Nem tudom mennyire tudatosult a hazai fuvolás társadalomban a fuvolázó uralkodó kerek évfordulója – én legalábbis nem emlékszem ,hogy ezzel kapcsolatos műsor elém került volna… de igen, Nagy Frigyes (1712-1786 Friedrich II. von Preußen, der Große) születésének 300dik évfordulóját ünnepeljük idén. Az, hogy Őfelsége művészetpártoló volt enyhe kifejezés; nem csak a fuvolázást művelte tevőlegesen, hanem komponált is (négy fuvolaversenyt hagyott az utókorra) – nem csak ő, hanem az udvarában foglalkoztatott rengeteg komponista is. Hangszerét teljesen komolyan vette, minden héten, egy neki írt új fuvolaversenyt mutatott be udvara zárt körében. A felvilágosult Frigyes – többek között – Voltaire levelező partnere volt, utált mindenfajta egyházzenét, rajongott az olasz operáért, de az énekesekért már kevésbé. Az operák próbáit személyesen felügyelte és rendreutasította a dalnokokat ha túlságosan elragadtatták magukat a díszítéseket illetően. Szabadidejében pedig uralkodott, országát naggyá tette. A téma hazai szakértőjéhez fordultam, hogy némiképp pótoljam a Frigyessel kapcsolatos saját mulasztásomat is; ő Illés Eszter, aki DLA dolgozatának témájául választotta a fuvolás uralkodót.
Miért pont Őt választottad DLA témának?
Illés Eszter: A felvételi dokumentációk beadása előtt rengeteg téma cikázott a fejemben. Azt szerettem volna, ha egyedi, Magyarországon még nem nagyon tárgyalt kérdést tudnék részletesebben tanulmányozni, s talán új tényeket is feltárni az adott témában. Mindig is vonzott ezen éra. Az a kulturális sokszínűség és gazdag művészeti kincs, mely e kort jellemezte. Azonban a számos zenei darab és más művészeti alkotás, mely az utókor számára fennmaradt, még nem biztosít automatikusan minden „háttér történetet” arról a korról.
II. Frigyes világa számomra nem volt teljes mértékben ismert. Természetesen Johann Joachim Quantz, Carl Philipp Emmanuel Bach vagy a Benda család kapcsán olvastam, hallottam róla.
Amikor egy nemzetközi régi zenei kurzuson felmerült az uralkodó neve, és az előadó felvázolta az akkori nem mindennapi udvari életet, eldöntöttem, hogy ezt a témát járom körül. Drahos Béla, akkor még leendő mesterem is örömmel vette terveimet, így már nem volt kérdés ezzel kapcsolatban.
Milyen kutatásokat végeztél eddig?
Illés Eszter: Több témakörre bontottam kutató munkámat. Így került górcső alá a történelmi háttér, II. Frigyes élete, személyisége, motivációinak megértése, a művészetek iránti rajongása, az udvarában született zenei művek, és a muzsikusok életvitele abban az időben. Mindezek mellett még fontos momentum, hogy az uralkodó számos, különböző témában folytatott levelezéseket, melyek tanulmányozása nemcsak arról ad tanúbizonyságot, mennyire intellektuális elme volt a porosz király, hanem egyúttal tökéletes korképet is kapunk.
Hol sikerült a dokumentációkat fellelni?
Illés Eszter: Óriási segítséget jelentett az Országos Széchenyi Könyvtár és az Országgyűlési Könyvtár. Mindkét helyen lenyűgöző adatbázis fogadott. Az Országgyűlési Könyvtár sokak számára nem ismeretes, hogy a Parlament épületében található. Az ott dolgozóknak nem létezett lehetetlen, valóban az olvasó „szolgálata” volt az elsődleges cél. Külön szeretném kiemelni Czákné Szomory Ildikót, aki rengeteg időt szánt rám, s amíg én tanulmányoztam a dokumentációkat, ő újabb és újabb forrásanyagokat talált számomra.
Természetesen az internet is hatalmas információbázis, csak nagyon fontos, hogy tudjon szelektálni a keresgélő. Ebben az évben ünneplik II. Frigyes király születésének 300. évét. Ezen alkalomból külön honlapot indítottak a szervezők, amelyre olyan anyagokat is feltöltöttek, melyek addig nem voltak elérhetőek.
Felszínre került valamilyen új, nem annyira ismert információ Frigyessel és udvarával kapcsoltban?
Illés Eszter: Még nagyon sok dokumentáció vár felkutatásra és a már meglévők az elemzésre. Éppen ezért úgy fogalmaznék, hogy már az adott téma akár egy új megközelítési nézőpontjával is új tényeket lehet feltárni és összegezni. Eddigi kutatásom folyamán nagy energiát fektettem arra, hogy feltárjam az uralkodó szolgálatában álló muzsikusok, művészek, filozófusok életkörülményeit. Nagyon érdekel a tradicionális mecenatúra, amin keresztül a kultúra gazdasági értékét szeretném szemléltetni, párhuzamot vonva a mecénás és művész szerepe között. A történelem tükrében összefoglaló képet adni az adott kor zenei életének gazdasági, finanszírozási szokásairól.
Miért tartod ezt ennyire sarkalatos kérdésnek?
Illés Eszter: A zene történetéről szóló művek és napjainkban az internetes oldalak is elsősorban a zenealkotások stíluselemzéséről szólnak. A mesterek a zene fejlődéséről írnak nagyon hasznos és fontos esszéket, azonban csak kevés olyan forrás létezik, amely mindezek mögé tekintene és összegezné, hogy egy-egy műnek ki volt a megrendelője, mennyit fizetett érte, a pénzbeli források mennyire segítették megélhetésüket. II. Frigyes kora tökéletes példa arra, ahogyan szervesen összefonódott a darabok, alkotások megírásának indíttatása a kor gazdasági, szellemi gyakorlatával.
Azonban visszatérve az előző kérdésedre, remélem nemsokára igazi kuriózumra bukkanok akár a darabok keresgélése folyamán, akár a kor történelmi, gazdasági vizsgálódása kapcsán.
Köszönöm a beszélgetést! További jó munkát kívánok!
Kapcsolódó cikkünk itt található.