.
Almásy Csilla – gyógytornász-fizioterapeuta BSc, egészségügyi tanár MEd - Gerinckoncepció című oldaláról vettem a mai poszt alapját, az eredeti anyag szerzőjének engedélyével. A légzésről van szó. Nagyon érdekes, gondolatébresztő ez a rövid írás, mert ahogy olvastam régi emlékek törtek elő bennem. De olvassuk el az eredeti anyagot és nézzük meg a mellékelt ábrát is:
Facebook link:
https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=680087450831815&id=100064916971648
Almásy Csilla lényegében háromféle légzésről ír. A képen a bal oldalon láthatjuk ábrázolva őket. Fúvós szempontból evidens, hogy az első, a mellkasi légzés nem jöhet szóba (a nyilak a tágulás irányát jelzik). A másik két légzésfajta már ismerősebb lehet: zöld pipa jelzi a rekesz légzést, és pirossal van bekarikázva a hasi légzés. Nézzük mit ír a szerző, az első mondat rendkívül fontos:
“A biomechanikailag helyes légzésmintánk a rekeszlégzés. Ez az, mellyel a legnagyobb mértékű tágulást tudjuk elérni a mellkasban, s általa a tüdőben, tehát a legnagyobb mértékű gázcsere így történik.
A kevésbé jó légzésminták egyike a hasi légzés.
Természetesen a levegő itt is a tüdőbe áramlik, nem a hasba, csak a has területén történnek jelentősebb elmozdulások. Lássuk, hogy miként!
Ennél a légzésmintánál a rekeszizom lesüllyedésekor a hasfal semmilyen ellenállást nem ad, teljesen kontrollálatlanul tágul a hasüreg (mivel a rekeszizom ugye tolódik lefele). Mivel nincs hasi ellenállás a renyhe hasizmok miatt, a rekeszizom a normálisnál mélyebbre süllyed, így a bordákat oldalra kiemelő funkciója nem tud megvalósulni. A bordakosár nem nyílik kellően tágra, sőt, van, akinél teljesen mozdulatlan marad. Ezáltal a tüdő sem tud oldalirányba nyílni. A belső hasűri nyomás értéke csökken.“
Nincs rálátásom, hogy légzésmetodika tekintetében ma mit mutatna egy országos körkép, de emlékeim szerint a hasi, illetve rekesz légzés tekintetében nálunk komoly félreértés mutatkozott – a fogalmak használata területén mindenképpen. Tehát háromféle légzés lehetséges, ebből a mellkasi soha nem volt elfogadott a fúvósoknál. A zavar a másik kettővel van, mert a hasi- és a rekeszlégzés nem ugyan az, illetve az én tanuóéveim alatt – és nyilván azt megelőzően is – ez a két légzésnem össze volt mosva, ami metodikailag óriási félreértés. Pontosabban fogalmazva – bár több esetben a rekeszlégzés helyesen lett körülírva – a rekeszlégzés hasi légzésnek volt fogalmilag elnevezve. Saját emlékeimet tekintve egyértelműen kétféle légzésről hallottam, a mellkasiról és a hasiról, amely utóbbi egy kalap alá volt véve a rekesszel, pedig a különbség biomechanikailag és más tekintetben is óriási. Hasi légzésnél a nyomás és a kapacitás értéke is alacsonyabb, mint a rekeszlégzésnél. Emlékeim szerint a “jó” légzés az volt, amikor a bordakosár nem emelkedett meg és a rekesz a hasfelé tágult. Már bőven főiskolás voltam, amikor először hallottam arról, hogy a bordakosár is tágulhat a hát alsóbb területén… Az alapélményem viszont az volt, amit Almásy Csilla fentebb ír, vagyis ezzel – a hasi légzéssel – nem tudtam annyi levegőt venni, mint amikor a bordakosár (rekeszlégzés) is emelkedett. Ezzel összefüggésben nagyon érdekes az is, hogy – amennyire érzékelem – a hazai fuvolametodika nagyon szereti a légzést tanítani, míg a szájtartásról (Ansatz) eléggé kevéssé értekezik. Szerintem döbbenetes, hogy a légzéssel kapcsolatos félreértések évtizedeken tarthatták magukat úgy, hogy közben a zenei képzés egy eléggé centralizált rendszernek tekinthető.
