeneszerző-géniuszok a fuvolát a 19. század folyamán? A gyors és pontatlan válasz erre az, hogy a hangszer túl primitív volt a vezető zeneszerzők törekvéseihez. A fentiek ismeretében ez az állítás aligha tartható.”

“Ilyen módon bár merre is billent a fuvolametodika mérlege a későbbiekben – mert bár időszakonként változik a barokk és a modern zene aránya – de a 19. század mindig háttérbe szorult. Ugyan akkor könnyű belátni, hogy nem csak játéktechnikai értelemben megkerülhetetlen e korszak, hanem zenei kifejezés és hangideál szempontjából is döntő folyamatok zajlottak ekkor, ebben a tekintetben igen fontos szem előtt tartani, hogy a 19. század fuvolazenéjére ne csak technikai értelemben gondoljunk, hanem a színes, zenei kifejezés értelemben is.”

“A Böhm-fuvola megjelenésével alapvetően megváltozott a helyzet, de nem egy csapásra. A játéktechnika leegyszerűsödése, az „egy fogás-egy hang” elvéből ered, – amely végeredményben a Böhm-fuvola sajátossága, és amely e modellel jelent meg – minimalizálódott a hang- és hangnemszínezés lehetősége (vagyis homogenizált lett a hang). De ilyen módon lehetőség nyílt nem csak egy egyszerűbb módon tárgyalható és könnyen leírható metodika létrehozására (jelesül a francia fuvolaiskola írott anyagairól van szó), de lehetőség nyílt a szemlélet könnyebb terjesztésére, exportjára is.

Karácsonyra

2018 10 22

Ezúttal nem az utolsó pillanatban posztolom a Karácsony alkalmával előadható darabokat, hanem kicsit korábban.

…fuvolára-zongora

Két művet már mutattam az elmúlt években, de van egy új is. Ez pedig Carl Reinecke Karácsonyi szonatinája, amely eredetileg zongora darab, de készült belőle majdnem kortárs hegedű-zongora letét is. Az átdolgozást az a Hans Sitt készítette, - apja magyar származású hegedűkészítő volt - aki jelentékeny hegedűtanár volt a 19. század vége felé. Ez utóbbi verziót felhasználva készítettem fuvola-zongora változatot, úgy, hogy a második, mély fekvésű tételt egy oktávval magasabban is elkészítettem. Ilyen módon a két szélső tétel hangterjedelme D’ és D”‘ között található, a mélyebb részeknék jeleztem, hogy oktávval feljebb is játszható - mindezt a zeneiskolás előadás érdekében. A műben Reinecke különféle karácsonyi zenei témákat mutat be rendkívül leleményes módon, így például Bach Karácsonyi Oratóriumából és Händel Messiásából is hallhatunk motívumokat a Stille Nacht mellett! Ha zeneiskolás előadásban gondolkodunk talán 3.-4. osztálytól lehet megpróbálkozni a tételekkel.

…fuvola+valami, zongorával

A második mű is ismerős lehet a rendszeres Olvasónak. Szinten Reinecke-től a Nussnacker und Mausekönig sorozatból (eredetileg ez is négykezes) a Karácsony este című tétel, amely most három verzióban készült el: 2 fuvola-zongora, fuvola-klarinét-zongora, fuvola-cselló-zongora.Itt már inkább érdemes 5.-6. osztályosokkal próbálkozni.

…4 fuvolára

Az ír származású John Henry Hopkins - itt fent látható - az amerikai episzkopális egyház 8. püspöke volt, aki szinte minden művészeti ágban alkotott. Az általa írt korál, a Három Királyok egyik leghíresebb kompozíciója, még jazz feldolgozása is van, de itt 4 fuvolára hangszerelve találjuk meg. Ha nincs H-lábas fuvola a 4.szólamra akkor a 3. szólamot kell azon a helyen bejátszani. Az ikonra kattintva nyithatjuk meg a kottát:

Végül egy fájl, amiben 3 (!) darab található 4 fuvolára. Az első egy Bach(?) korál, amit nem sikerült beazonosítanom, tehát nem feltétlenül karácsonyi - itt opcionálisan altfuvolát is alkalmazhatunk. A második Irving Berlin White Christmas című kompozíciója, amely Claudio Perelli átdolgozása (játszhatjuk ismétléssel is). A harmadik mű szintén nem az én hangszerelésem, ez Jule Styne - a 20. század elején élt brit dalszerő - Let it Snow című kompozíciójának fuvolakvártett verziója.

Sir James Galway

2018 10 16

a Carolyn Nussbaum Music Company szervezésében

Szerintem ez az egyik legjobb Sir James Galway masterclass, ami élő közvetítésben volt mostanában - sőt megmerem kockáztatni, hogy a legjobb, ami a facebook-on előfordult. A darabok is izgalmasak és a közvetítés minősége is kitűnő, jó a hang és több kameraállás is van.

Például a Chant de Linos-t most már legalább másodszorra hallom masterclass keretében és mindig meglepődök mennyire jól ismeri és milyen szívesen és nagy hozzáértéssel tanítja Galway ezt a művet. Nem tudok róla, hogy valaha rögzítette volna, vagy akár koncerten játszotta volna, de ha mégis egész biztos, hogy szenzációsan oldotta volna meg. A Stamitz koncertet magam is játszottam neki és talán sokan nem tudják, de James Galway egyik nagy favoritja ez a koncert.

A közvetítés időtartamától nem kell megijedni - több, mint 3 és fél óra - de van benne egy bő félórás szünet. A program általános kérdések megbeszélésével kezdődik (testtartás, légzés és így tovább…), ezt semmi esetre se hagyjuk ki, utána pedig a következő a menetrend:

00:43 Stamitz ~ G-dúr koncert
01:10 Jolivet ~ Chant de Linos
02:22 Sancan ~ Szonatina
02:52 piccoló darab

Ansatz - paparazzi

2018 10 09

Már nem is tudom megmondani hanyadjára kerül elém ez a kép a Facebook-on és minden alkalommal felmerült bennem, hogy írok róla pár sort.

Először is nem tudom ki készítette, de elég jó munkát végzett. A második ami mindig érdekes az a kommentek. Itt típus-hozzászólásokról beszélhetünk, pl, hogy ki kinek a kedvence, és hogy ez vagy az a fuvolás miért nincs rajta, stb… Visszatérő hozzászólás-típus a “több igazság is van” jellegű megjegyzés - miszerint az ideális Ansatz mibenléte - némi képzavarral élve - valóban nem kőbevésett, több jó megoldás is lehetséges. Egy kommentelő azt is felvette miért csak férfiak vannak összegyűjtve.

Ennek egyébként több oka is lehet. Először is nem könnyű ilyen képeket találni főleg azért, mert a fuvolások az un. “official” képeiken ritkán emelik fel a hangszert és még ritkában fúják valósan a fénykép kedvéért a fuvolát. Vélhetően azért, mert nem anatómiai tanulmányt akarnak az arcizmaikról, hanem egy használható fényképet szeretnének. A hölgyek e tekintetben még óvatosabbak, mint a férfiak - jogos tehát a felvetés, valóban lehetne ilyen táblát készíteni fuvolaművésznőkről is, de kép is kellene hozzá. Mindenesetre jó ötlet.

De a lényeg nem ez lenne, mert számomra rendkívül meglepő módon, úgy tűnik mindenki átsiklott felette az általam ismert kommentekben. Pedig már első pillanatban is látható, és ez volna az egész tabló lényegi értelme. A megfejtés a kép alatt található…

Do you have a favorite? How do you play?

Közzétette: Gemeinhardt Musical Instruments – 2018. szeptember 9., vasárnap

A képek majdnem párba állíthatóak, sőt még az is lehet, hogy az általam ismeretlen alkotónak talán volt is ilyen szándéka (ennek csak az mond ellent, hogy pont 9-en vannak…): Rampal és Moyse egyértelműen hasonlóan pozicionálja a befúvónyílást, Taffanel és Galway között is találunk egyértelmű összefüggést - és nem az arcszőrzetre gondolok - hanem az ajkak vonalára, és Pahud-Nicolet párosnál pedig az előrenyúló felső ajak az, ami összekapcsolja a két művészt. A párba állítás talán még Julius Baker és Bennett is esetében is működne, de itt a fotó szöge annyira más, hogy inkább már belemagyarázás lenne.

Hogy mi ennek az egésznek az értelem? Nem más, mint az, hogy világosan kimutatható ki kivel van fuvolaiskola-irányzat tekintetében rokonságban, sőt akár közvetlen kapcsoltban. És ez minden más okoskodást és fejtegetést egyszerűen felülír.

Van még egy ráadásom is. Ide kívánkozik egy rövidke felvétel 1968-ból, amelyben Karlhenz Zöller (1928-2005) - évtizedekig a Berliniek szólófuvolása volt - a Badinerie-t játsza, természetesen Herbert von Karajan irányításával - aki ezúttal többnyire csembalózik. Az alig másfél perces videó első másodperceiben a fuvolaművész ajkait olyan közelről mutatják “munka közben”, amilyen közelről normális esetben soha sem látni. El nem tudom képzelni miért ez volt a felvétel rendezőjének koncepciója, miért érdekelhet egy átlagos, európai művészetkedvelő értelmiségit, hogy Zöller-nek milyen az Ansatz-a… “munka közben”… Ráadásul még az is feltételezhető, hogy a szólistát megkérték, hogy legyen olyan szíves mozogjon kevesebbet, hogy a kamera követni tudja. Végül bármennyire hihetetlen, de a fuvolás arcát nem láthatjuk a tétel folyamán teljes valójában - márpedig ha van közismert fuvola-sláger, ami a közönség számára széltében-hosszában ismert, akkor ez az. Amúgy a felvétel operatőri megoldása rettenetes, az már végképp érthetetlen, hogy miért kell Karajan tarkóját úgy mutatni, hogy Zöller fuvolájának a vége belelóg…? Szóval, szinte kibírhatatlan, de a muzsikusok játéka szerencsére kompenzálja az élményt, és nekünk feltétlenül érdekesek a közeli felvételek…

Gábor József emlékére

2018 10 06

Fülep Márk hangversenye

Október 15.-én, 19 órakor kerül sor Fülep Márk fuvolaművész és Trázsi Erzsébet zongoraművész koncertjére az Óbudai Társaskörben, amelyet az előadók Gábor József emlékére ajánlanak. Hamarjában nem is tudom volt-e más megemlékezés is, de a hangverseny anyaga - egy zongoraszólót kivéve - teljesen ugyan az, amit Fülep Márk és Gábor József 2017-ben előadni készült napra pontosan egy évvel korábban. Sajnos az előadás már nem valósulhatott meg.

A sok “apró” darab között szinte észrevétlenül bújik meg néhány komolyabb vállalás is, mint például a Moto perpetuo, Andersen G-dúr koncertetűdje, vagy éppen a Fauré Fantázia. A koncert sarokpontjain pedig olyan pillérműveket találhatunk, mint Schumann Három románca, a Godard Keringő, és a második félidőt nyitó illetve záró szám, Saint-Saäëns-tól Odelette és Enescu-tól a Cantabile és Presto. Mindenképpen nehéz műsor.

Így vall minderről Fülep Márk: “Műsorunkat mindig alapos megbeszélést tartva állítottuk össze. Egy koncert felépítését, koncepcióját, a lehetséges repertoárt és közreműködő társakat elsőként még ha egy pékségben, kávéházban vagy cukrászdában találtuk ki, a hangzó élményre, zeneművek kiválasztási szemléjére mindenképpen zongorás próbával került sor. Ilyenkor mindig nagy hévvel születtek kérdések a művekről, zeneszerzőkről, kiadásokról és kezdett nosztalgiázásba, gördültek fel emlékképek bármiről, ami a jó és a rossz megfogalmazásáért felelős (hasznos vagy haszontalan, szükséges vagy elengedhető, stb.) elemek lehetnek az interpretáláshoz. Így tanított meg arra, hogy mennyire fontos a jó program összeállítása. A 2017 őszére tervezett Romantikus estünkre azon év tavaszán tartottunk néhány olvasópróbát, majd augusztus végétől kezdtük a próbafolyamatot, volt már két próba halála előtt. Szándékosan, inkább iskolai színpadokról ismert fuvolás gyöngyszemek, és ismeretlen, de csodaszép kis fuvolás darabok, valamint a “nagy” fuvolásoktól kevésbé hallott művek, nagy műsorokba beszorított, már a rövidebb zeneműveknek számító alkotások és közkedvelt ráadásszámoknak inkább hallott művek csokra lesz ez. Legalább dupla ennyi műből válogattunk és percre pontosan, blokkokba szedve terveztük meg…


Forrás: https://www.facebook.com/obudaitarsaskor/

A koncerten Fülep Márk és Gábor József közös átiratait is hallhatjuk, mindhárom altfuvolára készült:
Mendelssohn: Dal szöveg nélkül Op. 19. No 6.

Mendelssohn: Dal szöveg nélkül Op. 30. No 1.

Mendelssohn: Dal szöveg nélkül Op. 38. No 2.

A zene forrása: Parlando

Pikolós…

2018 10 03

…gyöngyszemek

Visszautalva egy korábbi bejegyzésemre… (http://www.czeloth.com/blog/?p=1141) … végre felbukkant az a koncert a BMC Youtube csatornáján, amire nyár elején nem tudtam elmenni.

Kanyó Dávid fuvolaművész tizenöt éve pikolózik a Budafoki Dohnányi Zenekarban, ahol eljátszotta már a szimfonikus repertoár zömét. Célul tűzte ki a pikoló népszerűsítését, új művek bemutatását, melyben partnere ezen az esten Réti Balázs zongoraművész, akivel régóta kamarapartnerek.

A műsorban Gyöngyösi Levente és Mike Mower egy-egy szonátája mellett magyarországi bemutatóként Gary Schocker műve is helyet kapott egy ősbemutató társaságában.

Kanyó Dávid - pikoló
Réti Balázs - zongora
2018. június 8. Budapest Music Center - Könyvtár https://info.bmc.hu/hirek/2187

Műsor:
Gary Schocker: Szonáta - magyarországi bemutató
Gyöngyösi Levente: Szonáta
Gajdács Armand: Szvit - ősbemutató
Mike Mower: Szonáta
Eugéne Damaré: Le Merle Blanc (ráadás)