the FluteBlog

A magyar fuvolázás múltjának kutatása szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy volt e a 19. században írásos fuvolametodikánk. Máig Burose Adolf Neue Grosse Flötenschule-ját tekintjük az első magyar metodikának, de, egyrészt ez már 20. századi darab (még akkor is, ha a 19.század gyakorlatában gyökerezik), másrészt sok tekintetben – nemzetközi viszonylatban is – egyedülálló munka. Ezt megelőzően nem tudjuk milyen írásos anyagot használtak a Hangászegylet, a Zenede, majd a Zeneakadémia fuvolatanárai, bár több közvetett nyoma is van annak, hogy voltak használatban ilyen művek.

1819 – Kolozsvár

Időrendben az 1800-as évek elejéről indulva érdemes egy pillantást vetni Erdélyre, ahol Kolozsváron már 1819-től kezdődően működött “muzsikai intézet” , majd konzervatórium is, fuvolaoktatással együtt. Az intézet a párizsi Conservatoire metodikáit vette alapul és ezeket a kiadványokat be is rendelete, mint alapvető tananyagot. Így lett az intézmény irányadó fuvolaanyaga Johann Georg Wunderlich (1755–1819) Méthode du Flute du Conservatoire című munkája. A művet (Méthode de Flûte du Conservatoire par M.M. Hugot et Wunderlich / Membres du Conservatoire) valójában a korábbi tanár, Antoin Hugot (1761-1803) alapozta meg, de halála miatt a kidolgozás Wunderlich-re maradt. (Érdekes, hogy kicsit hasonló az eset majdnem 100 évvel később Taffanel és Gaubert esetében…) Az egyébként német születésű fuvolaművész Jean-Louis Tulou, Benoit Tranquille Berbiguier tanára volt.

Talán nem alaptan a feltételezés, hogy az ifjú Terschak Adolf Nagyszebenben ezt a metodikát esetleg tanulhatta. De ez biztos, hogy a fuvolaművész 1882-es áprilisi kolozsvári koncertjén közreműködő zongoraművésznő, Hunwald Antónia a konzervatórium növendéke volt. Ezen a hangversenyen Terschak zongorista partnere Serly Lajos volt – Serly Tibor édesapja – és lánya, a mezzoszoprán Terschak Adolfine is közreműködött. (Lásd: Cikkek, írások – A 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai )

1893 – Trencsén

Érdekes adat még a trencséni Katolikus Gimnázium törzsanyaga, ahol fuvolából bizonyos Weimershaus E. fuvolaiskolája volt használatban. Három napig gondolkodtam, hogy honnan ismerős ez a név, mert úgy rémlett, hogy már valahol, valahogy találkoztam vele. Még az is beugrott, hogy az E betű Emilt jelent. És végül rájöttem, hogy Julia Lutz dolgozatában, a Querflötenunterricht im 19. Jahrhundert-ban láttam. Így persze semmi érdekes nincs benne, hiszen egy iskola a sok 19. századi közül, de ha azt mondom, hogy Emil Theodor Weimershaus közvetlen Theobald Böhm tanítvány úgy már érdekes a dolog. Kétkötetes munkájának pontos címe Flöten-Schule mit vielen Uebungs- und Unterhaltungsstücken. Theoretisch-praktische Flötenschule nebst 3 Grifftabellen. A mű 1885 tájáról való és nem a Böhm rendszert tárgyalja, hanem a 9, 10 billentyűs egyszerű rendszert, így vélhetően több fuvolatípusra is kompatibilis volt.

Az aláírásban szereplő Paulik József 1884-től volt az iskola világi tanára, úgy tűnik oktatta a görög és latin nyelv mellett a zenei tárgyakat, illetve vezette az intézet zeneszertárát és együttesét is. Természetesen fuvolásokat is tanított.

Zene. Hangok s hangjegyek ismerése,, a hangszer kezelése, különféle dur- és moll-hangnembe irt gyakorlatok játszása az iskola alapján. Schröder H. Hegedűiskola. Werner J. Gordonkaiskola. Weimershaus E. Fuvolaiskola. Hetenként 3 óra kezdőknek s 3 óra haladóknak, azonkívül haladóknak heti 1 karpróba. Paulik József

[Katolikus gimnázium, Trencsén, 1893]

1894 – Budapest

Késmárky Árpád, a Magyar Királyi Ferencz József Intézet tanára volt, több metodikát is közreadott, így cimbalom és hegedű iskolája nem ismeretlen. A fuvolára készült pedagógiai célú művéről mindössze annyit lehet tudni e pillanatban, mint amit itt olvashatunk: bemutatja a hangszert, tanítja a kottaolvasást, a fogásokat, a skálákat és a különféle meneteket. Érdekes a másik tananyag is, a fuvolára írt magyar népdal-átiratok – jó lenne erről is többet tudni. Az alább említett Brunner kiadvánnyal kapcsolatban ugyan ez a helyzet.

FUVOLA Tanár: Késmárky Árpád, a magyar zeneiskola tanára. Tankönyv: Késmárky Árpád fuvolaiskolája. Tananyag az iskola szerint: A fuvola mint hangszer, a hangjegyek, az alapfogások, különféle ütemnemek, hanglépcsők. Gyakorlatul: Brunner «Száz könnyű darab fuvolára zongorakisérettel és magyar népdal-átiratok Késmárky Árpádtól.

[Magyar Királyi Ferencz József Intézet, Budapest, 1894]

1896 – Budapest

Az 1896-ban találkozhatunk először azzal a hirdetéssel, amely egy új fuvolaiskolát ajánl, elsősorban önálló, tanár nélküli képzésre amatőröknek. A szerző Weinbaum Christian, akiről annyit tudni, hogy a Vígszínház elsőfuvolása volt, és tanított – több más neves zenész mellett – egy magán konzervatóriumban, amely az Erzsébet-körúton, a Király utca és a Dob utca között volt, inkább a Bod utcához közel. Sajnos nem tudni kinek a tanítványa volt, és Fuvolaiskolája tartalma ezidáig ismeretlen.

Hírdetés
„Fuvolaiskola“. Irta Weinbaum Christian.

[Borsszem Jankó, 1896 (29. évfolyam, 1-52. (1465-1516.) szám]

A Weinbaum-féle fuvolaiskoláról itt olvashatunk egy bővebb méltatást, és a szövegből az is kiderül, hogy a mű a “legújabb” – tehát nem az első – magyar fuvolaiskola:

Zenekedvelőknek újdonság. A fuvola tudvalevőleg egyike a legkedveltebb s legszebb hangszereknek. E hangszeren most megtanulhat játszani még az is, kinek még sohasem volt fuvola a kezében, a Weinbaum Christián-féle legújabb magyar fuvolaiskola segítségével, mely érdekes iskola könnyű modorával önoktatásra kiválóan alkalmas s máris nagy közkedveltségnek örvend. Ara netto 2 frt, 2 frt 15 kr. beküldése ellenében bérmentve küldetik. Kapható a kiadóknál: Sternberg Ármin és Testvére hangszergyár.

[Ország-Világ, 1898 (19. évfolyam, 27-52. szám)1898-07-10 / 28. szám]

Weinbaum Christian játszott szólistaként is, de csak kevés adat áll rendelkezésre róla. Az egyik egy jótékonysági koncert (itt alább található, sajnos nem tudni mit játszott), a másik egy kávéház megnyitó Kiskunfélegyházán, ahol 1898. július 10-én egyedüli előadóművészként szórakoztatta Rosenthal Sámuel vendéglátóhelyének látogatóit.

A „Könyves Kálmán“ magyar irodalmi és könyvkereskedési részvénytársaság tisztikara saját nyugdíjintézete javára f. hó 16-án hangverseny és szinielőadással egybekötött pikniket rendez. Közreműködnek : Tamav Alajos zongoraművész, Mambrini Gyula hegedűművész, Weinbaum Christian fuvolaművész, a vigszinház zenekarának tagja, Vágó Béla és Fejér Dezső urak, — Radó Károlyné úrnő, Beuer Hilda és Lucs Laura kisasszonyok.

[Pesti Hírlap, 1897. január (19. évfolyam, 1-31. szám)1897-01-15 / 15. szám]

Az alábbi hirdetés több alkalommal is megjelent – innen ismerjük a magán konzervatórium tanárainak névsorát.