Még ide kívánkozik egyik tanárom, az orvosi diplomával rendelkező Jochen Gärtner meglátása, aki úgy vélte tökéletes (rekesz) légzést kialakítani egy fiatalnál nem lehet, mert az izmok még túl tónusosak, feszesek. Még viccelődött is vele, hogy az ötvenéves professzor a saját légzését szeretné viszontlátni a húszéves tanítványnál. (Persze gyakorolni ettől még lehet, sőt kell is!) Gärtner úgy vélte, hogy az izmok negyven év körül kerülnek abba az állapotba, ami egy fuvolás számára ideális. Ilyenkor már elég lazák az izmok ahhoz, hogy kellően gyors belégzés lehetséges, viszont még a munkához is megfelelően erősek. Való igaz, hogy a fuvolások valahol 35 és 55 éves korukban vannak hangszeres teljesítményük csúcsán. Az elmúlt évtizedek tükrében saját hangszeres és tanári tapasztalatom ugyan ezt támasztja alá, amit Gärtner mondott – vagyis jobban veszem a levegőt, de semmit sem tettem érte, pusztán idősebb lettem. Gärtner szavai pedig azért elgondolkodtatóak, mert perspektívában szemléli a légzés kérdését.
A fenti kis történet talán rávilágít arra miért mosódott össze a hasi és a rekeszlégzés meghatározása nálunk. A helyes, metodikai természetű válasz pedig az lehetett volna – az adekvát légzés-definíción kívül – hogy hogyan alakítsunk ki “helyes” légzést egy tíz, tizenöt, húszéves fuvolásnál, illetve hogyan törekedjünk rá perfekcionizmus feladása nélkül úgy, hogy akár több tanáron átívelő időt hagyunk rá. A légzés kérdése jó példa arra, hogyan lehet(ne) felépíteni egységes metodikával egy hosszabb távon kibontakozó készséget.
Könyvünkben (A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve) a Zárszóban érintjük ezt a metodikai kérdést is, és megemlítjük az elmúlt évtizedekben e félreértés felszámolására tett erőfeszítéseket is.
Almásy Csilla további linkjei:
www.gerinckoncepcio.hu
www.facebook.com/gerinckoncepcio
www.triplextraining.hu
www.fitmummy.hu
www.orszaggerinctornaja.hu
Szinte lehetetlen olyan videót, anyagot találni ahol számomra két kedves terület, a fuvola és a lovaglás találkozik. François Lazarevitch barokk fuvolával mégis létrehozta a találkozót. Ráadásul az első elhangzó zenemű Phalèse Ungaresca-ja. Valójában egy sorozatról van szó, amelyben Lazarevich állandó beszélgetőtársával – Clément Lebrun-el – interpretációs kérdéseket érintenek. A címe: Le petit traité d’interprétation de François Lazarevitch – vagyis “kis értekezések az előadásról” . Természetesen a sorozat többi darabját is érdemes megtekinteni. A videó elején Elizaveta Madrid díjlovagol, majd a beszélgetés alatt futószáron illetve liberty-ben foglalkozik Dario-val, az arab-jellegű szürkével.
A videó lényegében arról szól (francia nyelven, angolul feliratozva), hogy az írott, rögzített zene nem tud kétszer ugyan olyan lenni – fuvolaművész és beszélgetőtársa ezt a témát járja körül. Az, hogy miért pont a lovaglást társították ehhez a témához fogalmam sincs, de abszolút telitalálat, hiszen lóval sincs soha két egyforma feladat vagy akár pillanat. Ezt Clément Lebrun ki is mondja a videóban.
Elhangzó darabok (a harmadik hangzó példáról nincs infromáció, talán improvizáció):
Pierre Phalèse, Ungaresca, Recueil de danseries – 1583
John Playford, Mr Lane’s Maggot, Dancing Master - London, 1695
Jacques Hotteterre le Romain, Échos, Pour la flûte traversière seule
Premier livre de pièces pour la Flûte traversière – Párizs, 1715
Aki ezek után még szeretne bővebben tájékozódni François Lazarevitch-ről annak ajánlok még néhány videót. A teljes koncertfelvétel Vivaldi Négy évszakjáról és a fuvolaversenyekről most került fel az internetre két hónapja, a hangverseny 2019-ben hangzott el. Itt a Musiciens de Saint-Julien együttes kíséri. amelynek Lazarevich a művészeti vezetője. Bár elsődleges hangszere a barokk fuvola annyit ezért elárulok, hogy a Vivaldi művek szólójából egy sem szólal meg hegedűn. Lazarevich a barokk fuvolán kívül furulyát, valamint egyéb, talán G és F hangolású fuvolát, illetve dudát használ… Érdemes még megnézni a szólószonátát és a most megjelent szonátákat C.P.E. Bach-tól, valamint egy másik koncertfelvételt, a For Ever Fortune-t. Ebben a műsorban, amely 2018-ben hangzott el az együttes és vezetője a 18. századi skót zenei hagyomány gyöngyszemeiből merít. François Lazarevitch felvételei az Alpha Classics-nál érhetőek el.
