Háromszoros születésnap!

Matuz István (69) – John Wion (80) – Auréle Nicolet (90)

Nyilván az én hibám, de csak ma tudatosult bennem, hogy Matuz István és Auréle Nicolé egy és ugyan azon a napon született. Ráadásul – ahogy a Facebook-ról megtudtam – kettőjükhöz John Wion is társult, hiszen a New York-i Opera szólófuvolása szintén január 22én született.

Nem hiszem, hogy John Wion, az ausztrál születésű fuvolaművészt sokan ismernék nálunk, én is véletlenül találtam rá, de nem bántam meg, életem egyik váratlan és igen kellemes meglepetése volt, amikor rátaláltam a lemezére. Igen izgalmas honlapja is van, ahol cikkei is elérhetőek (tervezem, hogy fordítok belőle, de az elmúlt 8 hónapban nem volt számítógépem és jelenleg próbálom behozni a lemaradást…), valamint életrajzi könyve is megrendelhető, amely izgalmas olvasmánynak ígérkezik, most fogom megrendelni. A művész talán ma már nem aktív fuvolás, de rendszeresen jógáik és – derék ausztrál ként – Alexander Technique-zik. Tőle egy Dutilleux Szonatinát mutatok egy 1969-es melbourne-i rádióadásból, partnere Margaret Schofield:

A másik két művészt nem hinném, hogy alaposabban be kellene mutatnom, mivel az élet úgy hozta, hogy mindkét fuvolás nyomott hagyott fuvolázásunk arculatán, ez különösen Nicolé esetében érdekes, hiszen talán ő az a nemzetközi szintű művész, aki mondhatni rendszeresen megfordult nálunk. Mindkettőjük pályáján meghatározó szerepet játszott a modern zene, illetve modern fuvolázás és fuvolairodalom. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Matuz István nélkül nem tartana ott a hazai modern fuvolatechnika, ahol most. Egy nem miden közegellenállás nélküli közegben képviselte ezt az ügyet, és mára modern fuvolások generációi nőttek fel az ő munkássága nyomán. Gazdag életpályájából talán egyik legfontosabb, kiemelendő időszak az amikor a Pierre Boulez által irányított IRCAM (Institut de Recherche et de Coordination Acoustique-Musique) ösztöndíjasa volt. Nicolé pályájának egyik kiemelkedő időszaka pedig az 1950-59 közötti évek, amikor a Berlini Filharmonikusok szólófuvolása volt. Rengeteg zeneszerző írt neki műveket, többet között olyan mesterek, mint Toru Takemitsu (Eucalypts II), György Ligeti, és Edison Denisov (Négy darab), emellett tanítványok generációit nevelte fel.

Matuz Istvántól saját szerzeményét hallhatjuk.

Matuz István – Sakura Sakura, előadja Angeliki Sousoura:

Nicolé-tól azt a művet mutatom, amelyet vele ismertem meg.

Reinecke – Koncert op.283 (1908), előadja Auréle Nicolet, Gewandhaus Orchestra, vezényel Kurt Masur:

This entry was posted in Napról-napra and tagged , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply