Hungarian translation of Niall O’Riordan’s article – Neuroplacticity; it was appear in FLUTE 2012, March.
Már közöltem itt egy cikket a holisztikus szemléletű fuvolás, Niall O’Riordan tollából – most pedig egy újabb anyag következik. Ezúttal két videót is mellékeltem (Bűvös vadász-fantázia és az Undine szonáta)a cikk végén, hogy megbizonyosodhassunk róla, a szerző nem csak elméleti ember. Egyébként ez az írás is a BFS FLUTE magazinban jelent meg, 2012 márciusában – a szerző szíves engedélyével itt van tehát a fordítás:
Niall O’Riordan – Neuroplaszticitás
Soha sem késő – és ezt már a tudományos tények is alátámasztják. A XX. század nagyobb részében a neurológusok egyetértettek abban, hogy az agy alig képes változásra az érzékeny gyermekkori periódus lezárása után. Azt úgy mondják, „az öreg kutya nem tanul új trükköket” – de talán éppen ez a hiedelem tart minket fogva elsősorban.
Számtalanszor hallottam már variációkat ugyan erre a témára: „ha tizennyolc éve korodra nincs jó technikát, akkor elfelejtheted, hogy profi fuvolás váljon belőled”. De milyen lehangoló és nyomasztó hozzáállás ez! A foglalkozásunk tele van „városi legendákkal” amiket sajnos magunkévá teszünk. Megfelelő stratégiával, szorgalmas munkával és elkötelezettséggel minden lehetséges: Raffaele Trevisani, a nagyszerű olasz fuvolás 20 évesen vett először hangszert a kezébe.
A neuroplaszticitás fogalma az agynak és az idegrendszernek arra a képességére vonatkozik, amellyel képes strukturálisan és funkcionálisan megváltozni környezeti hatások következtében . A neuroplaszticitás korai kutatói felfedezték, hogy az emberi agy nem csak struktúráját képes megváltoztatni, de új neuron kapcsolatokat is képes létrehozni, akár még öreg korban is.
Amikor valami újat tanulunk neuronok kapcsolódnak össze az agyunkban, ezzel új társításokat hozva létre. A fuvolázás készsége, amelyet a gyakorlásunk során fejlesztünk az agyban mintegy „be van drótozva” – a jó szokások éppen úgy, mint a rosszak. Idegrendszerünk minden alkalommal felülvizsgálja ezeket a kapcsolódásokat amikor gyakorlunk. Tehát úgy működünk, mint egy hatalmas számítógép, és létfontosságú számunkra, ahogy ezt a lenyűgöző számítógépet programozzuk. A jelenlegi idegi, viselkedéstani és rendszerelméleti kutatások világossá tették, hogy a Feldenkrais Method® -ban alkalmazott stratégiák szilárd alapot nyertek. Miért ne fedeznénk fel néhányat ezek közül az elképzelések közül?
A lassú gyakorlás kétségkívül hatékony, de – azt hiszem -, felül kell vizsgálnunk és finomítanunk kell ezt a megközelítést. A figyelmetlen lassú gyakorlás csak azokat a szükségtelen szokásokat írja újra, amiket elsődlegesen csinálunk. Amikor gyakorlunk a cél, hogy új idegi kapcsolatokat programozzunk az agyban, amelyek hatékonyak. Gondoljuk erre, úgy mintha ösvény vezetne keresztül egy erdőn, és minél több ilyen utat használunk annál inkább bejárjuk az erdőt. A neuroplaszticitás egyik célja, tehát az, hogy új utakat építsünk ki, de ez természetesen időt, érzékenységet és éberséget igényel.
A kérdés tehát az: hogyan tudunk „jó” ösvényeket kiépíteni gyakorlásunk során? A követező gyakorlatokat a Feldenkrais Módszer inspirálta és beépíthetőek amikor nehéz állásokat tanulunk, sőt bármilyen napi skálamunkába is.
Időt Hagyni
Adjunk időt magunknak, hogy beépíthessük mit is csinálunk. Valamennyien beleeshetünk abba a csapdába ami így hangzik: „olyan sok a tenni való, de kevés az idő!” Nem kell ennyire cél-orientáltnak lenni, ez csak eltávolít a tanulási folyamattól. Inkább koncentráljuk magára a folyamatra és legyünk jelen a tudatosságunkkal. Ha ezen a módon közelítünk, azt fogják találni, hogy a sebesség spontán megjelenik a játékunkban. Csak hagyjuk mindezt megtörténni, ahelyett, hogy erőltetnénk. A Feldenkrais Módszer Tudatos Mozgás leckéi során Feldenkrais ezt mondja, keressük azt a kellemes érzést ami így hangozhatna: „Ezt meg tudom csinálni!”
A hatékonyság nem más mint a felesleges és szükségtelen erőfeszítések kigyomlálása. Légy éber arra, ahogyan az egész testedet használod! Ezeket az élősködő szokásokat csak ezen a módon tudjuk tetten érni. Hogy vagy egyensúlyban? Hogyan szerveződik össze a mellkasod, a bordák, és a fej? Ha arra vagy kíváncsi, hogy szükséges-e egy erőfeszítés amit használsz, legjobb módszer ha eltúlzod azt. Így még több tudatosságot kaphatunk, a választás szélesebb lehetőségével. Adj magadnak időt a szükséges ismeretek befogadásához, és a haszontalan erőfeszítések elutasításához. További ötletekért, hogy hogyan tedd ezt tanulmányozd Kenny Werner könyvét, amely ez erőlködés mentes játékról szól: Effortless Mastery:Liberating the Master Musician Within.
Tarts rendszeres szüneteket
Dolgozz intenzíven, rövid szünetekkel megszakítva. Nem kell hosszúnak lenniük – 5, 15 perc elegendő. Ülj le, vagy még inkább feküdj le a földre – és ne csinálj semmit; ez alatt az idő alatt az agy asszimilálja az új ismereteket. Ha a leírt módon gyakorolsz sokkal jobban fogsz koncentrálni, talán erősebben mint korábban. Kisbaba korunkban többet tanulunk, mint bármikor életünk során, és a babák sokat pihennek.
Mikro-mozgások
Bármely mozgás elindítása értékes betekintést biztosít arról, hogyan használjuk a testünket. A szükségtelen erőlködés már a kezdeteknél jelen van. A mikro-mozgások olyan kicsit, hogy egy megfigyelő számára észrevétlenek maradnak. Vedd a kezedbe a hangszert és a mentálisan képzeld el az ujjmozgásokat egy adott futamon, felhasználva a mikro-mozgásokat és a figyeld meg mi történik a testedben.
Képzelet (Imagináció)
Számos tudományos vizsgálat igazolta azt a tényt, mely szerint egy bizonyos mozgás-elképzelése stimulálja az agy egy bizonyos részét, amely annak a bizonyos mozgásnak felel meg. Azt hiszem ez az a terület amit még számos felfedezni valót nyújthat nekünk fuvolásoknak. Neuron kapcsolatokat tisztán elképzelés útján is létrehozhatunk. A tanulmányok egyike igazolta, hogy izomnövekedést pusztán elképzelés útján is lehetséges. Csupán a fuvolajáték elképzelése mérhető változást hoz létre az agy motoros kérgében.
Fuvolával a kezedben képzeld el, ahogy mozgatod az ujjaidat. Ez előidézheti a fent leírt mikro-mozgásokat, és ez nagyon jó. Megfigyelhetjük azt a belső érzést, ahogy a test szervezi magát egy bizonyos cselekvés érdekében; és pedig jó, legyünk tehát éberek. Mindemellett ez a megközelítés talán nehezebb a gyakorlatban, mint amelynek a leírtak alapján tűnik, ezért adj időt magadnak és ne legyél feszült. Amikor elképzeled azt a bizonyos futamot figyeld meg, hogy mely részei tiszták és mely részei elmosódottak a képzeletedben. Van összefüggés a megtalált nehézség elképzelése és eljátszása között? A nem világos területek időt igénylenek, hogy hangról-hangra átjátszuk belső kinetikus érzékünket használva.
Megkülönböztetés
Különítsd el a munka különféle elemeit. Jó példa arra, az amikor csak az ujjainkkal gyakorlunk. Különítsük el a légzést az ujjak mozgásától. Gyakori, hogy a technikai problémák érzékelése a légzéssel és a légáramlással függ össze. Patricia Morris leír egy nagyon hasznos megközelítést (a FLUTE jelen kiadásában), amely különösen hatékony ha a harmadik oktávon gyakorlunk. Fújás nélkül mozgassuk az ujjainkat azon az álláson, amin dolgozni szeretnénk, elkülönítve a kezeket, előbb a bal kéz ujjait mozgatva, és a jobb kéz ujjait nyugalomban hagyva. Tegyük ugyan ezt fordítva is, mielőtt a két kéz munkáját újra összeillesztenénk. Ez a módszer egy kicsit zavarónak tűnhet az agynak, de ha folytatjuk learathatjuk érte a jutalmat.
Élvezzük a biztos tudását annak, hogy sokkal inkább képesek vagyunk elérni egy magasabb szintet, mint azt gondolnánk. A tudomány is bizonyította már, hogy a változás mindig lehetséges, ezért érdemes többre törekedni, bárhol is tartunk éppen.
Niall O’Riordan
.