to William Kincaid
Serly Tibor neve alighanem ismerősen cseng mindenkinek, de talán kevesen tudják, hogy létezik egy általa írt kéttételes szólófuvola darab Adagio and Scherzo cím alatt. Ami engem illett néhány nappal ezelőttig mit sem tudtam ennek a műnek a létezéséről. Igen, arról a zeneszerzőről van szó, aki szoros kapcsolatban volt Bartókkal miután a zeneszerző az Egyesült Államokba távozott, és, igen ő fejezte be Bartók 3. zongoraversenyét, ő az, aki a a Brácsaversenyét halála után meghangszerelte.
A kompozíció 1968as keltezésű és nem kisebb személyiség tiszteletére készült, mint William Kincaid, akivel a zeneszerző és karmester kapcsoltba is került. A két művész akkor találkozott, amikor Serly a Philadelphia Orchestra tagja volt az 1930as évek folyamán, ekkor Kincaid volt a zenekar szólófuvolása. Egy nap, amikor a zenekari tagok éppen bemelegítettek Serly arra lett figyelmes, hogy Kincaid egy háromoktávos, klarinét-szerű (tehát nem kromatikus skála!) glissando-t játszik a fuvolán, teljes hangterjedelemben, oda-vissza. Évtizedekkel később a történetet Julis Baker is megerősítette, aki Kincaid tanítványa volt, amikor a Curtis Institute-on tanított.
William Kincaid azon kívül, hogy az észak-amerikai fuvolázás meghatározó alakja volt, ő birtokolta a világ máig legértékesebb fuvoláját is. A platina anyagú, nyitott billentyűs Powell hangszert külön fegyveres őrség őrizte az 1939es New Yorki Világkiállításon. A hangszer lenyűgözte Kincaid-et és a kiállítás után hozzá került, haláláig ezen a fuvolán játszott. Nem sokkal halála előtt a fuvolát Elaine Shaffer-nek adta. Az ő halála után került a hangszer aukcióra 1986ban és rekord áron, 170.000 dollár körül talált gazdára. Ez mai áron – a platinafuvolák árnövekedését figyelembe véve – 356.000 dollárnak felelne meg, így ez a világ legdrágább fuvolája. Tapasztalt fuvolagyűjtők véleménye megegyezik abban, hogy ez a világ legjobb antikfuvolája is egyben. A Powell #365-ös ma a Metropolitan Museum of Art zenei részlegében látható.