PODCAST
Papageno és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának aktuális vendége Szilágyi Szabolcs, aki könyvünkről beszél. Beszélgetőtarsa Szerémi Nóra.
“A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása című könyv szerzői, Czeloth-Csetényi Gyula és Szilágyi Szabolcs fuvolaművészek együtt jártak főiskolára, azóta is tartják a kapcsolatot, és mindketten úgy látták, a magyar fuvolázás sok területe csak foltokban volt feldolgozva, ezért is vállalkoztak a hiánypótló kötet összeállítására. Közös kutatásuk során számos, eddig ismeretlen tényt tártak fel a magyar fuvolakultúra történetével kapcsolatban, munkájukban pedig segítségükre voltak a Zenetudományi Intézet munkatársai is. Honnan jön és merre tart a magyar fuvolaművészet? Milyen sajátosságok különböztetik meg a világ más tájainak művészetétől? Milyen a kapcsolata a nagyvilág fuvolaművészetével? A kötetben ezekre a kérdésekre keresik a választ az alkotók, akik az elmúlt több mint két évszázad eseményeit vizsgálták”.
Forrás: https://klasszikradio.hu/podcast2/papageno-klasszik-balassa-krisztian-szigeti-szabolcs/
.
Egy éve ezen a napon ültem le beszélgetni Bencsik Gyulával a Buda Környéki Televízió kamerája előtt az öt szerző által jegyzet könyvünkről. Akinek kedve és ideje engedi kattintson a linkre itt, különösen akkor ha még nem látta. Közvetlen Youtube link.
.
És a vére már énekel… ez a címe Luigi Nono (1924-1990) általam eddig ismertlen darabjának, amelynek címe nem véletlenül spanyol nyelvű. A körülbelül 12 perces kompozíció a meggyilkolt költő, Federico García Lorca (1898 – 1936) emlékére íródott (Epitaffio a Federico García Lorca), a mű ajánlása pedig minden modern, olasz komponisták “múzsájának”, Severino Gazzelloninak szól.
A mű vonósokat és ütőhangszereket foglalkoztat, de középpontba a fuvolát állítja, a fuvola quasi koncsertál. A darab hangvétele azonban egyértelműen gyászos, szomorú, mégis lágy. Nono a maga absztrakt zenei nyelvén finoman használja az együttest, az ütőket is, ezzel belsőséges, elégikus hangulatot teremt. A mű záró szakasza azonban lendületes, erőteljesebb. Nem tudok róla, hogy nálunk elhangzott valaha is, legalábbis a ZTI archívumában nem találtam rekordot.
A darabból két felvétel is elérhető, az első (Youtube) koncertfelvétel 1955-ből, vezényel Hermann Scherchen. LINK: https://youtu.be/AFdMENzVgd8?feature=shared
A másik egy lemezfelvétel, amely sokkal tisztább hangzást ad a hangszerelést illetően és talán jobban ragadja meg a mű hangvételét is. Érdekes, hogy itt a kompozíció 16 perces, úgy tűnik a karmester – aki ez esetben Bruno Maderna – lassabb tempót diktált a Orchestra Of Rome-nak. A szólista itt is vélhetően – bár nincs feltüntetve – Gazzeloni. A digitalizált lemezt nem tudom beágyazni, ezért alább itt a link.
LEMEZ: https://archive.org/details/lp_the-new-music-volume-3_luigi-nono-kazuo-fukushima-luciano-berio-h
Az RCA Victrola (VICS-1313) hanglemezén még másik három mű is hallható, valamennyi fuvola érdekeltségű. Fukushimaról már volt szó itt a blogon (erről a konkrét darabról is, ezért linkelhető a neve), de számomra további újdonság Berio és Lehmann egy-egy kompozíciója is. Azoknak, akik kedvelik az ötvenes és hatvanas évek absztrakt kompozíciós hangvételét és fuvolacentrikus műveket szeretnének hallani valószínűleg kellemes meglepetésben lesz részük e lemez által.
1. Luigi Nono Y Su Sangre Ya Viene Cantando – For Flute, Strings And Percussion
2. Kazuo Fukushima Hi-kyò – For Flute, Piano, Strings And Percussion
3. Luciano Berio Serenade I - For Flute And 14 Instruments
4. Hans-Ulrich Lehmann Quanti - For Flute And Chamber Orchestra
A Babel Flute egy nemzetközi, online magazin, amely különleges fordító platformjának köszönhetően körülbelül 80 nyelvre fordítja le az író által anyanyelvén írt cikket, tanulmányt. (Kicsit próbáltam ellenőriztem és az általam ismert nyelvekre eléggé jó fordítást készít). Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy az öt író által alkotott könyvből belekerülhetett egy anyag ebbe a kiadványba, amelyet évente több, mint kétmillióan látogatnak. Ez óriási szám még világviszonylatban is, ha arra gondolunk, hogy a fuvolázás mégis csak egy eléggé specifikus téma. Tehát óriási lépés a magyar fuvolakultúra nemzetközi megismertetése szempontjából.
Eléggé szabad kezet kaptam és több lehetőség felett lamentálva végül nem egy összefüggő, könyvből kiemelt szakasz került be a kiadványba, hanem válogatás-összeállítás, amely néhány nemzetközileg is fontos érdekességet tartalmaz.
De a többi cikk is kitűnő, a kiadvány minden anyagát bátran merem ajánlani. Csak ebben a számban a német és olasz írok mellett örmény és török anyagok is elérhetőek – persze mint fuvolával kapcsolatos. Alapértelmezetten minden cikk angolul jelenik meg és legfelül balra tudjuk beállítani a kívánt fordítást. A használat tehát nem csak egyszerű, de ingyenes is.
Az alábbi linkre kattintva a cikkhez juthatunk angol nyelven, de a biztonság kedvéért a logó alatt a magyar nyelvű verzió elérését is beteszem.
The past two hundred years of Hungarian flute playing and its integration into Europe
A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása
UPDATE:
A könyv 2022 utolsó heteiben jelent meg. 2023 volt az az év, amikor kezdett elterjedni és kezdtek érkezni az első olvasói reakciók a szakma köreiből, ez teljesen világosan érzékelhető volt. És elkezdődtek a kicsit író-olvasó találkozó jellegű roadshow előadások is. A tavalyi év végére a könyv már a nemzetközi köztudatba, közegbe is bekerült – úgy vélem – meglehetősen gyorsan. Ez érthető is hiszen teljesen feltáratlan területtel foglalkozik. Ez a mozzanat volt a fenti Babel Flute megjelenés decemberben. Most pedig, 2024 elején újabbfelkérés érkezett külföldről, de a részletekről később…
Fülep Márk Vuk szvit című kompozíciója narrátorra és kamara szimfonikus zenekarra íródott, 11 tételben. Inspirációja a József Attila-díjas, mezőgazdászként végzett, de hazánk egyik legolvasottabb, állatregényeiről híres írójának, Fekete István (1900-1970) regénye, amely 1940-ben jelent meg először. A regény 1982-es rajzfilm feldolgozása után pontosan negyven évvel, 2022-ben Fülep Márk fuvolaművész vállalkozott arra, hogy zenében dolgozza fel a rókák történetét. A művet Fekete István emlékére írta, Ifj. Fekete Istvánnak ajánlotta.
Nem ismeretlen jelenség, ha egy fuvolás előadóművész komponál is saját hangszerére, de merőben újszerűnek mondható, amikor egy teljes zenekart foglalkoztat művében. A fuvolaművész eddig kb. 120 hangszerelést, átiratot készített és 25-30 saját szerzeménye van. Ezek döntő többsége fuvolás kamaramű, és ezért jutalmazták 2020-ban a harmadik Artisjus-díjjal. A Vuk szvitnek a szerző korábbi kompozíciós tevékenységében nem volt előzménye. A regényből készült szvit nem az eredeti szövegek megzenésítése, és nincs köze a sokak által jól ismert Vuk-dalhoz sem, amely Dargay Attila (1927-2009) által alkotott kultikus animációs filmben (1982) hangzik el és Wolf Péter szerzeménye. Márk szvit formájú zenekari kompozíciója elsősorban a cselekmény hangulatát igyekszik zenével illusztrálni, de narrációval is segíti a közönség eligazodását.
