Ibert – Concerto, 3. Allegro scherzando, 1998

2025 karácsonyára meglepett a sors egy régi VHS felvétellel. Meglepett, mert nem tudtam róla, hogy rögzítve lett ez a bizonyos hangverseny. Az előadásra természetesen emlékszem, a felvétel valamikor 1998 körül készülhetett a XII. kerületi Zeneiskola Széll Kálmán téri épületében. Az előzmények is különösek voltak. A diploma után teltek az évek és szerettem volna valamilyen kihívást találni és szerettem volna tartani a formámat jövőbeli, nagyobb fellépések érdekében. Jaques Ibert fuvolaversenyétnek első két tételét még a Főiskolán tanultam meg Elek Tihamér irányításával, de akkor a 3. tétellel nem foglalkoztunk. Tehát elővettem a harmadik tételt, hogy ez jó feladat lesz technikailag és memoriterben is.

A kompozíció egyértelműen a nálam idősebb generáció “Szent Grál-fuvolaversenye” volt, és ma is talán a legtöbbet játszott 20. századi fuvolaverseny. (Gyakoroltam mást is, köztük Jolivet koncertjét, a Hacsaturján koncertet – ezt Sir James Galway változatában , 2 oktávval feljebb az első tétel indítása, de maga a mű sohasem tetszett igazán. Foglalkoztam a Rodrigo Fuvolaversenyét, – amelyet Sir Jamesnak ajánlott mű – valamint a Reinecke koncertet is gyakoroltam). Végül az Ibert műre került a fókusz a Rodrigo kompozíciót egy időre félre tettem (…hogy majd az ezredforduló után újra intenzíven gyakoroljam). Emlékszem nagyon sokat gyakoroltam, tudvalévő ugyanis, hogy a visszatérés egy félhanggal feljebb van – ezt a szakaszt gyakran mellőzik előadáskor – tehát ezt újra teljesen meg kell tanulni technikailag, noha senki sem hallja, hogy ez feljebb van hiszen a zenei anyag ugyan az. Érdekesség még, hogy a tételt kétszer játszottam el koncerten néhány órán belül, előbb a Moszkva téren (Széll K. tér) és utána a munkahelyemen, a Patrona Hungariae iskolában, tanári koncerten. Sőt, emlékszem alig értem át egyik helyről a másikra. Emlékezetemben úgy élt, hogy a második előadás volt a jobb, a felszabadultabb, de erről nincs felvétel. Úgy egészében az maradt meg bennem, hogy, mondjuk “elég jól lement”. Ehhez képest meglepődtem most , amikor ennyi évtized távlatából visszanézem az anyagot – abszolút vállalható…

Sajnos a hangminőség nem túl jó, de talán még élvezhető. A felvételen azt hiszem Román Henriett zongorázik, míg a másik hangversenyen Vitányi Jelena volt a kamarapartner. De végül nem adtam elő a Ibert művet zenekarral és máskor már nem játszottam.

This entry was posted in Napról-napra and tagged , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply