fuvolára, basszusklarinétra és zongorára
Egy újabb kamara mű Franco Donatoni (1927-2000) tollából – Het. Az olasz komponistától már két művet mutattam és még egy hátra van. Donatoni nehezen találta meg a maga útját, zeneszerzéssel akart foglalkozni, de az ő idejében nem volt könnyű képzést kapni Olaszországban. Hegedűsként a Veronai Aréna Zenekarában helyezkedettel, később olyan neves mesterek vették szárnyaik alá, mint Goffredo Petrassi és Bruno Maderna, valamint Stockhausen és John Cage. Donatoni elutasította a konvencionális koncertszituációt, ahol az előadók és a közönség is klakkban-frakkban jelennek meg, és az utóbbiak csak társadalmi státuszukat fitogtatják, ahelyett, hogy a zenén lenne a hangsúly. De elutasította a modern zeneszerzők egoizmusát is, akiknél a művek csupán erőltetetten extravagáns egójuk kiterjesztései. A fentiek értelmében magát nem művész ként aposztrofálta, hanem artisan-ként – art és a partizán szavak összevonásával. Donatoni életében jelen volt a depresszió is, de a kortársak szerint szellemessége és rendkívül eredeti humorérzéke soha sem hagyta cserben.
A viszonylag kései, fuvola-basszusklarinét-zongora összeállítású darabban a hangszerek jelentékeny szólószakaszokat is megszólaltatnak. Sajnos nem derül ki kik az alábbi videó előadói: