“Beleszülettem a második világháborúba, az utána következő nyomorúságos évekbe, a kommunizmus szörnyűségeibe, az ’56-os forradalomba. Így kezdődött életem, mely mégis felemelően szép, színes, sikeres és boldogsággal teli volt. Apám 1944-ben kántor-tanítóként került Szentendrére. Néhány évvel később, a Rákosi-időkben lemondott kántori tevékenységéről, és ezzel megteremtette gyermekei számára a továbbtanulás lehetőségét. A családban meleg szeretet ölelt körül bennünket, ahol szinte naponta szólt a kamarazene. Mindenki játszott valamilyen hangszeren. Én hatéves koromtól zongoristának készültem a szentendrei zeneiskola nehéz, hányattatott körülményei között. tizenhárom éves voltam, amikor hobbi fokon elkezdtem fuvolázni is“…
A folytatást itt olvashatjuk.
Boldog születésnapot kívánunk!