“Fuvolák és fuvolaművészet Theobald Böhm előtt”

…a Parlando novemberi számában

A cikkem - amelynek élő, szóbeli változata a Bicskei Regionális Fuvolás Találkozó alkalmával hangzott el 2018 tavaszán - gyakorlatilag a Böhm-fuvola és metodikájának kialakulása Magyarországon című korábbi anyagom folytatása, és mint ilyen, nagyon rég várakozott arra, hogy elkészüljön és megjelenhessen.

A bicskei találkozó szervezőinek köszönhetem, hogy felkérésükkel felgyorsították a cikk elkészültét, mert végül is úgy alakult, hogy a szóbeli előadás és az írás párhuzamosan készült, és, bár lényegét tekintve a két anyag azonos még is tartamilag kicsit eltér egymástól - már csak az írásos és a szóbeli változat természete miatt is. Terveim szerint, a nem túl távoli jövőben egy képekkel társított hanganyag láthat majd napvilágot.

De maradjunk az új cikknél, amelynek címe: Fuvolák és fuvolaművészet Theobald Böhm előtt - itt olvasható és a Parlando novemberi számában jelent meg.

Néhány felütést idézek kedvcsinálóként:

“Noha a téma rendkívül gazdag és szerteágazó – szinte beláthatatlan területről van szó - igyekeztem a magyar vonatkozásokat is kiemelni annak érdekében, hogy jobban érthetővé váljon a hazai fuvolametodika kialakulása is, illetve azok a tényezők, amelyek ezt a folyamatot formálták.”

Kényes kérdéshez érkeztünk. A 19. század fuvolaművészinek kompozícióról az utókor nem késlekedik sarkos ítéletet mondani, nevezetesen: ezek a művek messze elmaradnak a zenetörténet fő sodorvonalától, és szinte valamennyi az „üres” virtuozitás fitogtatására készültek – ezzel kijelölésre kerül e kompozíciók metodikai értelemben vett értéke is. Ezzel párhuzamosan felvetődik az a kérdés, tudniillik miért kerülték annyira szembetűnően a zenetörténet formálásában élenjáró zeneszerző-géniuszok a fuvolát a 19. század folyamán? A gyors és pontatlan válasz erre az, hogy a hangszer túl primitív volt a vezető zeneszerzők törekvéseihez. A fentiek ismeretében ez az állítás aligha tartható.”

“Ilyen módon bár merre is billent a fuvolametodika mérlege a későbbiekben – mert bár időszakonként változik a barokk és a modern zene aránya – de a 19. század mindig háttérbe szorult. Ugyan akkor könnyű belátni, hogy nem csak játéktechnikai értelemben megkerülhetetlen e korszak, hanem zenei kifejezés és hangideál szempontjából is döntő folyamatok zajlottak ekkor, ebben a tekintetben igen fontos szem előtt tartani, hogy a 19. század fuvolazenéjére ne csak technikai értelemben gondoljunk, hanem a színes, zenei kifejezés értelemben is.”

“A Böhm-fuvola megjelenésével alapvetően megváltozott a helyzet, de nem egy csapásra. A játéktechnika leegyszerűsödése, az „egy fogás-egy hang” elvéből ered, – amely végeredményben a Böhm-fuvola sajátossága, és amely e modellel jelent meg – minimalizálódott a hang- és hangnemszínezés lehetősége (vagyis homogenizált lett a hang). De ilyen módon lehetőség nyílt nem csak egy egyszerűbb módon tárgyalható és könnyen leírható metodika létrehozására (jelesül a francia fuvolaiskola írott anyagairól van szó), de lehetőség nyílt a szemlélet könnyebb terjesztésére, exportjára is.

Címkék: , , ,

Hagyj üzenetet

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.