Pat Martino

Jogos a kérdés, hogy kerül egy amerikai jazz gitáros egy fuvolás blogjára – azon kívül, hogy mostanában fuvola-gitár darabok vannak előtérben… Pat Martino nevét aligha ismerik a hazai fuvolások, pedig megfilmesítésre is alkalmas története ma is szenzáció számba megy – a neurológusok és a jazz-gitárosok körében. A neurológia tudománya az utóbbi évtizedekben rohamosan fejlődik, de a mi szempontunkból az a fontos, hogy szívesen vizsgál zenészeket is. És éppen a zenélés pszichés, agyi, idegrendszeri vonatkozásaira irányít új fényt, amely jóval túlmutat a “gyakorold sokat és jó lesz” típusú megközelítésen. A cikk tehát kedvcsináló, amely arra akarja ösztönözni az Olvasókat, hogy kutakodjanak az interneten ebben a témában – főleg, mert nálunk ebből magyar nyelven szinte semmi sincs meg. Lássuk tehát a discovermagazine cikkjét:

Pat Martino olasz származású amerikai jazz gitáros, 1944ben született Philadelphia-ban. Tizenkét évesen kezdett jazz-el foglalkozni és hamarosan sikeres lett, 20nál is több lemezt adott ki, mígnem a hetvenes évek közepén problémák léptek fel nála. Egyre többször fájt a feje, mániás tüneteket mutatott, rohamok és depresszió kínozta. Kórházba került, ahol koponya CT vizsgálatot követően kiderült, hogy a bal halánték lebeny súlyos deformáltság alakult ki. A veleszületett, és sokáig szunnyadó állapotban lévő rendellenesség, amelynek lényege, hogy abnormálisan sok ér volt azon a területen a folyamatos pszichés zavarok mellett agyvérzéssel fenyegette. Ennek következtében bal halánték lebenyének 70%-át el kellett távolítani. A következmények katasztrofálisak voltak – Martino mindent elfelejtett, nem ismerte meg sem rokonait, sem barátait, nem tudta kicsoda, és nem tudott többé gitározni sem. Ahogy a zenéz elmondta, apja kérésének tett eleget, amikor – unaloműzés képen, és, hogy meneküljön valahogy lehetetlen helyzetéből – gitárt vett a kezébe. Fényképeket nézegetett, barátokkal, zenész kollégákkal találkozott, és régebbi lemezeit hallgatta, hogy ismét összerakja személyiségét. A lassú, fokozatos munka meghozta az eredményét, ugyan évekbe telt, hogy újra megtanuljon gitározni, de 1987ben – 7 évvel a műtét után – ismét lemezt készített. Martino azóta is aktív zenész, nem egyszerűen egy gitáros, aki újra megtanult játszani, hanem kiemelkedő, számos díjjal elismert szólista. Esetével ma is tanulmányok foglalkoznak, amelyek épp úgy rámutatnak agyunk szunnyadó, kiaknázatlan potenciáljára, mint Martino különleges személyiségére.
Maga a művész meglepő módon nyilatkozik:

Nem vagyok gitáros. Nem vagyok zenész. Sokkal jobban érdekel, hogy az élet a maga teljességében tulajdonképpen miről is szól”.

Gyakran megkérdezem magamtól “Ki vagyok?” Valójában az “én vagyok” elegendő nekem. Ezek Isten szavai is. És számomra ez a definíció lényege. A legnagyobb igazság az ember középpontjában – az élet maga. És ha ilyen következtetésre jutsz, ez annyira spirituális és transzcendens, hogy túlmutat minden olyan mesterségen, mint amilyen a gitárjáték is”.

Sunny
Mindkét felvétel: Umbria Jazz 2002
Pat Martino – gitár
John Scofield – gitár
Joey DeFrancesco – hammond
Byron Landham – dobok



Pat Martino: The Great Stream
Joey DeFrancesco (hammond) és Byron Landham (dobok)


forrás:
http://blogs.discovermagazine.com/neuroskeptic/2013/10/06/jazz-guitar-after-brain-damage/#.U3kY53YwZUR

A bejegyzés kategóriája: Napról-napra, cikk, fordítás
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!