Toshio Hosokawa szólófuvolaművei

Sen I (1984)
Vertical Song (1995)
Atem-Lied (1997)

Egy tájékozott, zeneértő barátom egyszer azt mondta két japán zeneszerző van, akiről érdemes tudni – Takemitsu, a “sztár”, és Hosokawa – a “zseni”. Azon túl, hogy a nevek mellé bigyeztett jelzők is igen találóak nagyon fontos az is, hogy mindkét szerző erős fuvolaérdekeltséggel rendelkezik. Sőt, ami Toshio Hosokawá-t illeti nem elhanyagolható az sem, hogy Isang Yun tanítvány, aki szintén sok értékes és fontos művel ajándékozta meg a fuvola repertoárját.

Toshio Hosokawa 1955-ben Hirosimában született. Korai zenei tanulmányait kiteljesítve Isang Yun-nál tanult Berlinben, majd később Klaus Huber és Brian Ferneyhough irányították. Bár zenéje a háború utáni avant-garde-ot követi, tartalmilag és esztétikailag a keleti kultúrában gyökerezik. Isang Yun-t és Toru Takemitsu-t jelölte meg, mint azokat, akik arra ösztönözték, hogy a japán tradíciót nyugati stílusban jelenítse meg.

Kép forrása: https://www.labiennale.org/it

A mai bejegyzésben tehát róla lesz szó annak okán, hogy körülbelül ma egy éve járt Budapesten, ahol egy kerekasztal beszélgetésen is részt vett a BMC-ben – ennek rögzített felvétele az egyik mellékelt videó. A zeneszerző beszélgetőtársai Becze Szilvia és Gryllus Samu, a társalgás német nyelven folyik és bár az állandó oda-vissza fordítások miatt kissé nehézkes, rendkívül fontos ismeretekhez juthatunk nem csak a szerző zenei világát illetően, de fuvolaműveivel kapcsolatosan is – és persze szinte közvetlen benyomásunk lehet Hosokawa rendkívül rokonszenves személyiségéről. Mindazonáltal tartalmilag ez a bejegyzés a “minimumbevitelt” sem fedezi Hosokawa-ból, tehát inkább kedvcsináló és ízeítő, mint áttekintés.

A beszélgetést követően illesztettem be Hosokawa három fontos szólóművét némi leírás kíséretében. A kerekasztalbeszélgetés folyamán zenék is elhangzanak, így hallani fogjuk az Atem-Lied-et (amelyet külön is mellékelem a másik két műhöz hasonlóan) a videó 23 percnél. Fontos megjegyezni azt is, hogy ez a mű nem tévesztendő össze Hosokawa egy másik darabjával, a fuvolára és zongorára írott Lied-el.

A szerző így vall magáról:

„A spirituális japán kultúra és zene új formáit keresem, amelyben személyiségemhez és származásomhoz is hűséges maradhatok.”

Azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy a tradíció és a modernizmus összeegyeztetése általában a japán zeneszerzők esetében sokkal sikeresebbnek mondható, mint bárhol máshol – például nálunk. És ide kívánkozik az is, hogy Toshio Hosokawa művészete nálunk még járatlan területnek számít fuvola szempontból is.

Kezdjük tehát a beszélgetéssel:

Toshio Hosokawa Budapesten, 2016 – Beszélgetőtársak Becze Szilvia és Gryllus Samu. BMC.

Ezek után pedig jöhetnek a szólódarabok.

Hosokawa három szólóműve jól példázza azokat a legfontosabb vezérelveket és ideákat, amelyek egész művészetét jellemzik. Mindehárom mű érzékenyen bánik a lecsengés, idő és csend minőségeivel. Alkalmazza a modern fuvolatechnikai valamennyi elemét glissando-t, negyedhagokat, multifóniát, stb. és gyakran számít a játékos énektudására is – teszi mindezt azért, hogy gyakran egyetlen hangot járjon körbe. Tartalmilag Hosokawa érdeklődésének középpontjában az emberi lét és az univerzum kapcsolata áll.

Sen I

Toshio Hosokawa ~ Sen I (1984)
Manuel Zurria ~ basszusfuvola
Riyoko Aoki ~ noh tánc

A Sen I Pierre-Yves Artaud felkérésére készült 1984ben és egy sor – egész pontosan öt – hasonló mű első darabja volt. A cím vonalat jelent utalva Hosokawa kalligráfiából merített inspirációjára. A hang és a csend viszonyát a szerző e művészettel állította párhuzamba – erről egyébként a budapesti beszélgetés során is ejt néhány szót. Máshol így ír erről: “a darab minden egyes hangja egy ecsetvonása, ahogy az ecset érinti és vonalat húz a papíron.” Ennek megfelelően a darabban a csend szakaszai azok a részek, amikor az ecset nem érint papírt, nem húz vonalat. Továbbá azok a szakaszok ahol a csendből – a láthatatlan tartományból – még meg nem született a hang, (illetve vonal) gondosan meg vannak komponálva egy külön sorban, ahol a játékos hangmagasság nélküli hangokat ad ki, illetve a sűrűbb szakaszokban éles mássalhangzókat kiált, mint “ iyo! ” és “ iya! ” – hasonlóan a kabuki színházhoz és a népzenéhez.

A fenti szcenírozott előadás mellé egy kottát is beillesztetem…

Hosokawa – SEN I for Flute by mickzone on Scribd

Vertical Song

A Vertical Song számomra Hosokawa szólófuvola number one-ja, abszolút zászlóshajó, hitem szerint az utóbbi 50 év legjobb szólófuvolaműve. Maga a darab spirituális tartalmú, amelyben Hosokawa kedvenc technikáját használja – egy bizonyos hangot fejt ki lassan, sokféle hangszínnel, megszólaltatásmóddal. A mű az olasz fuvolás, Roberto Fabbriciani megrendelésére készült 1995ben, és a szező így vall róla: “Megpróbáltam az zenémmel az emberi érzelmeknek nem a külső rétegét megjeleníteni, hanem azok mélységét megkeresni. Meggyőződésem szerint a zene nem egy felületes rétegből születik, hanem a mélységből, amely észrevehetetlen mindennapi életünk során. Olyan dalt akartam írni, ami ebben a mélyrétegben születik, és vertikálisan emelkedik fel oda, ahol dallá válik”.

Ilyen módon a darab szándékosan lassan bontakozik ki, amelyben a mozgás gyakori felfüggesztése felhívja a hallgató figyelmét az egyes hangokra. Ezeket a szakaszokat a szerző senza tempo-val jelöli, és ebből adódóan a darab nagyobb része alatt nincs hagyományos értelemben vett tempó-érzetünk.

Hosokawa szívesen használ szeriális technikát, de a technika soha sem uralkodik az egész darab felett. A szerialitást ugyan úgy kezeli a szerző, mint a darab minden más elemét, amely hol felhívja a figyelmünket a hangra, hol pedig nyugalomban hagy. Az első sorozat megnyilatkozása több, mint egy percet vesz igénybe és csak a nyomatékosabb részeknél válik felismerhetővé. Máshol, a gyors, tumultuózusabb pillanatokban sokkal inkább felismerhetőbb, bepillantást engedve így a mű látens szerkezetébe.

A műből kottával ellátott videót mellékeltem, amely vélhetően stúdiófelvétel.

Toshio HOSOKAWA ~ Vertical Song
Kaori WAKABAYASHI – fuvola

Atem-Lied

A művet Eberhard Blum mutatta be az 1997es berlini Musik-Biennale-n. (A mű az első videóben, a kerekasztal beszélgetés alatt is elhangzik vélhetően lemezfelvételről a már említett fuvolástól).

Atem-Lied-ben (Légzés-dal-nak fordíthatnánk) Hosokawa még tovább megy azon az úton, amelyet a Vertical Song-ban nyitott meg. A mű a légzés-előadó-hangszer viszonyát vizsgálja, különös tekintettel a légzés és hang, valamint a légzés és idő viszonylatára, amely jó példázza Hosokawa mély kapcsolatát a természettel, az univerzummal.

A basszusfuvola hangja megerősíti a magányos, befelé forduló attitűdöt. Még a hosszabb szakaszok is egy-egy alig hallható hang köré szerveződnek, végül a textúra fokozatosan élénkül fel, majd egy kifejező multifónia függeszti fel az időfolyamatot. Hosokawa így nyilatkozott a műről: “A légzés nagyon alapvető a zenében. A légzés hangot produkál, és az időt légzés jellemezi. A légzésnek olyan a hangja, mint a szélnek. A emberi légzés és annak szélbe burkolódzó hangjának fúziójából egy pillanatban rezonáns vibráció születik, amelyben a “külső” és a “belső” világ találkozik. Így egy új zenei tér jön létre”.

A “külső” és a “belső” világ kapcsolatát az a pillanat demonstrálja, amikor a légzésből fuvolahang születik, és ezt tovább hangsúlyozza a fuvolahang és az éneklés kombinációjával is, amely különbséghangokat és zümmögő hangzást eredményez.

A hosszú, megkomponált belégzések folyamatosan figyelmeztetik a hallgatót az előadó, hangszer és hang hármas kapcsolatára. A hosszú belégzések alatt új időérzet keletkezik, és a légzés hangja a hallgatót nyugodt, kényelmes állapotba helyezik, amelyben tudatossá válhat saját természetes, testi ritmusait illetően.

Toshio HOSOKAWA ~ Atem-Lied
Kaori WAKABAYASHI – basszusfuvola

Sajnos ebből a műből csak ezt a kottaoldalt találtam ( a további példa oldalak itt találhatóak):

This entry was posted in Napról-napra, videó and tagged , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply