Figyelem!

Felhívom a figyelmet, hogy a blog (http://www.czeloth.com/blog) és az oldalam (http://www.czeloth.com) valamennyi tartalma magántulajdon – fájlok, dokumentumok, stb – az ide tartozó linkekkel együtt. Ezekből bármilyen részletet közölni, idézni, vagy az ide mutató külső vagy belső linkeket használni, beágyazni az én írásos engedélyem nélkül nem lehet és jogi következménnyel jár. Mindez vonatkozik az általam működtetett valamennyi más oldalra is (Youtube, Soundcloud, Facebook, stb.).

“Miért?!” – kérdezheti a rémült Olvasó.

Az ok nagyon egyszerű. A blog lassan 12 éve működik, ezalatt az idő alatt saját jogán lett az, ami ma. Ma már nem kevés olyan tartalom van rajta, ami egyedi és sehol máshol nem fellelhető. A blognak nincs szüksége reklámra, – ez világosan látszik a látogatottsági adatokból – és gyakorlatilag versenytárs nélküli ezen a nyelvi területen, amely nem csak Magyarországot jelenti. Ha reklámot akarnék rajta futtatni megtehettem volna már rég, és ha reklámozni akarnám azt is megtehetném, mondjuk a saját Facebook profilom segítségével. De nem teszem, mert ez az oldal megáll így minden közösségi média segítsége nélkül.

Az itt található szakmai információk bárki okulását szolgálhatják, de nem használhatóak fel újra semmilyen formában engedély nélkül, még hivatkozásként sem. Ez pontosan azt jelenti, hogy megelégeltem az a hosszú ideje tartó tendenciát, hogy az itt található, gyakorlatilag hiánypótoló és egyedi anyagokat második fél használja fel bármilyen céllal, ahogy éppen eszébe jut.

Kategória: Napról-napra | Címke: | Szóljon hozzá most!

Bruno Maderna ~ Concerto per flauto e orchestra (1954)

Kínos vagy nem kínos – én nem tudtam, hogy Bruno Maderna (1920-1973) írt fuvolaversenyt. Ráadásul ilyen jót! A mű, a Concerto per flauto e orchestra 1954-ben keletkezett és időtartamát tekintve alig több, mint 8 perc, viszont e rövid idő alatt a zenekar és a szólófuvola csaknem minden arculatát felvonultatja. Mint érdekességet és tájékozódási pontot említem, hogy Maderna és Petrassi fuvolaversenye (1960) között pont félidőben keletkezett Szervánszky Endre koncertje (1957) a vasfüggöny mögött egy teljesen eltérő világnézeti, politikai közegben, más zeneszerzői nyelvezettel.

Thaddeus Watson – fuvola
Frankfurt Radio Symphony Orchestra, vez. Arturo Tamayo.

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Henri Lazarof ~ Cadence V (1972)

Cadence V, fuvolára és hangszallagra (1972)

Tudom, nálunk Sir James Galway úgy híresült el, mint a szalondarabok fuvolaművésze, de ez csupán a hazai tudásdefficitnak tudható be, mert a művész – ahogy azt egy korábbi posztban is hallhattuk – jelentős tevékenységet fejtett ki a modern fuvolázás területén is. A korábban már bemutattam Henri Lazarof fuvolaversenye mellet írt egy másik darabot is a szerző a fuvolásnak, ezúttal szólófuvolára. A mű a Cadence sorozat darabja, abból is az ötödik és a szóló mellé hangszalagot társít.

Henri Lazarof összes műve:
http://www.pytheasmusic.org/lazarof.html

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Camilla Hoitenga – koncert

Kőszeghy Péter születésnapjára időzítettem ezt a nyár végi online koncertet, amelyen Camilla Hoitenga két művet is előadott a külföldön élő, de diákkorában még magyar fuvolástól. Kőszeghy Péter rengeteg fuvolaművet írt, de itthon szinte semmi sem hangzott el tőle – kivétel talán a Matuz Istvánnak (OWOO) és Siklósi Tamásnak (SATURN WAYS) írt fuvolaversenyek (plusz pár éve játszottam egy szólóművét, a Niobe-t).
A fuvolaversenyek sorát a Camilla Hoitenga-nak (Marcel Moyse tanítvány) írt SOULFLIGHT (the edge) című versenymű nyitotta meg és a művésznő számos más mű keletkezése körül is aktív szerepet vállalat, így legutóbb az alábbi koncerten elhangzó Breathe Only-nál is. A hangverseny összesen 28 perc és az első mű, a LAVA is Kőszeghy Péter kompozíciója, a második darab is fuvolaszóló, amely Stefan Hakenberg In a Heartbeat című izgalmas műve.

Boldog Születésnapot , Péter!

English:
In this short concert Camilla plays works by some of her favorite composers at Casa della Musica San Michele; all pieces are Italian premieres

Program:

Peter Koeszeghy*, Lava for solo flute
Stefan Hakenberg, In a Heartbeat for solo flute
Peter Koeszeghy*, Breathe Only for flute and piano

A teljes koncert linkje itt található.

Camilla Hoitenga – fuvola
Daniele Nava – zongora

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Henri Lazarof ~ Concerto per flauto e orchestra

Sokan azt gondolják, hogy James Galway fuvolás személyisége semmilyen kapcsoltban nincs a modern zenével és az modern fuvolázással. Ez azonban óriási tévedés, hiszen rengeteg modern mű megszületése kötődik a nevéhez. Ezek közül az egyik, egy igen régi – és addig általam sem ismert mű – Henri Lazarof kompozíciója, amely egy kéttételes fuvolaverseny. A szerző bulgár születésű – rövid ideid Petrassi tanítványa volt Rómában – és aktív éveit az University of California zeneszerzés tanáraként töltötte.

A mintegy 18 perces versenymű merész, gazdag hangszerelésű – a szerző rézfúvósókat és ütőket is bőven foglalkoztat – és messzemenőkig kiaknázza a nagyzenekar hangzását, de a fuvolás képességeit is. Jól hallható ez a például 10. perc táján induló szakaszban, ahol a James Galway-tól megszokott kivételes hangi magabiztossággal szól a modern mű fuvolaszólama.

A tételek:
I. Il più lento possibile
II. Semiminima = 108-120

Henri Lazarof (1932-2013): Concerto per flauto e orchestra (dedicated a James Galway) (1973)
James Galway – fuvola, és a New Philharmonia Orchestra, London vezényel a szerző, Henri Lazarof (1975).

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Giulio Briccialdi Magyarországon és Erdélyben

Ahogy ígértem a korábbi posztban egy utolsó, nyár végi nekilendüléssel feltárom az egyik legérdekesebb 19. századi mozzanatot fuvolázásunk történetében, nevezetesen Giulio Briccialdi látogatását – jobban mondva látogatásait. Amennyire látom a művész életének ezen epizódja nemzetközi szinten még feldolgozatlan ebben a pillanatban.

Az 1840-es évek első felében, a forradalomhoz közeledve már intenzív zenei élet volt Pest-Budán, amelyből a fuvolások is kivették a részüket, beleértve a külföldi kiválóságokat. Dopplerék és Erkel már a Nemzeti Színház életének részesei voltak, és ha Briccialdi nem is tudta nekünk elhozni a Böhm-fuvolát látogatása a nehézségek ellenére – sőt néha a kitapintható feszültségek dacára – is emlékezetes maradt a művésznek és közönségének, de a szakmának is.

Most, így nyár végén a blog pihenőre vonul és a következő időszakban csak havi egy (maximum két) posztot tudok előkészíteni – de lehet még annyit sem. De persze ez nem jelenti azt, hogy a színfalak mögött nem folyik a munka…

Czeloth – Giulio Briccialdi Magyarországon és Erdélyben 1.0.pdf

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Külföld előtt

Milyen jó lett volna, ha valaki anno ezt így ezt elmagyarázza nekem valamikor az 1990-es évek elején, mielőtt külföldre mentem és tájékozódni próbáltam… Persze nem csak az információ hiányzott, hanem Youtube sem volt, meg videózás sem, meg vlog sem… Most viszont van, és Baglyas Cinci meglehetősen jól csinálja ezt a műfajt, jelenleg úgy tudom ő az egyetlen, aki a vlog-ozást nálunk fuvolásként képviseli.

Mondjuk ha lett volna ilyen lehetőség és csináltam volna valami hasonlót müncheni tanulmányaim alatt biztos, hogy halál unalmas lett volna a nézőknek. Nem azért mintha Jochen Gärtner ne lett volna egészen extra-kiváló tanár, hanem mert elképesztően monoton módon teltek a napjaim. Az életemet tulajdonképpen a spórolás, jobban mondva a pénztelenség, valamint a napi gyakorlás határozta meg.

Ha aznap nem volt óra így telt egy napom: reggel 6-kor keltem München elővárosában és 8 előtt már a Főiskolán kellett lennem, mert 8 előtt kellett bejelölni magamat aznapra, hogy melyik termekben szeretnék gyakorolni. Ha picit elkéstem nem kaptam termet, vagy csak egy pár órára. Nekem délelőttre és délutánra is kellett terem és ha ez nem jött össze az gond volt – tehát mindenképp korán kellett érkeznem, télen világosodás előtt… Kétféle terem volt – ablakos és az ablak nélküli. Nyilván az előbbit preferáltam – ahogy mindenki – de sokszor meg kellett elégednem az egyébként nem rossz akusztikájú, de rém sivár betonszobákkal. Tehát f9-től kb 12-ig gyakoroltam, ez volt a gyakorlásom első szakasza. Utána elmentem a Königs Platz-ra, ahol a központi diákmenza volt és 1 körül már nem voltak annyian sokan. Viszont ez egy kb 1.5 órás program volt mindennel együtt, ha közelebb ültem be volna bárhova az sokkal drágább lett volna. Kb 2 körül értem vissza a suliba, ahol már várt a termem. De előtte vettem az automatából egy nagy Mars szeletet, hogy délután ne éhezzek meg idő előtt. Attól függően, hogy mennyi időre tudtam délutánra termet foglalni, akár este 6-ig is maradhattam, de 5-6 körül már végleg megéheztem. Így aznapra befejeződött a gyakorlásom, mert még vásárolnom kellett valami olcsóbb boltban másnapra és hétvégére. Este 7-8 körül vacsora, és előkészítettem a következő napot, ami egyébként ugyan ilyen volt. TV-m nem volt és az első 3 hónapban senkit nem ismertem, nem voltak ismerőseim. És ez így ment minden nap… persze volt fuvolaóra is, meg jártam koncertekre néha, de egy átlagos nap így nézett ki. Hétvégén gyakorlás az albérletben (ha lehetett) vagy az iskolában… de volt hogy elmentem valahova a szabadba, ami ingyen volt, mert nem bírtam a bezártságot. Na, erre vlogozni kár lett volna….

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Most vagyok igazán bajban…

Most vagyok igazán bajban, mert ha a szerénytelenség alaptulajdonságaim között lenne kezdhetném ezt a bejegyzést így, hogy “az Olvasó az utóbbi 30 év legfontosabb szakmai írását tartja a kezében… stb…”

Ezért inkább úgy kezdem, hogy az őszi megjelenésre szánt cikkemet – ami lényegében a Parlando-ban már megjelent (és itt is elérhető) anyagom, “A magyar 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai” című munka kiegészítése – már most elérhetővé teszem, mert szerintem ilyenkor nyáron mindenkinek több kezdve és ideje van olvasni. A címe “Fuvolaművészet és fuvolaépítés Magyarországon az 19. század első felében” – és lényegében ebből a témából már belengettem bizonyos információkat a június 12-én tartott webes előadásomon. Ahogy akkor ígértem ebben a rendezettebb, írott formában sokkal könnyebb lesz tájékozódni az anyagban.

