Ismerjük valamennyit… ja, mégsem!
Elsősorban azok a művek váltak repertoárdarabbá, amelyeket már Theobald Böhm modern fuvolájára készületek, illetve ahhoz a korszakhoz kapcsolódnak, amikor Paul Taffanel volt a vezető tanár az intézetben. De mi a helyzet a többi darabbal? Ezt a kérdést tette fel Anna Pustlauk, aki nem kevesebbre vállalkozott minthogy felvegye az összes vizsgaművet, amelyek még egyszerű rendszerű fuvolára készültek. A projekt nagyszerű és nem kis vállalkozás, mert valamennyi darabot más-más egyszerűrendszerű fuvolán játsza. A művésznő oldaláról megtudhatjuk összesen 21 kompozícióról van szó 1824 és 1859 között, valamint egy köztes évről (1860), amikor Böhm modern hangszere bevezetésre került az intézményben Vincent Dorus által.
A vállalkozás pontos menetéről itt tájékozódhatunk. Ebben a posztban az első, valamint a jelenlegi legutolsó felvételt teszem közzé, de aki a teljes lejátszási listát szeretné az is megtalálható (8 darab került eddig felvételre) itt.
Az első mű tehát Tranquille Berbiguier 5. koncertje. A videókhoz mellékelt leírást minden esetben érdemes elolvasni. Ehhez a műhöz Pustlauk kisasszony azt írja, hogy Joseph Guillou, a Konzervatórium akkori fuvolatanára Berbiguier (1816-ban megjelent) 5. koncertjét választotta a vizsgára. Guillou két tanítványa, Carrière és Lauret kapott első díjat ebben évben. Lauret, 1809-ben született, 15 éves volt ekkor, diáktársáról, Carrière-ről semmit sem tudni, de egyidős lehetett vele.
Berbiguier ~ Cinquième Concerto
Anne Pustlauk, fuvola
Toby Sermeus, zongora
“Ehhez a felvételhez a Tibouvile Frères műhelyének fuvoláját használjuk. Valószínűleg a 19. század első harmadában készült (további információ a https://www.flautorama.ch/doku.php?id=2014sb-47 oldalon)”.
A zongorista partner minden esetben Toby Sermeus, és érdemes a zongorahangzásra is figyelni, hiszen a korhű fuvola hangzásképéhez ez is szervesen hozzátartozik.
És itt a jelenlegi utolsó mű, ami rögzítésre került.
Tulou, Jean-Louis – Dixième Grand Solo, No.10, Op.92
Jean Louis Tulou 1844 augusztusában komponálta a 10. Grand Solo-t a párizsi konzervatórium versenyére. Pustlauk kisasszonyt idézi a fellelhető forrásokat is: A Revue musicale augusztus 11-én így ír: „Fuvola. – Első díj: Lemou úr, egy alig tizenhat éves fiatal diák, akire legfeljebb tizenkettőt mondanánk, hajós fiúként kezdte, és csak két éve van a Konzervatóriumban. Második díj: Mr. Alrit, mindketten Tulou úr tanítványai”. Mindkét diák nagyon jó fuvolajátékos volt, és később különböző színházi zenekarokban játszott Párizsban, illetve Nantes-ban. A videóban szereplő fuvola Lemou tulajdona volt, mint első díjat vehette át. Rögtön észrevehető, hogy egy profi játékosé volt. Nagy és rugalmas hangzással, jó intonációval és könnyű billentyűkkel rendelkezik, amelyek elengedhetetlenek a virtuóz játékhoz. A zongora egy 1854-es Pleyel.
A művésznő egy hosszabb összefoglalót is közöl a saját oldalán a két nyertes fiatalemberről, itt olvashatjuk.
Korábban már foglalkoztam egy posztban a vizsgadarabokkal, az erről szóló poszt itt található: http://www.czeloth.com/blog/?p=581
Hallgassuk meg a lejátszási lista összes művét, kitűnő előadások, a művésznő bámulatosan kezeli valamennyi, változó billentyűszámú modellt, nem csupán hangi, vagy technikai tekintetben, de zeneileg is. És akinek nem elég ennyi Pustlauk kisasszony kiemelkedő játékából azoknak adok egy ráadást azzal a darabbal, amiben megismertem: C.G. Belcke átirata (c. 1830) Bach Kromatikus fantáziájából – természetesen egyszerűrendszerű – ezuttal – Liebel fuvolán.