A szvit első változata még fuvoladuó formájában készült, a témát a szerző egyik tanítványa, a korán tehetséget mutató, zenei pályára készülő Horváth Anna javasolta. Történt ugyanis, hogy 2019 végén Márk fuvoladuót szeretett volna komponálni kettejük számára a 2020-as balassagyarmati fuvoladuó verseny diák-tanár kategóriába. Anna egyik kedvenc regénye volt a Vuk, így esett a választás e mesére. Ebben az eredetileg 8-9 perces duó változatban a fuvolák modern technikájú alkalmazása mellett (pl. trombita-Ansatz, glisszandó) olyan járulékos hangkeltő eszközök is megjelennek, mint a megfújt üdítős üveg, fazék, kolomp, síp. Ekkor kérte Márk ifj. Fekete István szíves hozzájárulását a kompozíció megírásához, bár a narrációban a regényből nem hangzik el szöveg. A nagyobb léptékű, kb. háromnegyedórás szvit már a MÁV Szimfonikus Zenekar felkérésére készült, és 2022-ben, a Zene Világnapján kerül bemutatásra a Margitszigeten – a nagy érdeklődésre való tekintettel – dupla előadás formájában. Mesélő volt Székely Edit, vezényelt Paul Marsovszky. A mű keletkezéséről Fülep Márk itt nyilatkozik hosszabban az M5 riportjában.
FÜLEP MÁRK: Vuk szvit
(amatőr videó felvétel)
Szvit kamara-szimfonikus zenekarra és mesélőre – ŐSBEMUTATÓ
Fekete István emlékére
Mesélő – Székely Edit, fuvolaművész, zenepedagógus a MÁV Szimfonikus Zenekar tagja.
vezényel – Paul Marsovszky
A tételek:
1. Éjszaka az erdőben
2. Vuk
3. Karak, a bölcs róka
4. Vuk ismerkedik az állatokkal
5. A Simabőrű házánál
6. Kutyaélet, kutyasors
7. Aratás és menekülés
8. Vuk csínytevései
9. Vadászat
10. Vuk és Csele
11. Vuk családja (Finale)
Ma gondoltam bele mennyire hihetetlen, hogy a blog már 14 éve működik. Ez nem kevés idő, ráadásul nem volt különösebb célom amikor írni kezdtem rá, inkább csak kiaknáztam az előrelátó webesem adta lehetőséget. Nem tudok róla, hogy lenne nálunk még valaki, aki ennyi ideje folytatná ezt a műfajt, noha – látom – külföldön számos fuvolás visz meglehetősen komoly blogokat. Korábban már utaltam rá, hogy a fuvolásújság, a Fuvolaszó megszűnése is közrejátszott abban, hogy a blog műfaja felé fordultam. És jól tettem, hogy a közösségi média előretörésekor sem hagytam fel vele, ma már egyértelmű: ezek a plattformok nem egyenértékűek egy bloggal.
A távolabbi múlton való merengés után nézzük a közelmúltat, a jelent és a jövőt! 2022 végén jelent meg az a közösen jegyzett könyv, amelynek címe: “A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása.”
Az élet úgy hozta, hogy a megszokottal ellentétben egyedül, Szilágyi Szabolcs vezető-iró társam nélkül tartottam előadást az Óbudai Társaskörben októberben, az Országos Fuvolás Találkozó keretében. Most elkészült a hanganyag mellé szerkesztett diasor összefűzése és az ebből készült videó, amely kicsit több, mint könyvbemutató, mert számos új információt, összefüggést is bemutat a hazai fuvolakultúra történetéből. Aki már olvassa a könyvet annak is érdekes lehet, akinek még nincs meg a könyv kedvcsináló lehet az alábbi videó. Itt jegyzem meg, hogy a könyv még elérhető továbbra is a Bookline rendszerében, illetve nálam is.
Valamint itt az e-book linkje is a Papageno shop-ban.
A teljes írói gárda illetve a támogatók nevei elhangzanak az előadás során.
Megadom a videó közvetlen linkjét, teljes képernyőn nézni jobb… link.
Az előadások roadshow-szerű sorozatai 2024-ben is folytatódnak.