A témával való foglalkozás folyamán ugyan az volt az érzésem, mint a pár napja bemutatott elefántcsont fuvola történetével kapcsoltban. Tudvalévő, hogy ez a hangszer egyenesen Nagy Frigyes udvarából került Magyarországra, de ez a tény a fuvolások 99%-a  előtt ismeretlen volt, mert az információk ott vannak ugyan, de vagy szét vannak szóródva, vagy annyira rejtettek, hogy nem megtalálhatóak. Az elefántcsont fuvola esetében mindössze alig néhány ember ismerte annak teljes történetét. Ugyan ez volt az érzésem az 1800-as évek tanulmányozásakor, vagyis az információk ott vannak (újságcikkekben, régi könyvekben, régebbi és újabb zenetudományi és egyéb dolgozatokban), de még soha senki nem nézte át ezeket fuvolás szemmel.

Én magam az életem nagyobbik felét abban a hitben éltem le, hogy a fuvolázás nálunk a Doppler-testvérekkel kezdődött. (Ez bizonyos értelemben igaz, hiszen magasabb és újabb szintre emelték a fuvolázást – de hogy a fuvolázásunk velünk kezdődött volna ez az állítás így védhetetlen). Az ő tevékenységüket teljes homály követi, amelyből egy pillanatra feldereng Burose Adolf alakja, majd újabb szünet és sejtelem után Jeney Zoltán következik, akitől már többé-kevésbé egyenes út vezet máig. A közbeeső időkből szinte semmi megfogható nem volt számomra, arról meg végképp nincs információ hogyan történt az a kifinomult tudásátadás, amit végső soron fuvolaiskolának, vagy fuvolakultúrának nevezhetünk. A magyar fuvolázás története egy eddig el nem mondott történet és harminc évvel a rendszerváltás után még mindig ott tartunk, hogy gyakorlatilag saját fuvolázásunk múltját még ma sem ismerjük – és nem is kutatjuk. Pedig ez a történet ott van csak fel kell deríteni és el kéne mondani.

Nagyjából így áll most saját fuvolatörténeti szemléletünk, és ugyan ez a helyzet fuvolázásunk kezdeteivel is. De ha a szétszóródott információkat összegyűjtjük és rendezni kezdjük akkor egy meglehetősen koherens és követhető történet mutatja meg magát, amely nem más, mint saját fuvolakultúránk identitása. Ennek a kirakósnak az egyik, 1800-tól 1850-ig terjedő  darabja az alábbi cikk, amelyben több mint tíz olyan fuvolást nevesítek, – az ismert, vagy kevésbé ismert arisztokratákon kívül – akik jelentős módon hozzájárultak fuvolakultúránk ápolásához, alakulásához.

Habár nem vagyok kutató és ez nálam nem doktori, vagy DLA téma – csak saját érdeklődésből foglalkozom vele – tudományos igényű feldolgozásra törekedtem, lehetőség szerinte pontos adatolással. Így indul a cikk:

“BEVEZETŐ GONDOLATOK
A Parlando-ban (2020/3) májusában megjelent, „A 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai” című munkám folytatásaként tüzetesebb vizsgálat alá vettem a 19. század első felét azzal a céllal, hogy jobban feltérképezzem a fuvolázás és fuvolaművészet szerepét e korszak zenei, kulturális és társadalmi életében. Több tényezőt és a jelzett időszakot vizsgálva alábbi kérdéseket szem előtt tartva kutattam a témát úgy, hogy a válaszokat lehetőleg
sajtóreferenciákkal és dokumentumokkal is alá tudjam támasztani:
- kik taníthattak fuvolát?
- kik lehettek a tanítványok?
- milyen repertoárt játszottak?
- volt-e fuvolaépítésünk a jelzett korszakban?
- milyen intézményekben folyhatott fuvolaoktatás?

A vizsgálódás ezen szakaszában a adatok és tények összegyűjtése fontosabb volt, mint az ebből fakadó esetleges hipotézisek felállítása és igazolása, bár bizonyos máig ható tendenciákat nem nehéz felismerni. Remélhetőleg ez a mostani „utazás” is nyújt annyi érdekességet, mint a korábban megjelent cikk, és hozzájárul a hazai fuvolakultúra egy mélyebb és valóságosabb identitástudatának kialakulásához. (…)” FOLYTATÁS ITT

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

És ennek már 26 éve…

Az alábbi fekete-fehér kép még a régi Flöte Aktuell-ben jelent meg 1994/3-ban az akkor aktuális Sir James Galway Fuvolaszemináriumról. A képen jobbról balra a kvártettező fuvolások Bulent Evcil ,Claudio Montafia, Raffaele Trevisani és Sir James Galway. A képet tehát régóta ismerem, de soha színesben nem láttam, míg néhány napja Evcil Bülent nem posztolta a Facebook-on az eredetit. Ekkor jöttem rá, hogy a képen én is rajta vagyok. A kép bal felső sarkában vagyok a színes ingben, előttem fekete ingben Hiroshi Aoki – a Muramatsu gyár akkori főmérnöke – megy befelé a nagyterembe. És ennek már 26 éve…

Kategória: Napról-napra | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

THE-QUANTZ-PROJECT

Fogd a söröm…

Jobban belegondolva teljesen felfoghatatlan, miért nem készült eddig soha Quantz összkiadás. Lehet, hogy a lemezkiadók nem láttak fantáziát egy olyan összkiadásban, ami csak a világ összes fuvolását érdekli, lehet hogy sokallták a művek számát – végül is 300 fuvolaverseny és 200 szonátáról van szó alaphangon – de valahogy eddig ez elmaradt. Tényleg érthetetlen…nehéz elhinni, hogy kereskedelmileg nem érte volna meg foglalkozni legalább hosszú távon. Ezt elégelte meg Csalog Benedek és Alexis Kossenko, akik szinte egyszerre jutottak arra a gondolatra, hogy ennek ideje véget vetni, és mondták külön-külön, hogy “tartsd a söröm!” A két fuvolaművész egyesítette a két – lényegébe azonos – koncepciót és már el is kezdték a művek rögzítését. Érthető módon a járvány ezt a folyamatot is lelassította (és 300 koncert és 200 szonáta azért mégis csak szép mennyiség), arról nem is szólva, hogy egyfajta visszacsatolásként számítanak a hallgatók, a fuvolások anyagi támogatására is, hiszen a felvételek nincsenek ingyen. Elegáns módon ugyan ott tudjuk támogatni a projektet egy Paypal gomb segítségével, ahol meg is tudjuk hallgatni a hangzó végeredményt. Még annyit lehet hozzátenni, hogy mivel hosszabb távú projektről van szó, amely akár 5-8 évig is eltarthat a művészek vélhetően nem csak egyszeri, de akár vissza-visszatérő támogatók felajánlásait is szívesen veszik.

J.J. Quantz ~ h-moll szonáta QV 1:167
Siciliana – Allegro assai – vivace
Csalog Benedek ~ barokk fuvola
Tóth-Vajna Zsombor ~ csembaló

J.J. Quantz ~ g-moll koncert (2. Arioso) QV:5.206
Alexis Kossenko ~ barokk fuvola és LES AMBASSADEURS

See the detailed description of the Project and Alexis Kossenko’s introductory video on the website of the project at
WWW.THE-QUANTZ-PROJECT.COM
DONATE

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!