Allemande

J.S.Bach - a-moll partita

Nem szeretem, sőt ki nem állhatom az olyan típusú bejegyzéseket, hogy “egy darab többféle felfogásban” nem is szoktam ilyet készíteni, és ez a poszt sem ennek indult. Eredetileg Bach a-moll partitájának első tételének nem-fuvolás feldolgozásaiból gyűjtöttem össze néhányat, azért, hogy bemutassam miként hatott ez a zseniális tétel más hangszeresekre is, és főleg hogyan nyúltak hozzá az előadást (főként tempó- és hangulati koncepcióját tekintve) , vagy akár a feldolgozását illetően. A válogatásban tehát nem az előadás minőségét tekintettem fő szempontnak, de valahogy éreztem legalább egy fuvolás felvételt is mellékelni kellene - és utóbb persze egy fuvolás felvételt nem éreztem elégségesnek, így végül fuvolaszempontból is kicsit körüljártam ez a témát.

Aligha akad olyan fuvolás, akinek ne okozott volna fejtörést ez a tétel, akár tanulóként, de legalább tanárként. Nem szeretnék konkrét elemzésekkel fárasztani az Olvasót, inkább kiemelnék néhány lehetséges szempontot a megfigyelésre. Érdekes lehet a tempó választás, amely meglepően tág határok között mozog, sőt általában véve lassabb, mint amit modern fuvolásként játszani szoktuk. Érdekes lehet még az, ahogy egyes előadók a hanghosszúságokkal és a kötésekkel játszanak, sőt néha díszítenek is, és fontos lehet a tagolás és a megállások “mikor?/mennyit?” kérdése.

Nézzük a felvételeket felülről lefelé:

Emilio Galante felvétele az első, az olasz fuvolás-zeneszerző az Allemende tételt modern formában fogalmazta újra, tehát egyfajta feldolgozásról van szó. Ezt követi David Tayler lanton - érdekes, hogy a felvételének van egy feltartóztathatatlan jellege a mérsékelt tempó ellenére. Kate Clark, a hágai zeneakadémia barokk fuvola tanára a következő, ő is inkább a nyugodt tempó mellett tette le a voksát. Ezután jönnek a modernkori fuvolások felvételei, különös módon úgy állt össze a sorrend - ami quasi időrendi - , hogy a felvételek tempóválasztása egyre nyugodtabbnak tűnik. Érdekes lehet még megfigyelni, hogy egy fuvolás az adott tempóhoz milyen hanghosszúságokat és hangindításfajtát választ, és ezt milyen perfekciós szinten tudja/akarja megvalósítani, és ezáltal hogyan alakul a tétel arculata, hangulata, továbbá, hogy mennyire törekszik a többszólamúság megjelenítésére, vagyis mennyire tartja lényegesnek a struktúra megmutatását.

Természetesen Jean-Pierre Rampal az első virtuóz, francia megközelítéssel, ezt követi Auréle Nicolé felvétele, amely világosan tagolt, és magán hordozza azokat a jegyeket, amelyek az ő Bach-játékára oly jellemzőek. Sir James Galway felvétele alighanem a legeredetibb ebben a műben is, folyamatossága ellenére nyugodt és szabad, még sem esik szét a tétel. Emanuel Pahud-vel zárul a fuvolások sora, talán az ő megközelítésére hatott leginkább az, amit historikus felfogásnak nevezünk. Javaslom még azt a hallgatási módot, - ha már külön-külön megismertük a felvételeket - hogy gyors egymásutánban hallgassuk meg az első 5-6 másodpercet mindegyik felvételből. (Hát ennyit arról, hogy nem szeretem az “egy darab-többféle előadás” című bejegyzéseket…).

A poszt két érdekességgel zárul: az egyik - sokat vitatott - Gustav Scheck-féle kíséretes kiadás, amely Peters kiadásban látott napvilágot a No.3332 szám alatt. A fuvolaszólamot Maximilian Schwedler gondozta - a felvételen Schwedler-fuvolán halljuk a szonátát - a kíséretet Scheck írta.

A poszt feldolgozással indult, záruljon tehát azzal is, azért a befejező zene egy viccesebb feldolgozás - oldandó a fuvolás komolyságot - a Choro Bastardo együttestől, nevéhez méltóan némi Piazzola beütéssel és klezmer fűszerezéssel…

Emilio Galante fuvolás zeneszerző:

David Tayler

Kate Clark

J.P. Rampal
(a teljes mű Allemande: 00:00 Courante: 03:05 Sarabande: 05:18 Bourrée Anglaise: 09:17)

Auréle Nicolé

Sir James Galway

Emmanuel Pahud

A kíséretes Allemande, a teljes mű: 1mov. 0:00~, 2mov. 4:06~, 3mov. 6:28~, 4mov. 9:54~

New England Conservatory Honors Ensemble Choro Bastardo (Ilya Portnov, harmonica, Ben Andrews, violin, Henrique Eisenmann, piano, Cristian Budu, pandero, coached by Amir Milstein,) perform Bach’s Partita for Flute. Recorded live in Jordan Hall April 1, 2014.

Címkék: , ,

Hagyj üzenetet

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.