Nos, miután múltkor a minimum alapismereteket megszereztük a darab keletkezésének körülményeiről, rátérhetünk a 47 ütemes kompozíció elemzésére, amely során Fábio Henrique Viana Requiem, para flauta solo, de Kazuo Fukushima: uma análise interpretativa című tanulmányára támaszkodok, az elemzés a XVI Congresso da Associação Nacional de Pesquisa e Pós-graduação em Música (Az Országos Zene Kutató és Posztgraduális Tanulmányok Szövetségének XVI. Kongresszusa) hangozott el 2006-ban.
Fukushima fiatalon kiemelt figyelemmel tanulmányozott két tradicionális műfajt, a gagaku-t és a shomoyo-t (buddhista ének) – mindkettőnek döntő jelentősége van a műben, de a barokk retorika is megjelenik. A mű három részre tagolódik és ezen belül is jellegzetes szakaszokból áll, amelyet fermata-k, csendek tagolnak, valamint az egyes szakaszok is jellegzetes felépítésűek.
Nézzük milyen sorozatokat használ fel Fukushima:
Alap-reihe, rák-fordítás, tükör-fordítás és rák-tükör fordítás:
A kottában pirossal jeleztem a reihe-határokat, kék feliratokkal az egyes zenei szakaszokat. A darab első 3 üteme lényegében a “Mottó” vagy “Felvetés“, amely elhelyezi a hallgatót a témában – azaz a gyász gondolatkörét ragadja meg melodikus módon. Az első szakasz további ütemeit visszafogott dinamika és un. “egyhang” technika jellemzi, egészen addig amíg el nem érjük a “Sirató” szakaszt a 14-18 ütemben, ahol erőteljes dinamika mellett a harmadik oktáv hangjai szólnak. A szakasz extrém erős, ffff háromvonalas, frullato Á hang, illetve a vele kontrasztáló ppp egyvonalas Ász hang zárja le.
Azt követi a “Bánat“ szakasz, ahol lefelé hajló, kicsiny, panaszos intervallumokat hallunk szintén “egyhang” technikával. A 24. ütemtől kezdődően újabb “Sirató” indul (itt lépünk át a második oldalra), amelyben számos ismétlődő motívum feltorlódása után jutunk el a fff kulminációs pontig a 30. ütemben, amelyet a szintén erőteljes, de melodikus 31. ütemmel záródik.
Újabb “Bánat” szakaszhoz érkezünk el, ahol újra a lefelé hajló motívumok dominálnak. A 37. ütemtől egy hosszabb, “Kérdés” jellegű szakasz kezdődik, amely a “Válasz“-t is megkapja a 42. ütem kétvonalas Á üveghangjával kezdődően. A “Válasz” mindössze 4 hang, amely a háromvonalas, fermata-val ellátott C-n végződik. Ezt követően a melodikus lezáró jellegű “Requiem” szakasszal végződik a mű.
Még megfigyelhetünk egy érdekességet: a Tükör-reihe utolsó hangja kétvonalas Ász, de ez egyben a Rák-reihe első hangja is (38. ütem utolsó hangja) – a piros elválasztó jelet a szóban forgó Ász hang elé tettem, noha ez a hang mindkét reihe-hez tartozik.
Az utolsó szempont, amellyel megközelíthetjük a darabot az aranymetszés használata a szakaszok méretezését illetően Az Requiem összesen 47 ütemből áll, ha ezt szorozzuk az aranymetszés arányszámával (47 x 0.618) 29-et kapunk, amely a 2. és 3. rész együttes számát jelenti – vagyis az a rész, amely az első oldalon a 19. ütemben kezdődik és a “Bánat” szakasz, illetve a Tükör-reihe indítása. Ugyanezzel a számmal (29 x 0.618) 18-at kapunk, a 2. rész összes ütemét – a fent említett 19. ütemtől a második oldal, 36. ütem fermata-ja a “Kérdés” előtt. Ezt az eljárást folytatva a 18-as számmal (18 x 0.618) 11-et kapunk, ami közelítőleg megfelel az 1. rész méretének, azaz az első oldal harmadik sor végének.
Tehát: Requiem – 47 ütem
2.+3. rész – 29 ütem
2.rész – 18 ütem
1.rész – 11 ütem
Az aranymetszéssel teljessé vált Fukushima azon törekvése, hogy a nyugati kompozíciós gondolkodásmódot – modern és régit is – a maga teljességében elsajátítsa, ebben az értelemben szólófuvolára írt műve valódi mesterdarab, amely önmagában zárt, koherens mű, nyugati konstrukciójában jellegzetesen keleti tartalmat jelenít meg, végső soron egyfajta híd a két kulturális régió között.
Itt következik a mű saját előadásomban, koncertfelvételen, 2011.
Eberhardt Blum az összes Fukushima művet felvette:
https://www.eberhardblum.org/eberhardblum-org-english/discography/japan/
Első rész: itt található.
:format(jpeg):mode_rgb():quality(90)/discogs-images/A-957152-1357855341-5992.png.jpg)
