reblog – 2. Mesterkurzus – az én definicióm szerint – by Sir James Galway

Új sorozatot indítunk Sir James Galway írásaiból; ez a második cikk!

See the original english article here.
(Sir James Galway - on blog  ).
Original was posted by Sir James Galway on March 19, 2004 at 12:01:02:

Mesterkurzus – az én definicióm szerint

Az elképzelésem a mesterkurzusomról az, hogy átadjam a résztvevőknek a zenei szemléletemet, és egyben segítsek nekik jobban muzsikálni is, ezáltal a színpadon vagy a zenekarban jobban teljesítsenek.

Ugyan ezt próbálom megvalósítani az egynapos mesterkurzusaimon is, ahogy az idő rövidsége miatt ez sokkal nehezebb. Ezért van az, hogy szeretek minden tanulómmal legalább egy órát eltölteni.

Az egyhetes mesterkurzus esetében, az aktív és passzív hallgatókat napi bejátszásra hívom, amely magában foglalja az éneklést, skálázást, vibrátót, hangképzést, etűdöket és gyakorlatokat. Ez tölti ki minden reggel legalább az első egy órát. Az egyéni tanítás folyamán, ha a darab nem túl nehéz megkérem az egész osztályt, hogy játszanak el bizonyos részeket a zene jobb megértésének érdekében.

A hét közepe táján adok egy szóló hangversenyt, csak, hogy ötleteket adjak a megvalósításhoz. Szerintem nagyon fontos, hogy a tanár el is játsza a darabot vagy az etűdöket, amiket a tanuló tanul. Hallom sokan azt mondják ez a fajta tanítás másolás. Nos, minden tanulnak azt kívánom, hogy Julis Baker tanítvány lehessen, mert ő mindig fuvolázott az órákon. Biztos, hogy ő egyetértene velem.

Had adjak egy pár nézőpontot miért is csinálom így ezt az egészet.

Éneklés. Miért tanítunk éneket? Ha nem tudsz énekelni, hogyan tudnál az énekléshez kapcsolódni? Annak idején Belfast-ban, az iskolában megtanultunk énekelni, és úgy gondolom ez azóta is a zenléséem egyik sorakköve. Tehát szerettem volna énekórákat. Bátorítok minden tanulót, hogy tanuljon énekelni, mint „mellékhagszert” a fuvola mellett, vagy vegyen leckéket énekelni tudó barátaitól.

Skálák. A zene alappillére. Jobban tudsz lapról játszani, ha tudod a skálákat és a hangzatfelbontásokat. Az előadásod is biztosabb lesz tőle. Én személy szerint ma már nem játszom Moyse és Taffanel skáláit hanem kidolgoztam egy saját módszert, ami magasabb szintre emelete a játékomat.

Vibrató. A vibrátó konrollja segít kifejezöbbé tenni a zenét. Tanuld meg, és hirtelen máris sokszínű paletta álla rendelkezésedre, amit felhasználhatsz a fuvolázásodban.

Handképzés. Egy sorozat gyakorlaton keresztül – amit én írtam – segítek fejleszteni a hangodat és rugalmasabbá tenni az ajkaidat. Ma már nem játszom a „hosszú hangokat” , mert csak lkalandozna a figyelmem. Kialakítottam egy gyakorlatsort, amivel nagyobb kontrollt értem el az ajkai rugalmassága felett.

Etüdők. Böhm és Taffanel köteteit használom. Böhm-től az 12 gyakorlatot és a 24 Caprices-t. Taffanel-től a 24 gyakorlatot minden dúr és moll hangnemben, és a 12 virtuóz etűdöt, amely a Method Compelet-ben található.

Gyorsaság.
Hogyan hozhatunk legtöbbet ki a technikánkból? Azt gondolom túl sokat beszélnek a lassú gyakorlásról. Mit szólnál inkább egy „értelmes, intelligens sebességhez”. Van néhány gyakorlatom arra is, hogy jobb kontrollt érjünk el a jobb kézen a mély hangokon, és , hogy többet hozhassunk ki a magas fekvésből is.
Most tudom sokan azt kérdezitek hol is csinálok legközelebb mesterkurzust? Itt is van:

http://www.jamesgalwayflutefestival.com/

üdvözlettel,
James Galway

This entry was posted in Napról-napra, cikk, fordítás and tagged , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply