A következő Sir James Galway cikk forrása a művész saját oldala: a http://jamesgalway.com/
Önmagáért beszél…
Vessünk egy pillantást csodálatos szakmánk más képviselőire.
Az énekesek tudják, hogy mindent szívből kell énekelni. Jónéhány esetben repertoárjaik operákat, dalokat és kantátákat tartalmaznak. A zongoristák mindent emlékezetből játszanak, ha szóló koncertet adnak vagy versenyművet játszanak. A vonósokkal hasonló a helyzet. A színészek teljes darabokat memorizálnak, és ha turnén vannak heti két, vagy több előadást is adnak.
Nos, ezek után fel kell tennünk a kérdést mi a különbség közöttünk. És a válasz meglehetősen egyszerű. Hagyomány és elkötelezett gyakorlás. Ezek az emberek a nap minden órájában memorizálnak, és végül eljutnak az egyes darabokkal kapcsolatos teljes szakmai hozzáértéshez.
Tudom, hogy valójában a fuvolások nem gyakorolnak többet, mint amennyi feltétlenül szükséges, egészen a következő botlásig. A konzisok, főiskolások elvégzik heti leckéjüket, de nem gyakorolnak többet. Nem memorizálják sem a skálákat, sem a gyakorlatokat. Általában véve éppen annyit gyakorolnak amennyi szükséges.
Emlékszem egy tanítványomra Berlinben, aki eljött hozzám és nem készült semmilyen darabbal. Adtam neki egyet. Azt javasolta igyunk meg egy sört. Én azt javasoltam használja az időt inkább gyakorlásra és ne sörözzön.
A fuvolás, aki tényleg lenyűgözi a nagyközönséget mindent a fejében tart és tud szívből játszani. Mindannyian tudjuk, hogy csak maroknyian képesek erre. Meglehetősen világos, hogy akik koncerten fejből játszanak sokkal jobbak azoknál, akik kottából olvassák a darabokat.
Nézzük meg hányan játszák skáláikat kigúvadt szemmel a kottákból. Még évek múltával is így csinálják. Nem tudnak fejlődni a skálák területén sem, de zenei téren sem, mert még mindig a kottát olvassák. Nincs több szükségünk jól olvasókra – viszont szükségünk van előadóművészekre.
Olyan emberekre van szükségünk, akik tudják fejből a gyakorlatokat, tehát skáláikat elbűvölően és virtuózan tudják játszani, és később ezt a belső jelentést át tudják vinni a zenére is, amit játszanak.
Ne konkuráljunk Jean-Pierre Rampal-al, akik megváltoztatta a játékszabályokat a Conservatoire-ben. A rutin szerű fejből való játék eltörlésével csökkentette osztálya színvonalát. Ez az jelentette, hogy a tanulók más eszközökhöz folyamodtak annak érdekében, hogy elhitessék a közönséggel, hogy ők jók és valóban a zeneszerzőt reprezentálják. Minden koncerten tetten érhetjük ezt, ahol az igazi zenei kifejezést a játékos egyfajta mozgással pótolja.
Olyan emberektől tanultam, akik nem tanultak meg kotta nélkül dolgokat, és nagy nehézségeket okozott nekem, hogy egy teljes koncertestet fejből megtanuljak. Mindazonáltal, az én esetemben az történt, hogy olyan sokat gyakoroltam, hogy az írott kotta csak egyfajta segítség lett. Az idő felében egyáltalán nem nézem a hangokat, mert a látóképességem nem jó.
Ha meg akarsz engem nézni kotta nélkül játszani, javaslom nézd meg a YouTube-on a Godard Keringőt, amit egy tv adásban játszom. Ebben láthatod, hogy tényleg tudom az anyagot, sőt halál biztos vagyok a saját előadásomban.
Az osztályomban ragaszkodom hozzá, hogy a tanítványaim mindent kotta nélkül játszanak. Sokuk közülük nagyon hálás nekem ezért. Az osztállyal szemben állnak és a szívükből játszanak a hallgatók szívébe hatolóan.
A napi gyakorlás tekintetében az alábbit kell tenned:
1 Hangképzés.
2 Skálák
3 Etűdök, – a jó fuvolajáték minden szempontja szerint
4 Darabok a repertoár építésre
5 Zenekari állások
Ez mind időbe telik, és nagy hozadéka van, ha gondosan hű maradsz hozzájuk minden nap.
Memorizáld a skálákat. Memorizáld a hangképzést. Memorizáld a darabokat, mindent. Meg fogsz lepődni mennyire más lesz a játékod ha mindezeket alkalmazod.
Azt hiszem itt az ideje, hogy csatlakozzunk azokhoz komoly kollégáinkhoz, akik szívből a szívnek játszanak, és megpróbáljuk összekötni azokat, akik eljönnek meghallgatni az előadásunkat.
Sir James Galway.
At home in Switzerland.
Kedves Olvasók!