SOMOGYI MÓR MAGÁN ZENE-CONSERVATORIUM

Negyedik évfolyam. Negyedik évfolyam.
SOMOGYI MÓR
tanár, zongoraművész igazgatósága alatt álló, a nmlt. vallás- és közokt. m. kir. ministerium által engedélyezett
Magán-zene Conservatorium.
Erzsébet-körut 44. szám, 1. emelet.
ZENE
(dalének, operette, opera, oratorium). Tanár: Somogyi B.Carola,
a würzburgi opera v.első drámai primadonnája.
GORDONKA
Tanár : Schultz Gyula, a m. kir. operaház tagja.
SZAVALÁS
drámai előadás és monológok betanítása.
Tanár : Zilahi Gyula, a nemzeti szinház tagja.
ZONGORA
Somogyi Mór tanár, zongora
FUVOLA
Weinbaum Christian,
a Vígszinház első fuvola-müvésze.

Weinbaum Christian néhány kottát is kiadott, amelyek magyar nóták/dalok fuvolára írt átdolgozásait tartalmazzák.

Weinbaum Christian – Magyar nóták hegedűre vagy fuvolára.
1. Repülj fecském ablakára. 2. Cserebogár, sárga cserebogár. 3. Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát 1 k.
Weinbaum Christián – 101 legszebb magyar dal hegedű vagy fuvolára. Tartalmát lásd, mint a legszebb magyar nóták I. évfolyama. Ára 3 k. netto.

A művész a 19-20. század fordulóján a VII. kerület Nyár utca 18 alatt lakott.

Ahogy azt a Parlando-ban 2020/3 megjelent cikkemen írtam, a korabeli sajtó szerint Kohler/t Gyula a Boston Symphonie Orchestra fuvolása volt. Igazából a cikk megjelenése után jártam utána pontosan miről lehet szó, és némi kutakodás után meg is találtam Kohlert-et a egy, a BSO-val foglalkozó oldalon, ahol a zenekar összes tagját felsoroják az alapítástól (1881) kezdve. (Ironikus módon ők nem tudják ki ő). Az ezzel kapcsolatos információk már be is kerültek a június 12-én tartott web-előadásomba. Mivel nem nagyon tudok máig sem olyan fuvolaművészről, aki itthon folytatott tanulmányait követően bármennyi ideig észak-amerikai szimfonikus zenekari tag lett volna mindenképp utána akartam járni ennek a történetnek.

Nézzünk ismétlésként egy rövid életrajzot.
Kohler Gyula 1849-ben született és Doppler Ferenc tanítványa volt. 1883-ben leszerződött az Operaházhoz, és 1884-ben ő mutatta be nálunk Carl Reinecke Undine szonátáját. 1885-ben felbukkan a neve egy igen heves vitában, amelynek momentumai a sajtóban is napvilágra kerültek. Ennek lényege az volt, hogy Nikolits Sándor – egy másik Doppler-tanítvány – ellenezte Kohler fuvolatanári kinevezését a Zenedében. Kohlert 1884táján elhagyta az Operaházat és Magyarországot is és – jelenleg úgy tudjuk – egyből az Újvilágot, Észak-Amerikát vette célba. A BSO-val foglalkozó oldalról kiderült, hogy fuvolásunk az 1885-86-os évadban játszott az együttesben, majd 1887-ben végleg megállapodott Budapesten, sőt az Operaház zenekarába is visszakerült. Népszerűségét és kiválóságát jelzi, hogy zenekari szólóit gyakran kísérte spontán taps. 1891-ben ő volt a partnere a Budapestre látogató sztár énekesnek, Adelina Patti-nak. 1893 őszétől mentális problémája egyre inkább eluralkodott, és 1894-ben elhunyt. A megemlékezésekben egyértelműen generációjának legjobbjaként említik.

Adódott tehát a felvetés, hogy kiderítsem ki játszott még a BSO-ban Kohler-el egy időben. Nem kis meglepetésemre az illető nem más, mint egy közvetlen Theobald Böhm tanítvány, aki fém, Böhm-fuvolán is játszott, a neve Edward Martin Heindl.

Edward Martin Heindl 1837-ban Bajorországban született és apjától vette első leckéit, aki szintén fuvolás volt. Két testvére Alexander és Henry Heindl szintén zenekari zenészek voltak. A Heindl testvérek 1868-ben mentek át Észak-Amerikába és 1881-től 1897-ig Edward Martin a BSO szólófuvolása volt, valamint a prominens Mendelssohn Quintette Club fuvolásaként kamarazenészként is tevékenykedett. A művész egy fertőzött fuvola kipróbálása útján kapott betegségben hunyt el 1896-ben.

Az időbeli átfedés nyilvánvaló módon adja az elgondolást, amely szerint Kohler Gyula is játszott Böhm-fuvolán legalább amikor Heindl-el együtt játszott a Bostoniaknál. Nyilvánvalóan képtelen elképzelés, hogy ebben, vagy más észak-amerikai együttesben két eltérő rendszerű fuvolás játszon együtt, akár külön-külön. Ilyen módon szinte biztosra vehető, hogy Kohler Gyula az első hazánkból, aki a modern értelemben vett fuvolán játszott. Az azonban továbbra is kérdés, hogy volt-e ilyen hangszere és itthon játszott-e rajta.

De előkerültek más nyomok is Heindl-ékkel kapcsolatban. Nem elhanyagolható, hogy a Heindl név már az 1840-es években felbukkan a hazai sajtóban. Azonban sehol sem említik, hogy fiatal gyermekről van szó, hiszen ekkor az általunk vizsgált művész még alig volt/múlt 10 éves. A sajtóanyagok nem említik, hogy az e térségben szokásostól eltérő rendszerű fuvolán játszott volna és az események időrendje is azt sugallja, hogy itt az apáról – Edward Martin Heindl édesapjáról – van szó. Ilyen módon felmerül, hogy a Bécsbe kéretett Böhm-fuvolát talán az apa rendelte – saját magának, vagy fiának. A dolog annál is érdekesebb, mert a Heindl nevű fuvolaművész Anton Rubinstein partnere volt a zongoraművész 1847-es magyarországi látogatásakor, együtt játszottak, de nem tudjuk mit… Nézzünk néhány ezzel kapcsolatos sajtó anyagot, amely azt sugallja,hogy az idősebb Heindl-nek talán saját kompozíciói is voltak, köztük magyaros jellegű variációk is:

Folyó hó 25-kén adaték a’ helybeli zeneműegyletnek ez évbeni 4-ik hangversenye. Több ismeretes bécsi zenebarátok működtek abban, ‘s köztök a’ hires fuvolyász Heindl. A’kik Briccialdit hallották, megvallják, mikép amaz ezt művészi tökélyben messze túlhaladja ; — már pedig Briccialdi Europaszerte magasztalt fuvolyász — ’s Heindl alig 20 éves ifjú. Az egyesület mind ezt, mind ez alkalommal közremunkált többi jeles vendégeit tiszteletbeli tagokul fogadó be.
[Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)1845-01-11 / 2. szám]
Ha a fenti információ helyes, vagyis az idősebb Heindl 1945-ben 20 éves volt, akkor aligha lehetett apja az 1837-ben született fiúnak, így felvetődik a kérdés, hogy talán a fiú születési adatát tudja a nemzetközi közfelfogás tévesen.

Színpadunkon múlt szerdán lépett fel Heindl fuvolavirtuóz; jelesen ’s érzelemhez szólólag hangoztató fuvoláját; úgy hogy egy szerencsétlen fuvolás föltevé magában két hétig elő sem venni hangszerét, mert — úgymond — illy bájos hangokat nem csalhat ki belőle.
[Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)1846-11-15 / 91. szám]

— A csaknem hasonlíthatlan virtuozitásu fuvolász H e i n d l úr múlt csütörtöki hangversenye épen olly érdekes volt, mint szomorú. Heindl úr annyi bravúréval és aestheticával kezeli műszerét, mint senki más.
[Honderü, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)1847-02-23 / 8. szám]
A cikkíró a kevés közönség miatt szomorú.

Verditől Fuvolaváltozatok Normából, előadja Heindl úr.
[Honderü, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)1847-03-23 / 12. szám]

Heindl fuvolász Budán is hallatá magát ’s nagy tetszésben is részesült, magyar változatai leginkább tetszettek , (…)
[Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)1847-01-31 / 534. szám]

Győri újdonságok. Jun. végén. (…) A múlt napokban szinte két fiatal, szép jövőü művész mulattatott bennünket hangversenyeivel Az egyik Heindl fuvola-, a másik Rubinstein zongora- virtuoz. (…) Heindl nem mindennapi tünemény. Midőn fuvolájának bájhangjai a fülbe gyürüdznek : mondhatni, hogy édes élvezetben részedül az ember. Különösen meghatottak a búsan elhívott magyar dallamok. — Rubinstein (moskvai származású), némellyek Liszt-féle talentumnak szeretnék tartani; (…)
[Regélő - Pesti Divatlap Pesti Divatlap, 1847. július-december (27-52. szám) Borítólapok]

És egy 1849-es adat szerint egyy bizonyos Heindl úr fém fuvolát rendelt a Böhm-Mendler műhelyből, amelyet Bécsbe kért küldeni – a fiatalabb Heindl ekkor 12 éves volt, nem valószínű, hogy a hangszert ő rendelte:
16. März 1849: Sendung von Böhm: “Eine Flöte von Argentan” für 100 fl. an “Herrn Eduard Heindl, Vorstadt Wieden 797 vis à vis dem Theater an der Wien” (Geschäftsbuch 1847-1859, Nr. 19).

A lehetséges magyarázatot Major Ervin: Rubinstein Antal és Magyarország című írása adja meg (Muzsika. Zeneművészeti, zenetudományi és zenekritikai folyóirat 1. (1929)1929 / 10. szám), amelyben Heindl-el kapcsolatban ezt találjuk:

November 28-án lesz Rubinstein Antal születésének századik évfordulója. 1829 nov. 28-án (az ó-naptár szerint: nov. 16-án) született Vehvotinecben (Podolia), a XIX. századnak ez a Liszt mellett legünnepeltebb pianistája. Tüneményes sikerű hangversenykörútjain öt ízben (1847, 1858, 1867, 1870 és 1875) fordult meg hazánkban. Ezek közül az 1858-i magyarországi útja zeneszerzői munkásságára is kihatott: ekkor írta Fantaisie sur des Melodies Hongroises c. kompozícióját.
A zenetörténelem mindeddig még nem foglalkozott kellőképen Rubinsteinnal. Bernhard Vogel életrajzi vázlata1 magyarországi útjai közül csupán azt az egyet említi meg, amelyet Heindl fuvolással együtt tett 1847-ben s erről sem nyújt közelebbi adatokat. Maga Rubinstein is csupán erről az útról ír emlékiratában. D. Bernstein ezenkívül csak az 1858-i pesti hangversenyeket említi fel. Nálunk Ábrányi Kornél Rubinstein Antal halálakor c. tárcájában csak röviden és felületesen utal erre a két útra. A közelgő centennárium alkalmat ad arra, hogy magyarországi útját részletesen ismertessük.
Az 1847-i magyarországi útról mindössze annyi volt megállapítható, hogy Rubinstein Sopronban és Pozsonyban hangversenyzett. (…) Ebben az esztendőben Pozsonyban három hangversenyt rendezett, az első kettőt Heindl Edvárd fuvolással(6) együtt. Első hangversenyüket június 23-án tartották a Városi Színházban, meglehetősen üres nézőtér előtt — írja Schariczer György (…) Heindl Edvard Pestre is eljött szeptemberben, de hogy Rubinstein is vele jött-e, arranézve nincs semmiféle adatunk.

A 6-os számú lábjegyzetben megdöbbentő kiegészítést olvashatunk: “Heindl + 1849-ben Nürnbergben, az augusztusi lövészünnepélyen, ahol egy eltévedt golyó kioltotta életét. V. ö. Vogel i. m. “

Tovább növeli a zavart, hogy Rudinstein életrajzában azt írja, hogy Heindl épp a menyasszonyát ment meglátogatni miközben egy lőtéren vágott át és egy golyó halálosan megsebesítette. Ha ekkor készült nősülni gyereke még nem lehetett.

Ami tehát biztos, hogy egy Heindl nevű kitűnő, 20-as évei elején járó fuvolás több alkalommal is fellépett nálunk – egy turnén Anton Rubinstein volt a kamarapartnere (1846-47) – és egy ugyan ilyen nevű úr egy fém Böhm-fuvolát is rendelt Bécsbe (1849). De nem tudhatjuk e pillanatban biztosan, hogy csak a nevek ritka és véletlen egyezéséről van szó, vagy az említett úr a BSO szólófuvolásának édesapja volt.